Thinking
of all the hundreds who have drawn to sea
In hope
of a better life, but never to see
Death
found thousands under ruins of their home
Our
lives may crumble before the dawn
I am
grateful, thinking of those poor ones
For
having been at my mother's side,
holding
her hands in mine
Caressing
her face as she breathed the last
Certain
things are parished at their bloom
Leaving
nothing, but an uncurable wound
I pray
for those souls who were alone
To
arrive at your lap at dawn
26-Apr-2015
(After the tragic accidents in the Mediterranean that took hundreds of lives)
----------------------------------------------------------
A
temetôben sétálva
Azokra a
százakra gondolok, akik vizbe fúltak
Miközben
egy szebb jövő reményében indultak útnak
Ezreket
a saját házuk romjai alatt ért a halál
Bármelyik
pillanatban ránk is ránk talál
Miközben
ôrájuk gondolok, igazán hálával teli a szívem
Mert én
édesanyám mellett lehettem
Fogtam a
kezét, és simogattam az arcát
Mig
lélegzett és utoljára zihált
Bizonyos
virágok rügyként porlanak el
S nem
hagynak mást, mint gyógyíthatatlan sebet
Most
azon lelkekért imádkozom, akik egyedül haltak el
