minek ütöm bele az orromat olyanba, amiben nem kértek segítséget?

Az imént főnököm erőteljesen kitört haragjában, mert segíteni akartam neki. Jó meglátásom volt, megoldottam a problémát, s mégis lecseszést kaptam.
Az volt az érzése,h sztem nem tudja megoldani a problémát. hogy nem képes rá,h kezelje a helyzetet... Kellett nekem jót akarni...
Először azt hittem,h nem kellene inkább gondolkodnom és segítenem neki soha. Aztán megláttam sértődése okát, de mégis lehúzott, elfogyott az energiám, nagyon zavart. Legszivesebben rögtön elhúztam volna, itthagytam volna őket... Tehát, van vele vmi dolgom... aztán rájöttem,h mi a lecke: meg kell még mindig tanulnom,h csak annak kell segíteni, aki azt kéri.
Ha kéretlenül segítesz, nem kapsz érte dícséretet, inkább csak szidalmat, és a másik sértve érzi magát. Még ha a végeredmény jó is. Ezért mindig csak akkor kell segítséget adni,ha azt kérik. Nem véletlenül mondja az öreg: Ne üsd bele az orrod más dolgába!