Let's celebrate the existence of life.

Ez a mondat tört ki a kollegámból. Holnap lesz az utolsó napja ezen a munkahelyen... Olyan jó az, mikor csak a létezés maga örömmel tölt el. Régen úgy sétáltam be a gimibe,h szinte lebegtem, simogattam a bokrokat, néztem a felhőket és maga a létezés boldogsággal töltött el. Sokáig elveszettnek hittem ezt az érzést, de újra megtaláltam. Olyan jó boldognak lenni a mindennapi dolgoknak örülni és hosszan fenntartani a jól érzem magam érzést. Remélem, minél több embernek sikerül ezt megvalósitania.

Adj hálát!

Teljesen természetesnek tűnik az,h egészségesek vagyunk, van két szemünk, lábunk, amin járunk, lélegzünk... egészen addig, amig nem kerül veszélybe az egészségünk, észre se vesszük,h mennyire szerencsések vagyunk.

Mikor adtál utoljára hálát az Égnek? Gyakran fordulunk kérésekkel az Úrhoz, de adunk hálát is mindazért, amit kapunk? Érdemes néha leülni és átgondolni,h mennyire szerencsések vagyunk, mennyi mindent kaptunk és mennyi mindenért lehetünk hálásak. Ha rendszeresíted azt,h átgondold ezeket a dolgokat, máris boldogabbnak érezheted magad. Elkezded jobban értékelni az élet apró dolgait, hálásabb leszel és ezáltal több jót is vonzol be az életedbe. Ha az utóbbi részt nem is hiszed el, akkor is érdemes egyszer leülni és hálát adni az Égnek.

Mikor a caminot jártam, rengeteg dolgot kaptam, ott nyitott szemmel jártam és észre vettem,h mennyi mindent kapok. Volt,h meg se fogalmaztam az aktuális szükségletem és már meg is kaptam. Éreztem Isten jelenlétét mindenhol és közel is voltam hozzá. Egyszer mégis rámtört az a kényszer,h bemenjek egy templomba (igaz, előtte nem is voltam csak a nagy, híres bazilikák egyikében) és hálát adjak az Úrnak. Úgy éreztem,h mindent megkaptam, de mégse köszöntem meg. Annyira jó érzéssel töltött meg a hálaadás, és könnyel telt meg a szemem. Fantasztikus élmény volt.
A héten betévedtem egy teázóba, ahol hálaadást tartottak éppen. Éreztem,h ez nem véletlen és ott is maradtam. Annyira jó volt átgondolni,h mennyi mindent kaptam az utóbbi években és nagyon jó volt hálát adni érte.

Csak javasolni tudom mindenkinek,h időről-időre vegye a fáradtságot arra,h hálát adjon mindazért, amit kapott és ami.

Miért jön mindenki azzal,h mikor lesz már párom? Ez meg az jó lenne, gyere ide és ott biztos megtalálod, hátha majd a meetingen ott lesz...

Miért tekintik az emberek egy kerülendő állapotnak az egyedüllétet? Miért attól teljes sztük az ember lányának élete,ha valakivel együtt van?

Oké, egyetértek. tényleg akkor lesz teljes az életem,ha lesz egy párom és a gyermekeimet nevelgetem. vagyis inkább akkor töltöm be női mivoltomnak célját. de mint ember és lélek is van célja az életemnek és az én életem így és most is TELJES. nem csak akkor lesz az,ha párom lesz és gyermekem. én igy is teljes egész vagyok és megpróbálom teljes harmóniában élni az életem a világgal,de leginkább önmagammal.

Párkapcsolat. Jön az,amikor jönnie kell! Én így gondolom, sőt TUDOM! Most még valószínűleg nem vagyok kész arra,h megtaláljam a férfit és normális párkapcsolatban éljek. Ha kész leszek rá, akkor pedig majd rámtalál. Kétség sem fér hozzá. Majd ha itt lesz az ideje, akkor úgy is lesz. Lehet,h ezzel a "majd"-dal kicsit tolom magam előtt a dolgot, mintha menekülnék előle. De nem akarok sürgetni semmit, és semmiképpen nem akarok egy olyan párkapcsolatban élni, amit nem érzek teljes mértékig helyesnek. Teljes valómmal akarok benne lenni egy kapcsolatban, amiben közösen tudunk fejlődni. ha pedig ilyet nem találok, akkor csak azért h legyen valakim, inkább nem leszek senkivel.

Lehet,h már kész vagyok. Es tudom,h már elindult a férfi az úton,h annak idején rámtaláljon. De semmiképpen sem kérem,h ez megtörténjen.

Life becomes joyful when we can open to the constant flow and ride freely with it. This requires us to let go of the need to control. We need to learn to trust.

Real life?

Amikor távolabb kerülök a mindennapoktól és új ismerősökre teszek szert, gyakran úgy érdeklődöm,h mit csinálsz a való életben.

Ma elgondolkodtam ezen kicsit. Tényleg az lenne a való élet, mikor bemész az irodába reggel 7-8-9kor és ott ülsz a gép előtt 3-4-5-6-7ig vagy még tovább...
Tényleg ez a való élet? Vagy inkább az, ami mindezek mögött van? Számomra inkább az az élet, ami akkor kezdődik, amikor kilépek az iroda ajtaján. Igaz, még odabent is sok minden jó. Egy beszélgetés egy kollegával, egy hasznos tanács.

Mi a való élet?

Mission, vision & SWOT

Aki közgázt tanult, annak semmi meglepő nincsen abban,amit most irok.
A vállalatok vision és mission statement-t írnak, hogy motiválják a munkavállalókat és meghatározzák azt az irányt, amerre a vállalatot szeretnék látni haladni. Időről időre pedig swot analyzist készítenek, ami megmutatja, milyen erősségei-gyengeségei vannak a cégnek, s ezeket kihasználva milyen lehetőségek nyílhatnak meg előtte, valamint milyen veszélyek fenyegetik a jövőbeli harmonikus munkát.

Amikor minderről tanultunk, inkább úgy tekintettem ezekre a dolgokra, mint szükséges rosszra. Úgyse csinálnak ilyet, csak a nagyvállalatok, és olyan pozícióba úgyse kerülök soha,h ilyennel kelljen foglalkoznom.
Amikor kenyában sok-sok mission és vision statement jött velem szembe, akkor rájöttem,h mindez annyira szép, olyan logikus. Ha nem látjuk a jövőt magunk előtt, akkor nem tudunk igazán hatékonyan dolgozni. Amikor egy kis feladatot kiadtak nekem, sokkal könnyebben megtudtam valósítani, gyorsabban végeztem vele, ha tudtam,h miért is jó az, hogy illik bele a teljes egész képbe. És mindig el is vártam,h ne csak feladatot adjanak nekem, hanem mutassák meg a feladat értelmét is. Ha pedig beláttam,h felesleges feladatról van szó, akkor természetesen nem is haladtam vele.

Szükségem volt arra,h lássam hova vezet,hogy igazán motiváltan tudjak dolgozni. Legyen szó a legkisebb feladatról is. Mégis az életemben nem tűztem ki magam elé konkrét vízió. Csak éltem egyik napról a másikra. Nem csoda,h nem is lyutottam előrébb az életemben. Ha nincsen előtted egy konkrét kép,h mit akarsz elérni, akkor nem is tudod azt elérni. A saját életedben is tűzzd ki magad elé,h mi az életed értelme, miért is vagy itt a földön és mit akarsz elérni mondjuk 5-10 év múlva. Ezzel a képpel a szemed előtt sokkal könnyebb haladni az úton. Számon tudod kérni magad,h mi is az, amit megvalósitottál és mi az, amit nem. Ha nincsen elképzelésed, akkor könnyű azt mondani,h nem is igazán akartam semmit.

És mi van a swot-tal? Ha nem látod pontosan h merre is haladnál. Tudod jól,h nem itt van a helyed, de nem igazán tudod,h mit is kéne csinálnod, akkor nagyon jó elemezni a helyzetedet. erre a közgazdászok (talán marketingesek) kitaláltak egy szép kis rövidítést: swot elemzés.
Strength - erősségek
Weaknesses - gyengeségek
Opportunities - lehetőségek
Threats - veszélyek

Ami itt a legfontosabb, sztem, az az,h fel kell mérnünk a saját erősségeinket és azokat kihasználva kellene pályát-jövőt választanunk. Melyik 18 éves gyermek teszi meg ezt tudatosan? Ki az,aki tényleg mindent felmérve választja meg a pályáját? Annyit néz meg egy átlagfiatal,h melyik tárgyat is szereti, miből kéne emelt szintű érettségit tenni, milyen lehetőségei vannak. És ez vhol meg is felel a swot analízisnek. Mégis mikor körbe nézek a velem egykorúak társaságában, nagyon sokan azért panaszkodnak,h nem találják a helyüket, nem igazán ezt akarták csinálni. ilyenkor érdemes újra megnézni,h na miben is vagyok jó. Mi az, ami egyáltalán nem nekem való. ha maradok és ezt folytatom, milyen lehetőségeim vannak és mi az a veszély,ami fenyegetővé válhat számomra pár év múlva? Ezeket ismerve jobban tudunk választani, és irányitani a jövőnket.

Talán mégsem tanítottak nekünk annyi hülyeséget az egyetemen? Vannak olyan dolgok, amit a munkánkban talán nem is használunk, de az életünkben tudunk!

"With the gift of listening comes the gift of healing."

-- Catherine de Hueck Doherty

Már kaptam a fejemre többször is,h nagyon ritkán jelentkezem bejegyzéssel.
Sajnos nagyon igaz. És annál sokkal mélyebb oka van, semminthgy csak nem ülök gép előtt. Nagyon is sokat ülök gép előtt, de sajnos mindz idő alatt leginkább a bal agyféltekémet használom, és meg se fordul a fejemben,h a kósza pillanatokban a jobb agyféltekémet használjam és egy kicsit írjak. Pedig nagyon szeretek elmélázni a gondolataimban, vagy éppen nem is gondolkodni, hanem csak belebambulni a világba. De az utóbbi időben ez az, amire nem sok időm maradt. Engem is kezd magával ragadni a rohanó világ. Otthon csak olvasok és nem elmélkedek, sőt, ami még rosszabb, sorozatot nézek. "Fáradt vagyok, csak megnézek egy részt, amig átöltözöm és elkészítem a teát..." És olyan könnyű belefeledkezni. Már a 3. v 4. részt néztem meg? És még ha értelmes gondolatot is ad át egy rész, így az is nagyon könnyen feledésbe merül. Kezdek átcsapni a passzivan energiát vesztés fázisába ahelyett,h gyűjteném. Igaz, ilyen időben nem is lehet a duna-parton sétálgatni. könnyű kifogásokat találni. Nagyon könnyen magával tud ragadni a pörgés, ami nem is csoda hiszen állandóan a racionalitást és a logikát használom a munkámban. Az értelem abszolút elsőbbséget élvez a nap nyolc órájában. Bármennyire is élvezem a napsütést vagy esőt mindegy mi jön, belefeledkezem a könyvekbe, mégis a bal agyféltekémé a főszerep. De ez nem is meglepő, hiszen egy bal agyféltekés Föld nevezetű bolygón élünk.

Egyre kevesebb álmomra emlékeztem, és igaz folyamatosan jönnek intuícióim, de mégsem annyira sok,mint korábban. Úgyhogy itt az alkalom,h felerősítsem az intuíciómat. Milyen módon? Baráti beszélgetések helyett, telefonbeszélgetésbe menekülés helyett, előbb fogom választani a reflektálást, mint ahogy azt normál módon tettem. Jön a kenuszezon! Tisza-tavon való evezés tökéletes alkalmat ad a reflektálásra :) Talán elmegyek egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra is. És folytatom az írást. Az az,amit szeretek, ami jött,h tennem kell, de elég rendesen félbehagytam. Félelem. Elég jó vagyok én? Felül kell emelkedni a félelmeinken. Meg kell keresni a gyökerét és gyökerestől kitépni. Nem pedig hagyni,h a trauma keletkezésének megfelelő gyermekként viselkedjünk minden újabb és újabb helyzetben. Érett felnőttként nem engedhetjük meg magunknak,h továbbra is úgy viselkedjünk adott helyzetben, mint hatévesen tettük. Nem menekülhetünk el és bújhatunk édesanyánk szoknyája alá. Tudatos felnőttként kell élnünk napjainkat, és ehhez meg kell ismernünk magunkat. Az árnyékoldalunkkal együtt.

Mostanában elkezdtem kicsit a felszinen élni és nem magamba tekinteni. Már szinte fáj. Úgyhogy feladok ezzel is. S újra írok. Nem ígérem,h mindig ide. De remélhetőleg gyakrabban olvashattok tőlem. Remélhetőleg azért is, mert nem lesz mindig lehetőség személyesen megbeszélni a gondolatokat. De erről majd máskor.

Live now

"How we spend our days is, of course, how we spend our lives."
-- Annie Dillard

We lose the power of the moment because we're so rarely in it. We're reliving the past or speculating about the future. We continue to believe that tomorrow's the day when I'll be more capable, more wealthy, more fit and more loving. Meanwhile, I'm just putting in time, dreaming of better things but not making any concrete move to realize them.

When you find yourself thinking of the future or the past, bring your awareness into the present moment. Really experience how you feel and what’s happening around you, without judgment. If we can treasure each moment, our lives will be rich, no matter what we have accomplished.

"If, before going to bed every night, you will tear a page from the calendar, and remark, 'there goes another day of my life, never to return,' you will become time conscious."
-- A. B. Zu Tavern