Régi képek nyomán

Anyukámból nem maradt más, csak a fényképek
Melyekből néhanapján emléket merítek
Szeméből sugárzott az élet, s a gondoskodó szeretet
Mi idővel a teljes közönynek adott teret

Pedig ő mindig élvezte az életet
Utazni nagyon szeretett
Csak apa mellett ritkán tehette meg
Talán ezt a vágyát élem én meg

Akiről tudott, gondoskodott
S mindenkit meghallgatott
Erről nekem jó példát mutatott
Feleségnek valóvá tanított

Állta az elnyomást
Magára ki sohasem állt
Gyerekként térdepelt a kukoricán
Majd (mint generációjában oly sokan) elnyomott feleséggé vált

Ancikám a társaságot mindig szerette
Cukrászda, Vacsora, mindezt élvezte
De apa őt kalitkába verte
Féltékenysége sehová se engedte

Munkában és otthon nyomta az igát
Míg az egészsége meg nem adta magát
Majd cseléd sorban állta a sarat
Diplomásként súrolta a falat

Míg mi otthon voltunk, volt miért
Még látta az élet értelmét
Amint öcsémmel kirepültünk
Szemében a láng kihűlt
Szépen-lassan a nyoma is eltűnt

Régi képein mintha magam látnám
Lelkiekben is hasonlítok rá ám
Hasonló sors várhat rám
De a tanulságot inkább levonnám
Hogy egy szép, boldog élet várjon rám

2015. március 22.