köd

Tejfölszerű köd van. Nézel ki a fejedből és semmit se látsz. hacsak nem a gép előtt ülsz egy fűtött irodában.

Mostanában kicsit ilyennek érzem a saját helyzetem. Nem látok előre. CSak totyogok egy helyben. De sokunkkal előfordul,h ilyen helyzetbe kerülünk vagy csak ülünk. Nem látjuk,h mi is lenne életünk célja, mi lenne egyáltalán csak a következő lépcsőfok. De ha tejfölszerű ködben is vagyunk, tudjunk,h ott van valahol. Aztán eljön majd a jobb idő és a napsütés, amikor már többet láthatunk mindabból, ami a feladatunk. De addig ki tudja, mennyi idő telik el? Úgyhogy addig is lépkedhetünk, mint az éjszakai sötétben. Lépcsőről lépcsőre. Csak bizalommal kell elindulni az úton, és egyre többet látsz meg magad előtt.

De talán jobb is az, ha mindig csak a következő lépcsőfokot látjuk. Ha látnánk a végállomást is, akkor talán nem tudnánk annyira élvezni minden egyes állomást. Hanem csak a jövővel foglalkoznánk. Pedig a jelenben kell élni. És abban kéne 100%-ig. oké, nem vagyok hedonista. De értékelni kell a pillanatot. Nem véletlenül mondja az angol, hogy a jelen egy ajándék (present :))

Te meglátod a mai napban rejlő csodát? Vagy csak megteszed a kötelességed és fásult arccal ülsz a monitor előtt?