A Margit-hídon áthaladva lettem csak figyelmes arra, hogy ismét tejfölbe burkolózott a város. Már jó ideje ezt a köd és szmog egyvelegét tapasztaljuk fővárosunkban. S nagyon is ismerősen festett a látvány.
Én is úgy éreztem,h ilyen tejfölbe került az életem. Mintha nem haladnék semerre. Félek megtenni lépéseket az ismeretlenbe. Inkább csak mozdulatlan maradok az állóvízben. Az biztonságosabb, mint bármit is lépni, nem?
De ha esik, ha fúj, ha köd, ha fagy, át kell kelnünk a Dunán és be kell jutnunk az irodába. még ilyen ködben is felszáll a repülőgép, s a pilótának el kell kormányoznia a gépet. Akkor is ha az orra hegyéig sem lát, neki kell vágnia az útnak. Vannak műszerei, amik segítségével a fizikai érzékelését ki tudja segíteni. S ugyanígy nekünk is van hatodik érzékünk. Vannak intuícióink és megérzéseink, amik ugyanúgy szolgálhatnának az életünkben, mint a repülőgép műszerfala tele mindenféle kütyükkel, mégse használjuk...
