Miért nem bízom saját magamban?

Nyaralásunk során bejártunk egy szép kis várat, ahol szépen külön kerültem a többiektől és elindultam a saját utamon. Teljesen szem elől tévesztettem a többieket. Sok idő eltelt és sehol se volt senki. Nem ijedtem meg, az érzésem mutatta,h el kell indulnom lefelé, a fiúk biztos kimentek és majd a kocsinál találkozunk... Nyugodtan bandukoltam lefelé, sőt inkább repültem. Egészen addig, mig össze nem futottam egy másik útitárssal. Ekkor megszólalt az agyam. Biztos szóltak volna neki a fiúk,ha kimennek,de nem mondtak neki semmit. Akkor minden bizonnyal valahol még a vár területén belül vannak...
Bármennyire is éreztem,h mennem kéne, meg akartam látni őket. Kimentem a bejárat elé, hátha meglátom őket. De mivel sehol se találta szemem a két fiatalembert, inkább visszafordultam. Belül tudtam,h felesleges. Mégis szükségesnek tartottam h jöjjön vmi megerősítés. Sokáig ücsörögtünk odabent, felmentem, hátha fentebb várnak minket. De sehol semmi. Végül faképnél hagytam az eszem és nagy nehezen elindultam lefelé. Pár méter megtétele után meg is láttam egyiküket. Akkor pedig már szabadon tudtam repülni lefelé :)
Bosszantó volt,h hagytam,h elteljen egy csomó idő, ahelyett,h csak hallgatttam volna rögtön a megérzésemre. De szinte megbénított az eszem és a látni akarás. És nem tudtam mit tenni vele. Csak várni, míg felül nem kerekedett az érzés és megérzés.

Nagyon gyakran jönnek megérzéseim, mégis valamiért mindig külső megerősítésre várok. És ez még csak egy kis dolog volt. Komoly döntéseknél még inkább így van. Nem elég,h jelez a bensőm,h mit kellene tennem, én még várom arra,h külső tényezők is megerősítsék,s ha az nem jön, akkor nem fogadom el csak úgy a jeleket. Miért nem bízom saját magamban? Annyiszor tapasztaltam már,h az csak jó,ha hallgatok a bensőmre, mégsem bízom magamban még eléggé...
Mi kellene még hozzá? Egy nagy seggberúgás!