Sokáig azt hittem,h választanom kell a függetlenség és a párkapcsolat között. Csak mostanság jöttem rá,h ennél távolabb nem is lehettem volna az igazságtól.
A kettő nem egymást kizáró tényező. A döntés nem feltétlenül vagy-vagy, hanem a kettő egymás mellett nagyon szépen megélő tényező. Sőt. Valódi kapcsolat csakis két független emberi lény között jöhet létre.
Egy párkapcsolatért nem kell feladnod a függetlenséged. Onnantól,h együtt vagy valakivel, nem szűnik meg az "én" és a "te", vagy legalábbis nem lenne szabad, hogy ez megtörténjen, bár elég sokszor látjuk azt, h teljes mértékig felváltja a "mi" az egyesszámú személyes névmásokat, és azok teljesen kihalnak a "kedvesek" szótárából. Pedig ez annyira helytelen. Nem szabad teljes mértékig feladnod saját valódat.
Egy párkapcsolatban megjelenik egy új minőség, de nem felváltja, hanem kiegészíti, beteljesíti a korábban meglévőket. Megmarad az "én" és a "te", s emellett a "mi" is szerepet kap. Viszont ha nem tartom meg az egészséges független valómat, beáldozom saját magamat, háttérbe szorítom a barátaim, a hobbijaim, lemondok a saját vágyaimról, akkor oly mértékig csorbul az "én", hogy már a "mi"-ben sem képes igazán részt venni. Valódi kapcsolat csak úgy alakulhat ki, ha továbbra is időt, figyelmet és energiát tudok fordítani azon dolgokra, melyek SZÁMOMRA fontosak, s abból energiát gyűjtök, hogy a "mi"-ben is megfelelően tudjak működni. Amennyiben az "én"-re nem szánok kellő figyelmet, elfolyik az energiám, és a párom idővel hiányolni fogja azt, hiszen nem tudok számára, számunkra annyit nyújtani, mint korábban.
A harmóniához nemcsak h hozzátartozik, de elengedhetetlen az,h időt és energiát szánok magamra, a barátaimra és a páromra. S e három kiegyenlíti egymást.
Csak úgy tudok megvalósítani egy valódi kapcsolatot egy másik emberi lénnyel, ha én is az vagyok. Ha feladom magam és próbálok a másik képzelt v valós elvárásainak megfelelni, az már nem én vagyok. Csak egy álca a saját személyiségem előtt, egy maszk, melyet azért viselek,h a másik szeressen, elfogadjon engem - miközben nem is a valós énem mutatom.
Amit én a párkapcsolattal azonosítottam, tekintve a társadalmunkban látható sok-sok mintát, kezdve a családunkban számomra mutatott példákkal, az párkapcsolati függőség. Ám a kettő közé egyenlőség-jelet nem lehet és nem szabad tenni.
Ahhoz,h egészséges párkapcsolatban élj, meg kell őrizned a független valódat, és úgy kell igazi, mély kapcsolatot kialakítanod egy másik független emberi lénnyel. Két ilyen, felnőtt ember képes valódi kapcsolatot létrehozni. Mikor egymásba kapaszkodunk, ragaszkodunk a másikhoz, önbizalmunkat a másik megbecsülésétől, szeretetétől tesszük függővé, akkor nem vagyunk mások, mint gyermekek. És a kapcsolataink sem lehetnek mások, mint gyermekiek; a benne részt vevők életkorától függetlenül nem lesznek igazi, felnőtt kapcsolatok.