fekete pöttyös

A minap annyi bókot kaptam, h már belepirultam.
Felvettem a kis fekete pöttyös ruhám, amit az egyik kedves otthoni kolleganőmtől kaptam, és még azt se engedte,h fizessek érte. Hát, nagyon jó ajándéknak bizonyult  És nagyon jó gondolat volt,h beraktam.

Csak azért hoztam el magammal, hogy tudjak valamit az irodába felvenni, ha Genfbe kéne mennem direktbe. Egy kolleganőm azt mondta,h hosszú nadrágot vegyek fel mindenképpen, de szoknyában sokkal kényelmesebb nap közben, estére persze mindenképpen kell a hosszú nadrág a szúnyogok miatt. Napközben viszont elég a mosdóba elmennem a légkondicionált szobából és máris beizzadok a hosszú nadrágban, bármennyire is lenge.

Tehát felvettem a táska mélyén rejtegetett kis ruhácskámat, és mindenki megcsodált. Az olasz delegáltak beszélgetés közben is inkább csak engem néztek. És Francesco szóvá is tette,h mennyire jól nézek ki és bármikor lát engem, nem csak ma, csak ámul utánam.

Egyik alkalommal kiléptem a finance szobából, és jött egy kis fuvallat, felfelé fújva szoknyámat. Robert, a security guy pedig pont akkor ért a folyosó másik végére. Rögtön én lettem Marylin, és onnantól csak egy újabb fuvallatot várt. De én már óvatosabb voltam. Azóta eltelt pár nap és még mindig emlegeti.

Már el se akartam hinni,h tényleg ennyire jó lennék. Mondtam is Poulnak, de erre csak annyit mondott,h igazuk van és You have the figure to wear it. You should wear this kind of things more often... and stuff. Szte a base camp “lányai” nagyon irigyek rám. Nemcsak azért mert fiatalabb vagyok náluk, de inkább azért,h ilyen jól nézek ki. Ők is voltak fiatalok, de nem voltak olyan adottságaik, mint nekem.

Az ilyenek vhogy nagyot dobnak az önbecsülésemen. Én sose tartottam magam kimagaslóan szépnek. De az is lehet,h csak a mondás igazsága bizonyosult: a magyar lányok a legszebbek. S én ezt eddig nem láttam.

Este pedig a hangomat dícsérték,h olyan kellemes, jó hallgatni. És a fiatalember jó hosszasan hallgatta is...