My heart is filled with fear
I found myself lost in the mountains
And a heavy fog arrived

How will I find my way back to where I do belong?
Im just standing hesitantly
Moving my weight from one leg to the other

Don't know where I am
I know where I want to be.
At the peak
But how will I get there?
Will I ever manage to get there?

Which path shall I take first?
Where should I put my feet?
Which way shall I start walking on?

Too many questions
And no one gives an answer
There is no one to comfort me
I am left alone
I feel lonelier than ever

Somebody please help me!!!
Hear my cry and come to help meeeee!!!
Pleeeaaasseeeee!!!

A lélek sötét éjszakája

Az elengedés annyit jelent, hogy a hátunk mögött hagyunk valamit, amit megszoktunk és elszakadunk megrögzött szokásainktól. Ez pedig félelemet vált ki. Az átalakulás fájdalommal jár. A fájdalom pedig energiát termel és mozgásra késztet.

Amikor eljutottam egy ilyen útelágazásig, akkor mindig egzisztenciális félelmekkel, testi tünetekkel és a magamra hagyatottság kétségbeejtő érzésével kellett megküzdenem. A régi megszokás már nem jelent kapaszkodót, de az újat még nem sajátítottuk el teljesen. Nem látjuk, merre vezet az út. Meg kell bíznunk önmagunkban, jobban, mint valaha. De az út végén erősebbek és magabiztosabbak leszünk, mint valaha.

A válság tetőpontján csak egyet tehetünk: felismerjük, hogy ki kell engedni a kezünkből az ellenőrzést és hagynunk kell, hogy az életünket a saját rendező erői alakítsák. Végre meg kell engednünk magunknak, hogy megérezzük, megtapasztaljuk és kifejezésre juttassuk mindazt, ami lejátszódik bennünk.