bátorság vs vakmerőség

Spirituális körökben gyakran hallom (és én is mondom),h "Isten a rét virágairól is gondoskodik, rólam miért ne gondoskodna..." Aztán ezt továbbgondolva hátradőlnek és nyugodtan felmondanak emberek... Majd bevonzom a megfelelő embereket, akik elhozzák nekem az álommunkát...

És mi következik ezután? Van,h nem történik semmi... nem találják a helyüket, nincsen állásuk, s elslisszan az életük... vannak persze kivételek, de ilyen is, olyan is történik.

Nagyon fontos,h meg tudd különböztetni,h mi a bátorság és a vakmerőség. Mondhatni hajszál választja el a kettőt egymástól. Mégis visszatekintve az életed különböző döntéseire, biztosan meg tudod állapitani,h melyik döntést hoztad meg bátorságból és melyik volt puszta vakmerőség. Az nagyon jó dolog,ha rábízzuk magunkat istenre és h majd minden jól alakul, de mégsem szabad ostobaságot elkövetnünk. Azért,h bizonyitsuk,h mindaz ami körülöttünk van, csak illúzió és isten mindig megsegit, nem kell még ejtőernyő nélkül kiugrani a repülőgépből,bízva abban,h Isten velem van és majd az angyalai megfogják a kezem mielőtt földet érnék...
A másik nagy probléma pedig, ha nem hallod meg a hangját. Egy történet jutott az eszembe, csak homályosan rémlett fel előttem, mégis jól idevág. ha lógsz a sziklafalon és sugallja a belsőd,h ugorj le, akkor meg kell tenni... mert ott vár rád egy kis kiszögellés, csak te nem látod... az isteni hang viszont a jót sugallja neked.

Épp ezért nagyon fontos,h meghalljuk az ő hangját. Ő hív minket telefonon és üzenetet akar átadni nekünk. hívna minket a mobilunkon... de nem is tudunk róla,h ott van nálunk egy másik telefon is... nem csörög ki... vajon miért nem tud elérni minket? oh, nincsen benne aksi... talán igy már elér... de nem... sim kártya is kéne, és talán be is kéne kapcsolni a telefont... aztán idővel csak bekapcsoljuk, meg van a pin-kód is, hálózatot is érünk, nyitottak is vagyunk,elrakjuk a zsebünkbe a telefont és csodálkozva vesszük észre,h nem hiv senki... aztán egyszer kiveszed és... upsz, nem fogadott hivások? le volt halkitva? vajon mit akart mondani? mi az, amire nem figyeltem fel???

van h nem vesszük észre a jeleket, nem halljuk meg a belső hangot. ez egyáltalán nem csoda, ebben a nyüzsgő világban. amikor már a gondolataink veszik át az irányitást felettünk és nem mi irányitjuk a gondolatainkat. igy nem csoda,h nem halljuk meg a belső hangot, nem halljuk meg Isten üzenetetét... adjál időt magadnak! csendesedj le és ne beszélj állandóan... "én nem is jártatom állandóan a számat!" - mondhatnád joggal... de gondolj csak bele. ha a szád nem is mozog, sokszor akkor is beszélsz magaddal, nem? vagy másokkal, akik nincsenek ott, akikkel beszélni szeretnél, akiknek meg akartad volna mondani a magadét...

tegyél róla,h fel legyen töltve a telefonod,h be legyen kapcsolva és még hang is legyen rajta,s vedd fel,ha hívnak. s nem utolsó sorban, cselekedj is annak megfelelően!

Ezért nagyon fontos,h a megfelelő pillanatban hagyjuk ott a munkahelyünket. Amikor belülről jön,h igen menni kell és nem pedig menekülni akarunk és a spiritualitásra már ráállt egónk mondja,h majd isten megsegit, hanem tényleg a belső hang suggalja,h most itt az idő,h lépj, s még ha nem is látod az utat, ha bizalommal elindulsz rajta, akkor megjelenik előtted az út. Ha elindulsz a ködben, akkor szépen fokozatosan meglátod merre is kell menned, szépen lépésről lépésre.