Amikor távolabb kerülök a mindennapoktól és új ismerősökre teszek szert, gyakran úgy érdeklődöm,h mit csinálsz a való életben.
Ma elgondolkodtam ezen kicsit. Tényleg az lenne a való élet, mikor bemész az irodába reggel 7-8-9kor és ott ülsz a gép előtt 3-4-5-6-7ig vagy még tovább...
Tényleg ez a való élet? Vagy inkább az, ami mindezek mögött van? Számomra inkább az az élet, ami akkor kezdődik, amikor kilépek az iroda ajtaján. Igaz, még odabent is sok minden jó. Egy beszélgetés egy kollegával, egy hasznos tanács.
Mi a való élet?
Friday, June 4, 2010
Mission, vision & SWOT
Aki közgázt tanult, annak semmi meglepő nincsen abban,amit most irok.
A vállalatok vision és mission statement-t írnak, hogy motiválják a munkavállalókat és meghatározzák azt az irányt, amerre a vállalatot szeretnék látni haladni. Időről időre pedig swot analyzist készítenek, ami megmutatja, milyen erősségei-gyengeségei vannak a cégnek, s ezeket kihasználva milyen lehetőségek nyílhatnak meg előtte, valamint milyen veszélyek fenyegetik a jövőbeli harmonikus munkát.
Amikor minderről tanultunk, inkább úgy tekintettem ezekre a dolgokra, mint szükséges rosszra. Úgyse csinálnak ilyet, csak a nagyvállalatok, és olyan pozícióba úgyse kerülök soha,h ilyennel kelljen foglalkoznom.
Amikor kenyában sok-sok mission és vision statement jött velem szembe, akkor rájöttem,h mindez annyira szép, olyan logikus. Ha nem látjuk a jövőt magunk előtt, akkor nem tudunk igazán hatékonyan dolgozni. Amikor egy kis feladatot kiadtak nekem, sokkal könnyebben megtudtam valósítani, gyorsabban végeztem vele, ha tudtam,h miért is jó az, hogy illik bele a teljes egész képbe. És mindig el is vártam,h ne csak feladatot adjanak nekem, hanem mutassák meg a feladat értelmét is. Ha pedig beláttam,h felesleges feladatról van szó, akkor természetesen nem is haladtam vele.
Szükségem volt arra,h lássam hova vezet,hogy igazán motiváltan tudjak dolgozni. Legyen szó a legkisebb feladatról is. Mégis az életemben nem tűztem ki magam elé konkrét vízió. Csak éltem egyik napról a másikra. Nem csoda,h nem is lyutottam előrébb az életemben. Ha nincsen előtted egy konkrét kép,h mit akarsz elérni, akkor nem is tudod azt elérni. A saját életedben is tűzzd ki magad elé,h mi az életed értelme, miért is vagy itt a földön és mit akarsz elérni mondjuk 5-10 év múlva. Ezzel a képpel a szemed előtt sokkal könnyebb haladni az úton. Számon tudod kérni magad,h mi is az, amit megvalósitottál és mi az, amit nem. Ha nincsen elképzelésed, akkor könnyű azt mondani,h nem is igazán akartam semmit.
És mi van a swot-tal? Ha nem látod pontosan h merre is haladnál. Tudod jól,h nem itt van a helyed, de nem igazán tudod,h mit is kéne csinálnod, akkor nagyon jó elemezni a helyzetedet. erre a közgazdászok (talán marketingesek) kitaláltak egy szép kis rövidítést: swot elemzés.
Strength - erősségek
Weaknesses - gyengeségek
Opportunities - lehetőségek
Threats - veszélyek
Ami itt a legfontosabb, sztem, az az,h fel kell mérnünk a saját erősségeinket és azokat kihasználva kellene pályát-jövőt választanunk. Melyik 18 éves gyermek teszi meg ezt tudatosan? Ki az,aki tényleg mindent felmérve választja meg a pályáját? Annyit néz meg egy átlagfiatal,h melyik tárgyat is szereti, miből kéne emelt szintű érettségit tenni, milyen lehetőségei vannak. És ez vhol meg is felel a swot analízisnek. Mégis mikor körbe nézek a velem egykorúak társaságában, nagyon sokan azért panaszkodnak,h nem találják a helyüket, nem igazán ezt akarták csinálni. ilyenkor érdemes újra megnézni,h na miben is vagyok jó. Mi az, ami egyáltalán nem nekem való. ha maradok és ezt folytatom, milyen lehetőségeim vannak és mi az a veszély,ami fenyegetővé válhat számomra pár év múlva? Ezeket ismerve jobban tudunk választani, és irányitani a jövőnket.
Talán mégsem tanítottak nekünk annyi hülyeséget az egyetemen? Vannak olyan dolgok, amit a munkánkban talán nem is használunk, de az életünkben tudunk!
A vállalatok vision és mission statement-t írnak, hogy motiválják a munkavállalókat és meghatározzák azt az irányt, amerre a vállalatot szeretnék látni haladni. Időről időre pedig swot analyzist készítenek, ami megmutatja, milyen erősségei-gyengeségei vannak a cégnek, s ezeket kihasználva milyen lehetőségek nyílhatnak meg előtte, valamint milyen veszélyek fenyegetik a jövőbeli harmonikus munkát.
Amikor minderről tanultunk, inkább úgy tekintettem ezekre a dolgokra, mint szükséges rosszra. Úgyse csinálnak ilyet, csak a nagyvállalatok, és olyan pozícióba úgyse kerülök soha,h ilyennel kelljen foglalkoznom.
Amikor kenyában sok-sok mission és vision statement jött velem szembe, akkor rájöttem,h mindez annyira szép, olyan logikus. Ha nem látjuk a jövőt magunk előtt, akkor nem tudunk igazán hatékonyan dolgozni. Amikor egy kis feladatot kiadtak nekem, sokkal könnyebben megtudtam valósítani, gyorsabban végeztem vele, ha tudtam,h miért is jó az, hogy illik bele a teljes egész képbe. És mindig el is vártam,h ne csak feladatot adjanak nekem, hanem mutassák meg a feladat értelmét is. Ha pedig beláttam,h felesleges feladatról van szó, akkor természetesen nem is haladtam vele.
Szükségem volt arra,h lássam hova vezet,hogy igazán motiváltan tudjak dolgozni. Legyen szó a legkisebb feladatról is. Mégis az életemben nem tűztem ki magam elé konkrét vízió. Csak éltem egyik napról a másikra. Nem csoda,h nem is lyutottam előrébb az életemben. Ha nincsen előtted egy konkrét kép,h mit akarsz elérni, akkor nem is tudod azt elérni. A saját életedben is tűzzd ki magad elé,h mi az életed értelme, miért is vagy itt a földön és mit akarsz elérni mondjuk 5-10 év múlva. Ezzel a képpel a szemed előtt sokkal könnyebb haladni az úton. Számon tudod kérni magad,h mi is az, amit megvalósitottál és mi az, amit nem. Ha nincsen elképzelésed, akkor könnyű azt mondani,h nem is igazán akartam semmit.
És mi van a swot-tal? Ha nem látod pontosan h merre is haladnál. Tudod jól,h nem itt van a helyed, de nem igazán tudod,h mit is kéne csinálnod, akkor nagyon jó elemezni a helyzetedet. erre a közgazdászok (talán marketingesek) kitaláltak egy szép kis rövidítést: swot elemzés.
Strength - erősségek
Weaknesses - gyengeségek
Opportunities - lehetőségek
Threats - veszélyek
Ami itt a legfontosabb, sztem, az az,h fel kell mérnünk a saját erősségeinket és azokat kihasználva kellene pályát-jövőt választanunk. Melyik 18 éves gyermek teszi meg ezt tudatosan? Ki az,aki tényleg mindent felmérve választja meg a pályáját? Annyit néz meg egy átlagfiatal,h melyik tárgyat is szereti, miből kéne emelt szintű érettségit tenni, milyen lehetőségei vannak. És ez vhol meg is felel a swot analízisnek. Mégis mikor körbe nézek a velem egykorúak társaságában, nagyon sokan azért panaszkodnak,h nem találják a helyüket, nem igazán ezt akarták csinálni. ilyenkor érdemes újra megnézni,h na miben is vagyok jó. Mi az, ami egyáltalán nem nekem való. ha maradok és ezt folytatom, milyen lehetőségeim vannak és mi az a veszély,ami fenyegetővé válhat számomra pár év múlva? Ezeket ismerve jobban tudunk választani, és irányitani a jövőnket.
Talán mégsem tanítottak nekünk annyi hülyeséget az egyetemen? Vannak olyan dolgok, amit a munkánkban talán nem is használunk, de az életünkben tudunk!
Thursday, June 3, 2010
Már kaptam a fejemre többször is,h nagyon ritkán jelentkezem bejegyzéssel.
Sajnos nagyon igaz. És annál sokkal mélyebb oka van, semminthgy csak nem ülök gép előtt. Nagyon is sokat ülök gép előtt, de sajnos mindz idő alatt leginkább a bal agyféltekémet használom, és meg se fordul a fejemben,h a kósza pillanatokban a jobb agyféltekémet használjam és egy kicsit írjak. Pedig nagyon szeretek elmélázni a gondolataimban, vagy éppen nem is gondolkodni, hanem csak belebambulni a világba. De az utóbbi időben ez az, amire nem sok időm maradt. Engem is kezd magával ragadni a rohanó világ. Otthon csak olvasok és nem elmélkedek, sőt, ami még rosszabb, sorozatot nézek. "Fáradt vagyok, csak megnézek egy részt, amig átöltözöm és elkészítem a teát..." És olyan könnyű belefeledkezni. Már a 3. v 4. részt néztem meg? És még ha értelmes gondolatot is ad át egy rész, így az is nagyon könnyen feledésbe merül. Kezdek átcsapni a passzivan energiát vesztés fázisába ahelyett,h gyűjteném. Igaz, ilyen időben nem is lehet a duna-parton sétálgatni. könnyű kifogásokat találni. Nagyon könnyen magával tud ragadni a pörgés, ami nem is csoda hiszen állandóan a racionalitást és a logikát használom a munkámban. Az értelem abszolút elsőbbséget élvez a nap nyolc órájában. Bármennyire is élvezem a napsütést vagy esőt mindegy mi jön, belefeledkezem a könyvekbe, mégis a bal agyféltekémé a főszerep. De ez nem is meglepő, hiszen egy bal agyféltekés Föld nevezetű bolygón élünk.
Egyre kevesebb álmomra emlékeztem, és igaz folyamatosan jönnek intuícióim, de mégsem annyira sok,mint korábban. Úgyhogy itt az alkalom,h felerősítsem az intuíciómat. Milyen módon? Baráti beszélgetések helyett, telefonbeszélgetésbe menekülés helyett, előbb fogom választani a reflektálást, mint ahogy azt normál módon tettem. Jön a kenuszezon! Tisza-tavon való evezés tökéletes alkalmat ad a reflektálásra :) Talán elmegyek egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra is. És folytatom az írást. Az az,amit szeretek, ami jött,h tennem kell, de elég rendesen félbehagytam. Félelem. Elég jó vagyok én? Felül kell emelkedni a félelmeinken. Meg kell keresni a gyökerét és gyökerestől kitépni. Nem pedig hagyni,h a trauma keletkezésének megfelelő gyermekként viselkedjünk minden újabb és újabb helyzetben. Érett felnőttként nem engedhetjük meg magunknak,h továbbra is úgy viselkedjünk adott helyzetben, mint hatévesen tettük. Nem menekülhetünk el és bújhatunk édesanyánk szoknyája alá. Tudatos felnőttként kell élnünk napjainkat, és ehhez meg kell ismernünk magunkat. Az árnyékoldalunkkal együtt.
Mostanában elkezdtem kicsit a felszinen élni és nem magamba tekinteni. Már szinte fáj. Úgyhogy feladok ezzel is. S újra írok. Nem ígérem,h mindig ide. De remélhetőleg gyakrabban olvashattok tőlem. Remélhetőleg azért is, mert nem lesz mindig lehetőség személyesen megbeszélni a gondolatokat. De erről majd máskor.
Sajnos nagyon igaz. És annál sokkal mélyebb oka van, semminthgy csak nem ülök gép előtt. Nagyon is sokat ülök gép előtt, de sajnos mindz idő alatt leginkább a bal agyféltekémet használom, és meg se fordul a fejemben,h a kósza pillanatokban a jobb agyféltekémet használjam és egy kicsit írjak. Pedig nagyon szeretek elmélázni a gondolataimban, vagy éppen nem is gondolkodni, hanem csak belebambulni a világba. De az utóbbi időben ez az, amire nem sok időm maradt. Engem is kezd magával ragadni a rohanó világ. Otthon csak olvasok és nem elmélkedek, sőt, ami még rosszabb, sorozatot nézek. "Fáradt vagyok, csak megnézek egy részt, amig átöltözöm és elkészítem a teát..." És olyan könnyű belefeledkezni. Már a 3. v 4. részt néztem meg? És még ha értelmes gondolatot is ad át egy rész, így az is nagyon könnyen feledésbe merül. Kezdek átcsapni a passzivan energiát vesztés fázisába ahelyett,h gyűjteném. Igaz, ilyen időben nem is lehet a duna-parton sétálgatni. könnyű kifogásokat találni. Nagyon könnyen magával tud ragadni a pörgés, ami nem is csoda hiszen állandóan a racionalitást és a logikát használom a munkámban. Az értelem abszolút elsőbbséget élvez a nap nyolc órájában. Bármennyire is élvezem a napsütést vagy esőt mindegy mi jön, belefeledkezem a könyvekbe, mégis a bal agyféltekémé a főszerep. De ez nem is meglepő, hiszen egy bal agyféltekés Föld nevezetű bolygón élünk.
Egyre kevesebb álmomra emlékeztem, és igaz folyamatosan jönnek intuícióim, de mégsem annyira sok,mint korábban. Úgyhogy itt az alkalom,h felerősítsem az intuíciómat. Milyen módon? Baráti beszélgetések helyett, telefonbeszélgetésbe menekülés helyett, előbb fogom választani a reflektálást, mint ahogy azt normál módon tettem. Jön a kenuszezon! Tisza-tavon való evezés tökéletes alkalmat ad a reflektálásra :) Talán elmegyek egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra is. És folytatom az írást. Az az,amit szeretek, ami jött,h tennem kell, de elég rendesen félbehagytam. Félelem. Elég jó vagyok én? Felül kell emelkedni a félelmeinken. Meg kell keresni a gyökerét és gyökerestől kitépni. Nem pedig hagyni,h a trauma keletkezésének megfelelő gyermekként viselkedjünk minden újabb és újabb helyzetben. Érett felnőttként nem engedhetjük meg magunknak,h továbbra is úgy viselkedjünk adott helyzetben, mint hatévesen tettük. Nem menekülhetünk el és bújhatunk édesanyánk szoknyája alá. Tudatos felnőttként kell élnünk napjainkat, és ehhez meg kell ismernünk magunkat. Az árnyékoldalunkkal együtt.
Mostanában elkezdtem kicsit a felszinen élni és nem magamba tekinteni. Már szinte fáj. Úgyhogy feladok ezzel is. S újra írok. Nem ígérem,h mindig ide. De remélhetőleg gyakrabban olvashattok tőlem. Remélhetőleg azért is, mert nem lesz mindig lehetőség személyesen megbeszélni a gondolatokat. De erről majd máskor.
Wednesday, June 2, 2010
Live now
"How we spend our days is, of course, how we spend our lives."
-- Annie Dillard
We lose the power of the moment because we're so rarely in it. We're reliving the past or speculating about the future. We continue to believe that tomorrow's the day when I'll be more capable, more wealthy, more fit and more loving. Meanwhile, I'm just putting in time, dreaming of better things but not making any concrete move to realize them.
When you find yourself thinking of the future or the past, bring your awareness into the present moment. Really experience how you feel and what’s happening around you, without judgment. If we can treasure each moment, our lives will be rich, no matter what we have accomplished.
"If, before going to bed every night, you will tear a page from the calendar, and remark, 'there goes another day of my life, never to return,' you will become time conscious."
-- A. B. Zu Tavern
-- Annie Dillard
We lose the power of the moment because we're so rarely in it. We're reliving the past or speculating about the future. We continue to believe that tomorrow's the day when I'll be more capable, more wealthy, more fit and more loving. Meanwhile, I'm just putting in time, dreaming of better things but not making any concrete move to realize them.
When you find yourself thinking of the future or the past, bring your awareness into the present moment. Really experience how you feel and what’s happening around you, without judgment. If we can treasure each moment, our lives will be rich, no matter what we have accomplished.
"If, before going to bed every night, you will tear a page from the calendar, and remark, 'there goes another day of my life, never to return,' you will become time conscious."
-- A. B. Zu Tavern
Thursday, April 29, 2010
Sunday, April 4, 2010
Live your own life
"We don't always know what makes us happy. We know, instead, what we think SHOULD. We are baffled and confused when our attempts at happiness fail...We are mute when it comes to naming accurately our own preferences, delights, gifts, talents. The voice of our original self is often muffled, overwhelmed, even strangled, by the voices of other people's expectations. The tongue of the original self is the language of the heart."
-- Julie Cameron
We are each unique beings with a unique path in life. If we wish to be fulfilled, we need to go to our own hearts for direction. We might regularly ask ourselves:
- "What do I really want to do?"
- "What brings me greatest happiness?"
- "How can I bring more of these into my life?"
Life wants us to go for what brings us most joy and meaning.
"It doesn't interest me what you do for a living. ...I want to know what you ache for, and if you dare to dream of meeting your heart's longing."
-- Oriah Mountain Dreamer
"Let me listen to me and not to them."
-- Gertrude Stein
"What you must dare is to be yourself."
-- Dag Hammarskjold
-- Julie Cameron
We are each unique beings with a unique path in life. If we wish to be fulfilled, we need to go to our own hearts for direction. We might regularly ask ourselves:
- "What do I really want to do?"
- "What brings me greatest happiness?"
- "How can I bring more of these into my life?"
Life wants us to go for what brings us most joy and meaning.
"It doesn't interest me what you do for a living. ...I want to know what you ache for, and if you dare to dream of meeting your heart's longing."
-- Oriah Mountain Dreamer
"Let me listen to me and not to them."
-- Gertrude Stein
"What you must dare is to be yourself."
-- Dag Hammarskjold
Subscribe to:
Posts (Atom)