fantasztikus hétvége :)

ma reggel érkeztünk vissza a fővárosba egy fantasztikus hétvégét követően.

szombaton reggel bevetettük magunkat az autóba és neki indultunk a sziget egy másik felének, a dél-keleti partot vettük célba. az út eleinte a part mentén haladt, majd egyszercsak egy éles kanyar és csak hegyeket láttam magam előtt. felkaptattunk a hegy tetejére, ahonnan csodálatos kilátás tárult elénk. hegy, erdők, és a tenger... majd egy órával később és sok-sok kanyar megtétele után ereszkedtünk ismét lefelé és már egy teljesen más tenger felé közeledtünk. fent a hegyekben azt éreztem,h újra kenyában vagyok, olyan utak, kisvárosok voltak, mint a taita hills hegyei között.
mi más? talán annyi,h itt rendesen aszfalt van. de ugyanazok a szinek, ugyanaz az építkezés, már ha lehet annak nevezni, és ugyanúgy piszok mindenfelé. tehát semmi meglepetés.

majd megérkeztünk úticélunkhoz. jacmel városa egy nyugodtabb kisváros. persze itt is sok motoros, autós, és mindegyik folyamatosan dudál. egyszer azért h megköszönje,h elengedted, egyszer azért,h leszidjon,... mindig dudálnak.
az épületek? csupa rom. de valaha szépek lehettek. még a századelőről megmaradt patrícius villák,s nagyrészüket réges-régen nem laknak.
nem tudnám azt modnani,h mindez csak a földrengés eredménye, sőt. nagyvalószínűséggel réges-régen olyan szar állapotban vannak a valaha szép épületek, mint amilyenben most láttuk. a lakosok nem tesznek semmit sem azért,h jobb körülmények között éljenek. másfél évvel a földrengés után se takaritották el még a maradványokat.

tegnap láttunk egy itteni focipályát. a pálya negyedét szemét borította, de a játékosokat absz nem izgatta a dolog. játék közben egy srác elkezdte söpörni a szemetet, de nem sokat javítva a helyzeten. a lányok pedig a tengerparton mindenfelé szétdobált szemét közepén ültek v feküdtek. ők tényleg ehhez vannak hozzászokva, ebben nőttek fel. sztem nem sokat rontott a haiti ember életén a földrengés. inkább csak javított. rengeteget tud dobni a gazdaságon az aid workers-k által generált összegek és a burjánzó katasztrófa turizmus.

elmentünk egy szinte érintetlen tengerpartra. gyönyörű volt. és persze. elfelejtettem vinni magammal a fényképezőgépet...
egy kedves házaspár említette nekünk,h van egy kis vizesés, ahova érdemes ellátogatni. hát vasárnap reggel célba is vettük. egy kis séta a hegyen, csúszós szandálkában. absz nem erre készültem, kérem szépen. de esés nélkül megúsztam :) megérkeztünk az első swimming poolhoz. már ekkor elkezdtem ámulni. a guide pedig csak hajtogatta,h ez még semmi... majd haladtunk tovább és egy annál is szebb kis tavacskához értünk. egy kis kötélmászás és a sziklák közt megbúvó tavacskához értünk, melynek legtávolabbi részében egy csodálatos vízesés várt ránk. roberttel fogtuk is magunkat és rögtön bementünk a vízbe. a tó közepén kis szigetecske volt, felmásztam rá, míg ő felmászott egy sziklára a vizesés mellett. mikor felért és integetett nekem, egy férfi megkérdezte,h a férjem-e, és hova valósiak vagyunk... nagyon jó érzéssel fülentettem kicsit,s mondtam,h igen. bonyolult lett volna elmagyarázni a helyzetet... vagy nem is annyira...

a szálloda hallja a pesti romkocsmákra emlékeztetett engem. de nagyon bejött mindkettőnknek. csak a szúnyogok ne csíptek volna agyon bennünket egész éjszaka, és ne kellett volna visszatérni egy ilyen fantasztikus hétvége után...
dehát, dolgozni jöttem én ide, s nem szórakozni. de azt is kell.

sokan irigykedtek rám,h itt vagyok három hetet és a legjobb helyeken már jártam is. hát. bele kell sűríteni, amit lehet.
nem gondoltam volna,h egy háromhetes mission ennyi mindent tartogathat. igaz, egy ember életét feje tetejére tudja fordítani egyetlen pillanat is.