Elvágyódás

A hold az egyetlen jóbarátom
S én a végső egyesülést várom
Mi értelme így a létezésnek?
Mit mondhatok életem értelmének?

Ne legyél a lelki társam, barátom
Én egy valós, igazi társra vágyom
De azt nem adja nekem meg az ég
Engedjük el az élet kerekét!

Testem forró habokban áztatom
Gyötrő fájdalmam vállalom:
Végleg elmerülni vágyom.
Hát, érjen véget ez az álom!

De nem lehet, nem lehet ennyi az élet!
Annyi mindent kell élni még meg!
Vágyaim sorra valóra váltom
Sorra kerüljön ez is, csak azt várom

Félő, mit teszek, ha ez egy lesz kivétel
Még az életem dobom el...
A reménynek épp ezért élnie kell
Egy pillanatra sem veszíthetem el