Az elengedés annyit jelent, hogy a hátunk mögött hagyunk valamit, amit megszoktunk és elszakadunk megrögzött szokásainktól. Ez pedig félelemet vált ki. Az átalakulás fájdalommal jár. A fájdalom pedig energiát termel és mozgásra késztet.
Amikor eljutottam egy ilyen útelágazásig, akkor mindig egzisztenciális félelmekkel, testi tünetekkel és a magamra hagyatottság kétségbeejtő érzésével kellett megküzdenem. A régi megszokás már nem jelent kapaszkodót, de az újat még nem sajátítottuk el teljesen. Nem látjuk, merre vezet az út. Meg kell bíznunk önmagunkban, jobban, mint valaha. De az út végén erősebbek és magabiztosabbak leszünk, mint valaha.
A válság tetőpontján csak egyet tehetünk: felismerjük, hogy ki kell engedni a kezünkből az ellenőrzést és hagynunk kell, hogy az életünket a saját rendező erői alakítsák. Végre meg kell engednünk magunknak, hogy megérezzük, megtapasztaljuk és kifejezésre juttassuk mindazt, ami lejátszódik bennünk.
No comments:
Post a Comment