itt a tavaszi nagytakarítás ideje!

Megérkezett a tavasz! Süt a nap! Ki lehet ülni a Duna-partra! Az Erzsébet téren elhaladva olybá tűnik, mintha a biciklik hada lecserélte volna a kerítést, a fűben csoportosan ücsörögnek a fiatalok. Valóban itt a tavasz! Édesanyáink pedig arra gondolnak, hogy a hétvégén jöhet a tavaszi nagytakarítás. Függönymosás, ablakpucolás, szellőztetés, autómosás. Ennél mégis sokkal többről kellene, hogy szóljon a tavaszi nagytakarítás. Testünkkel és lelkünkkel legalább annyit kellene foglalkoznunk, mint a lakásunkkal és az autónkkal.

Tavasz közeledtével lecseréljük a téli gumit, az első meleg napsütéses szombat délutánon szépen lesubickoljuk az autónkat és a lakás ablakait, kirámolunk és szellőztetünk, kiszortírozzuk a régi, már nem használatos dolgainkat. De arra már csak kevesebben gondolnak, hogy a testünket is meg kellene szabadítani a méreganyagoktól és a lelki tisztulásnak is helyet kellene teremteni.

Bizonyos időszakonként a testünknek is szüksége van egy jókora tisztításra, nem szennyezhetjük huzamosan mindenféle következmények nélkül. Nem véletlenül javasolták a különböző vallások a böjt időszakonkénti alkalmazását.

Rüdiger Dahlke szerint a böjt újraélesztése belátható időn belül szinte teljesen megszüntethetné az olyan betegségeket, mint a köszvény, a reuma, az időskori cukorbetegség és a magas vérnyomás.

A tulajdonainkon végzett fizikai nagytakarítás és a test méregtelenítése mellett ugyanilyen fontos, hogy a lelkünknek is lehetőséget adjunk a tisztulásra.

Az ágyneműnk mellett az agyunkat is ki kell szellőztetni, a gondolataink között is nagytakarítást kell tennünk.

Vegyük észre, milyen negatív sémák akadályozzák meg sikereinket, korlátozzák lehetőségeinket, és írjuk felül azokat pozitív gondolatokkal.

Ehhez elegendő kicsit tudatosan odafigyelned a gondolataidra. Vegyél egy papírlapot, és írd le ezeket a negatív gondolatokat, programokat. Majd a negatív ítéletek helyett fogalmazz pozitívan. Írd le azokat is, miközben áthúzod a negatívakat. Hogy növeld a hatékonyságot, égesd el azt a papírt, melyre a negatív gondolataidat írtad, ezáltal energia szinten is elengeded azokat. Ezt követően próbáld meg csak ezeket a pozitív gondolatokat használni.

Eleinte sok tudatosságot igényelhet, hogy felülírd pozitív gondolattal az esetlegesen megjelenő régi, negatív mintát. Amennyiben vizuális típus vagy, teleaggathatod a lakást ezekkel a pozitív gondolatokkal, mindenféle színekben pompázva, virágokkal díszítve, vagy a számítógép kijelzőjére postit-okat kiragasztva támadhatod a tudatalattid. Akár lejátszhatod magadnak őket, és a metrón ülve hallgathatod. A számodra leginkább megfelelő formában kell, hogy érjenek minél többször ezek a pozitív gondolatok.

Nagyon fontos, hogy ne egyszerűen az ellentétét írd le a negatív gondolatodnak, hanem valami olyanra cseréld át, amit elhiszel. Amennyiben nem így teszed, az egésznek nincsen értelme. Megpróbálhatod becsapni magad, de a belső tudatosságod majd fityiszt mutat a ráerőltetett és el nem hitt gondolatra.

Az által, hogy megjelentek a napsugarak és végre látszódik az ég kékje, az utcákon egyre több mosolygó arcot lehet látni. Valahogy pozitívabban látják az emberek a világot, mintha a napsugarak gombnyomására automatikusan átállt volna az agyunk. Minden afelé mutat, hogy pozitívabb a világ és az emberek gondolkodása, mint a szürke téli mindennapokban volt. Ilyenkor sokkal könnyebb elengedni a korábban beépült negatív gondolatokat.

Az elengedés belső fejlődésünkhöz járul hozzá.

Életünk átmeneti szakaszaiban el kell engednünk a régi, túlhaladott élethelyzeteket. Amint a gyermekkor elengedése nélkül, fel sem nőhetnénk.

Az életünk során számos alkalommal gyakorolhatjuk ezt a nagy témát: amikor egy volt kapcsolatot, egy volt munkahelyet és munkatársakat kell elengednünk.

Nagyon fontos, hogy ne úgy közelítsünk hozzá, hogy „El akarom engedni!!!” Ez pontosan olyan, mint amikor a kisgyermek két mancsával megragadja nagymamája kezét és úgy mondja neki, „de most már menj el!” Még ha el is akarna menni, nem tud, hiszen a ragaszkodó gyermek nem engedi.

Ha valamit erőszakkal el akarunk engedni, az nem működik. Pontosan az ellenkezőjét érjük el vele.

Eszünkkel eldöntjük, hogy legyen vége a nem működő kapcsolatunknak, mert abban nem vagyunk boldogok. De amíg kötődünk a másikhoz, míg a ragaszkodás nem szűnik meg létezni, bármit is mondhat az eszünk, bármivel is próbálkozhatunk, ismét visszatérünk, mert nem tudunk elszakadni.

Életünk nagy fordulópontjain sokáig ragaszkodunk a régi helyzetekhez, nem tudunk szabadulni tőlük, mert nem állunk készen a bizonytalanba vezető következő lépésre. És inkább ragaszkodunk a biztos rosszhoz.

Amíg energiánk (legyen az pozitív vagy negatív) egy adott tárgy felé fordul, nem tudunk attól szabadulni. Amint képesek vagyunk elfogadni a helyzetet teljes valójában, amennyiben semlegessé válik számunkra, megszűnik hatást gyakorolni ránk. Csak ebben az esetben tudunk felülemelkedni az adott problémán és tudjuk elengedni annak forrását.

A lakásunk kitakarítását rábízhatjuk másokra, de a testünk és a lelkünk más nem tudja rendbe rakni helyettünk, az csak a mi kezünkben van. Rajtunk múlik, hogy megtesszük-e azt a lépést, melyre a bensőnk vágyik ilyenkor, tavasszal, s neki kezdünk-e egy kis takarításnak.

lebegj a vízben!

"Aki megtanulja, hogy jól érezze magát szabadon lebegve a vízben, az már megbékélt lelke nagy részével, és sokat tett az elengedésért," mondja Dahlke.

Mégis az ötcsillagos szálloda medencéjében a vizen feküdve sajnos nekem nem ez fordult meg a fejemben. inkább az a gondolat ugrott be úgy öt perc élvezkedés után,h ha még tovább maradok így, akkor tuti hülyének néznek. Úgyh elkezdtem úszni, pedig nem is volt hozzá kedvem, csak azért, h megfeleljek teljesen ismeretlen emberek elvárásainak. Akiket soha többet nem is látok! Ahelyett,h a saját belső hangomra figyeltem volna, aki csak lebegni szeretett volna...

Hiszen ez az, amit tenni szoktam. Bármikor víz közelében vagyok, bemegyek a vízbe, beúszom olyan részre, ahol már nincsenek sokan és nyugodt minden... felfekszem a víz felszínére és hosszú perceken keresztül csak ott fekszem, és élvezkedem. Hogy mit is? A víz morajlását, a madarak csiripelését, a szél zúgását, valamint a nap melegítő sugarait... A létezést!

Mégis, amikor zárt téren vagyok, nem ez fordul meg a fejemben. Meg akarok felelni ismeretlen emberek elvárásainak. Mint sok más helyzetben is... De mi az, amit jobban élvezek? Én a vízben a lebegést szeretem a legjobban. Előfordult,h úszás közben voltak flasheim, de mégis a lebegés a királyság!!! Ennek ellenére inkább azt csinálom, ami elvárt. Ha vki bemegy egy úszómedencébe, akkor úsznia kell...

De ha az okoz számomra igazi boldogságot, amit a bensőm sugall, akkor nem lehet,h inkább arra kéne hallgatni minden más helyzetben is?