Monday, December 17, 2012

Sok bennem a kétely, és kevés a bizalom

Sok bennem a kétely,
és kevés a bizalom
Fájdalmas múlt terhe nyomja lelkemet

Magas falat kell ledöntenie annak,
Ki a lelkem mélyét elérni akarja
Lehet, hogy hosszú utat kell megjárnod
Mire elnyered a bizalmam. 
De hidd el, megéri a küzdelmet. 

Ha számodra megnyitottam a szívemet,
Vigyázz rá, és ne csapj be. 
Nem kérek sokat. 
Csak annyit, hogy szeress, 
és hagyd, hogy szerethesselek.

--------------------------------------------

My heart is full of doubt,
and there is little confidence
Sorrowful past shadows my soul

The one who wants to reach the well of my soul,

Needs to pull down a high wall,
You may have a long way to crowl
Until you may gain my trust
But believe me, it's worth the fight.

If I opened my heart to you,
Take care of it, and do not deceive.
I'm not asking too much.
All you have to do is to love me,
and let me love you.

Engem senki sem szerethet...

Apám annyiszor ígérte nekem
Mégsem tudta teljesíteni egyetlen kérésem.
Csak a poharat tegye le! 
Azt az italt ne igya meg!

De az én kérésem, mintha meg se hallotta volna,
Újra és újra nyúlt a pohár után, 
Míg meg sem ismert már engemet...
Ő engem sosem szeretett

Azóta tudom,
hogy egyik férfiban sem bízhatom
Bármit is mondhat, minden csak hazugság!

Hiába mondja, nem szeret! 
Hogy is szerethetne engem?
Engem senki sem szerethet... 

-----------------------------------------------


My father promised me so many times
But was never able to complete a single request.
Just put down the glass!
Don't take another sip!


But my request, he did not seem to hear,

Again and again reached for the cup
One after the other
Since then, I know,
Men are not to be trusted

Whatever they say, it's all a lie!
Despite all the talk, he does not love me!
How on Earth could one love me?
If my father was not able to... 

No one can really love me ...

Saturday, December 8, 2012

Eresszük szabadjára az álmainkat!

Mindig is nagy álmodozó voltam. A nyáron szertefoszlott egy nagy álmom. Úgy gondoltam,h a sok véletlen után, s nem kevés harc árán végre elérem. Mégis, mikor már karnyújtásnyira volt tőlem, rámcsapták az ajtót. Arra lakatot tettek, szekrényt húztak elé, s a kulcsot a wc-n le is húzták.

Ez a csalódás egy kisebb válsághelyzetet idézett elő nálam, s egy ideig nem is találtam a helyem. Ezt követően védekezőre fogtam: nem szabad álmodozni, mert ha nem éred azt el, csalódást okoz és az fájdalmas. A fájdalmat meg, gondoltam én, jobb elkerülni.

De ez hülyeség! Kellenek az álmok!!! Kell,h egyfajta világítótoronyként jelezzék számodra a célt. Útirányt mutassanak,h lásd merre is halad az életed.

Fontos,h út közben is boldogan meg tudd élni a jelen pillanatot, és ne mindig a jövőben legyenek a gondolataid. Hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni,h majd ha elértem egy adott jelzőtábláig, akkor boldog leszek és addig csak szenvedünk az úton. Sokan a jövőért élnek és dolgoznak a jelenben. S én is ezt tettem egy időben. De ez helytelen hozzáállás. Pont fordítva kell tenni:
Dolgozz a jövőért és élj a jelenben!

Csak úgy lehet igazán boldog életet élni, ha nincsenek elvárások benned, amik megkeserítik az életed. Az jó, ha vannak álmaid. Csak arra kell ügyelni,h ne fertőzzék meg a jelened és generáljanak észszerűtlen elvárásokat benned.

Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt. Nem szabad hagyni,h elvárásokká váljanak az álmaid. De a fájdalom elkerülése végett az álmokat sem szabad elfojtani, s a mélyben tartani. Egyfajta útjelző táblaként használni az álmokat és nem hagyni,h azok megmérgezzék a mindennapjaidat. Van egy vékony mezsgye, s azon kell maradni.

Ereszd szabadjára álmaid! Merj nagyokat álmodni! Mert úgy érhetsz el nagy dolgokat. De maradj mégis a földön,h a mindennapokban meg tudd élni a boldogságot és azt ne csak a jövőre tartogasd!

It's always darkest before the dawn...


Something is deadly wrong. I feel like I'm dying inside...

I was so much energized, involved in many activities, planning on different things, organizing various trainings, doing this and that... But. How can it all disappear like that? Life can be mean...

In the darkest night is the sharpest the light of a small candle.

I guess you need to dig deep into the shit to be able to climb on the highest peaks afterwards. 

I rather explore both. I thought that it's enough to make a hard decision, but the road is still paved with stones. I am in the middle of heavy fog and don't know which way to go on, on which path I should put my feet first and start walking on. 

If i knew where this is all coming from, I could solve it. But this way there is no other option than to explore the feeling and let it all out... 

nyitott kézzel szeretni



"„Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabadítsa magát a bábból, segíteni akart neki. Nagyon gyengéden kitágította a szálakat, kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni. Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez az, hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük. Megrövidített életét a földön töltötte, sose ismerte meg a szabadságot, sose élt igazán.”

Én úgy mondom, nyitott kézzel szeretni. Ez olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében kovácsolódva. Azt tapasztalom, hogy muszáj felszabadítanom azt akit szeretek, mivel ha rákulcsolódok, rácsimpaszkodom, vagy megpróbálom irányítani, azt vesztem el, amit megtartani próbálok.

Ha én megpróbálok megváltoztatni valakit, akit szeretek, mivel úgy érzem, én tudom milyennek kellene lennie, akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg. A jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásaiért, létformájáért.

Valahányszor ráerőltetem a kívánságomat, akaratomat, vagy megpróbálok hatalmat gyakorolni felette, megfosztom a fejlődés, az érés lehetőségétől, a birtoklási vágyammal korlátozom, keresztezem, és teljesen mindegy milyen jó szándékkal tettem ezt.

Korlátozni és ártani tudok a legkedvesebb óvó cselekvésemmel, és védésem, túlzott figyelmem szavaknál ékesszólóbban tudja mondani a másik személynek: „Te képtelen vagy vigyázni magadra, nekem kell veled törődnöm, vigyáznom rád, mert Te az enyém vagy, én vagyok érted a felelős!”


Ahogy tanulom és gyakorlom, egyre inkább azt tudom mondani annak, akit szeretek:
„Szeretlek téged, értékellek téged, tisztellek, bízom benned, és bízom abban, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban olyan erőt, képességeket, hogy mindazzá válj, ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadban. Annyira szeretlek, hogy teljesen felszabadítalak, hogy egymás mellett sétáljunk örömben, bánatban. Együtt fogok veled érezni ha sírsz, de nem foglak kérni hogy ne sírj.
Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni.
Mindig készen fogok állni, hogy veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom azt elvenni tőled.
Igyekezni fogok, hogy figyeljek szavaidra, azok jelentésére, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok veled érteni.
Néha dühös leszek, és olyankor ezt olyan nyíltan fogom neked megmondani, hogy ne kelljen különbözőségeink miatt elutasítást, vagy elidegenedést éreznem.
Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom meg mindig amit mondasz, mert van, amikor magamra kell figyeljek, magammal kell törődjek, de ilyenkor is olyan őszinte leszek veled, amennyire csak tudok.”

Tanulom, hogy ki tudjam ezt fejezni azoknak, akiket szeretek, akikkel törődök. Akár szavakkal, akár azzal, ahogy létezem másokkal és magammal. Én ezt úgy hívom, hogy nyitott kézzel szeretni. Nem vagyok képes mindig távol tartani a kezem a bábtól, de már egyre jobban megy."

Friday, December 7, 2012

You will find all your treasures

All your dreams will come true.
You will find all your treasures.
Just need to be patient.
And maybe need to fight for a while.
But you will get all you want.

The right job.
The right flat.
The right woman.
The right church and the harp.

You will get it all.
In the right time.
In the right place.

There are things that are out of your control.
And you cannot do anything about it.
You either accept it or you suffer.

We have no other feasible option than accept the current situation.
And prepare ourselves for the expected change.
Once we are ready for that, the universe starts to manifest our dreams.

Once you accept your current position, you get the job you wanted.
Once you accept who you are and where you are, things start to change around you.
Once you are ready for the mature relationship you longed for, you meet your soulmate.
Once that reunion took place, the universe conspires to assist you, to make things happen step by step.

Until dreams become reality.