"Aki megtanulja, hogy jól érezze magát szabadon lebegve a vízben, az már megbékélt lelke nagy részével, és sokat tett az elengedésért," mondja Dahlke.
Mégis az ötcsillagos szálloda medencéjében a vizen feküdve sajnos nekem nem ez fordult meg a fejemben. inkább az a gondolat ugrott be úgy öt perc élvezkedés után,h ha még tovább maradok így, akkor tuti hülyének néznek. Úgyh elkezdtem úszni, pedig nem is volt hozzá kedvem, csak azért, h megfeleljek teljesen ismeretlen emberek elvárásainak. Akiket soha többet nem is látok! Ahelyett,h a saját belső hangomra figyeltem volna, aki csak lebegni szeretett volna...
Hiszen ez az, amit tenni szoktam. Bármikor víz közelében vagyok, bemegyek a vízbe, beúszom olyan részre, ahol már nincsenek sokan és nyugodt minden... felfekszem a víz felszínére és hosszú perceken keresztül csak ott fekszem, és élvezkedem. Hogy mit is? A víz morajlását, a madarak csiripelését, a szél zúgását, valamint a nap melegítő sugarait... A létezést!
Mégis, amikor zárt téren vagyok, nem ez fordul meg a fejemben. Meg akarok felelni ismeretlen emberek elvárásainak. Mint sok más helyzetben is... De mi az, amit jobban élvezek? Én a vízben a lebegést szeretem a legjobban. Előfordult,h úszás közben voltak flasheim, de mégis a lebegés a királyság!!! Ennek ellenére inkább azt csinálom, ami elvárt. Ha vki bemegy egy úszómedencébe, akkor úsznia kell...
De ha az okoz számomra igazi boldogságot, amit a bensőm sugall, akkor nem lehet,h inkább arra kéne hallgatni minden más helyzetben is?
No comments:
Post a Comment