Coelho mentioned two traditions that people willing to understand magic can follow: there is the Tradition of Sun and the Tradition of Moon (Brida). i need to admit that i do not take everything word by word what he says, but i accepted that something like this really exists. i like his style and i might come back to him several times.
In the nature Moon reflects the shine and wisdom of the Sun.
In the human world there are people who accept what other people tell them, it can be performed in various ways: religion, going to various schools, reading spiritual books, etc.
And there are a few people who rather go to nature, try to understand it, and dig deep into their soul in order to understand themselves and the world better.
Which is the better way? i dont say that there would be any better. there is no good or wrong path, there is only path. Everyone should find his/her own path. And if you find it, you should start going on it. you shouldnt forget to DO it!
whatever you are or do you can learn from that. it can be the Bible, a book from your favourite author, a friend.
The important is that if you find your path, start walking on it and then you will improve towards you need to go.
Guess which path is mine ;-)
Sun is shining to all the people, birds and woods. We reflect its shine in ourselves and reflect the wisdom of God in our soul. However, the Sun provides shadows as well, so that everyone has ups and downs. But in the end we will join the sunshine...
Thursday, July 31, 2008
Wednesday, July 30, 2008
Everything flows
Jó szokásom szerint tegnap este is a duna-part felé vettem az irányt munka után és ott sétálgattam-ücsörögtem a parton. Annyira gyorsan vette irányát a hullám a tenger felé... arra emlékeztetett,h minden folyamatosan változik, még gyorsabban, mint gondolnánk. A lehetőségek elmennek mellettünk, és néha észre se vesszük. Várunk a legjobb alkalomra és nem vesszük észre,h már éppen már el is múlt az megfelelő pillanat. Amikor észrevesszük azt,h talán ez egy mágikus pillanat volt, elhitetjük magunkkal,h lesz újabb lehetőségünk,h megvalósítsuk azt, amihez nem volt kellő bátorságunk. Ám később be kell látnunk,h nem próbálkozhatunk többször, az a vonat már elment. Ezért meg kell ragadnunk az éppen bekövetkező csodát és ki kell facsarnunk minden egyes mágikus pillanatot.
A természet maga megtanított egy olyan bölcseletet, amit korábban Héroklitosz úgy fogalmazott meg,h minden folyamatosan változik és nem tudunk kétszer ugyanabba a folyóba lépni.
Milyen okos is vagyok? ;-)
De egyébként mi ér többet? Az amit könyvekből tanulunk vagy az, amit mi magunk tapasztalunk meg? ...
Most egy légkondicionált irodában ülök a gép előtt, vmi nagyon hasznos feladaton dolgozom és eközben rengeteg víz folyik le a Dunán...
A természet maga megtanított egy olyan bölcseletet, amit korábban Héroklitosz úgy fogalmazott meg,h minden folyamatosan változik és nem tudunk kétszer ugyanabba a folyóba lépni.
Milyen okos is vagyok? ;-)
De egyébként mi ér többet? Az amit könyvekből tanulunk vagy az, amit mi magunk tapasztalunk meg? ...
Most egy légkondicionált irodában ülök a gép előtt, vmi nagyon hasznos feladaton dolgozom és eközben rengeteg víz folyik le a Dunán...
Tuesday, July 29, 2008
Az ELSŐ - avagy én is elvesztem a szüzességem
Eljött ez a pillanat is, és ezennel felteszem első blogbejegyzésem.
Nem is azért kezdem el, mert sok ismerősöm irogat már ilyet, csak mert hamarosan úgyis eljön az idő, amikor a blog lesz a legegyszerűbb módja annak,h szeretteimmel tudassam, hogy még élek...
Talán bele kéne kicsit rázódni a dologba, ezért ma elkezdem az internetes naplóírást.
Miről is beszélek én? Akik közel állnak hozzám, tudják,h nagy változások és jelentőségteljes lépések előtt állok. Ezek között az elsőről szólok itt: CAMINO. Ez sokaknak ismerős már, hiszen manapság nagyon divatos lett ez az ősrégi zarándokút, melyet én is végig fogok hamarosan járni. Leszögezném,h nem azért mert vmi hangzatos könyvet olvastam, ami vonzott. Valóban olvastam könyveket, érdekesnek találtam őket, de semmivel sem jobban, mint bármilyen más hasonló jellegű ezoterikus jellegű könyvet. Nem maga az út, hanem a felismerések és a gondolatok érdekeltek. Szal, engem nem a könyvek, hanem véletlenek vezettek ahhoz a döntéshez,h két hónap múlva már a spanyol hegyek és völgyek közt rójam utam. Tiltakoztam az ellen,h valóban az én utam is legyen ez: egy éve jött az első véletlen, de nem tettem semmit, majd egy ideig elfojtottam a sürgető érzést, mint már mást is az életemben korábban, de újabb és újabb véletlenek történtek és most már nem akarom tovább elfojtani azt, aminek meg kell történnie, már felszínre engedem az érzéseimet és igenis neki fogok vágni az útnak.
Az út? A zarándokút több mint 800 km, de nekem nem számít,ha nem jutok a végéig, az számít,h milyen utat teszek meg önmagamon belül, milyen mélységeket járok meg.
Ezt nem azért mondom, mert a fizikai nehézségeket lefitymáznám. Fel vagyok készülve a nehézségekre és tudom,h magammal fogok harcolni. A hétvégi biciklitúrán is előfordult,h a végállomásra koncentráltam ahelyett,h az éppen megtett út szépségeivel foglalkoztam volna. Hiába tudtam,h mindig is sokkal fontosabb az,h élvezd azt, amit csinálsz és ahogy csinálod, nem pedig az,h befejezd. Nehéz lesz, de az igazán fontos dolgok belül történnek majd. ;-) Hiszen mindig csak az számít,h hogyan éled meg az élet szépségeit, nem pedig az,h mennyire is szép az a naplemente vagy a szál rózsa, amit éppen látsz. Ami fontos, az benned történik.
Nem is azért kezdem el, mert sok ismerősöm irogat már ilyet, csak mert hamarosan úgyis eljön az idő, amikor a blog lesz a legegyszerűbb módja annak,h szeretteimmel tudassam, hogy még élek...
Talán bele kéne kicsit rázódni a dologba, ezért ma elkezdem az internetes naplóírást.
Miről is beszélek én? Akik közel állnak hozzám, tudják,h nagy változások és jelentőségteljes lépések előtt állok. Ezek között az elsőről szólok itt: CAMINO. Ez sokaknak ismerős már, hiszen manapság nagyon divatos lett ez az ősrégi zarándokút, melyet én is végig fogok hamarosan járni. Leszögezném,h nem azért mert vmi hangzatos könyvet olvastam, ami vonzott. Valóban olvastam könyveket, érdekesnek találtam őket, de semmivel sem jobban, mint bármilyen más hasonló jellegű ezoterikus jellegű könyvet. Nem maga az út, hanem a felismerések és a gondolatok érdekeltek. Szal, engem nem a könyvek, hanem véletlenek vezettek ahhoz a döntéshez,h két hónap múlva már a spanyol hegyek és völgyek közt rójam utam. Tiltakoztam az ellen,h valóban az én utam is legyen ez: egy éve jött az első véletlen, de nem tettem semmit, majd egy ideig elfojtottam a sürgető érzést, mint már mást is az életemben korábban, de újabb és újabb véletlenek történtek és most már nem akarom tovább elfojtani azt, aminek meg kell történnie, már felszínre engedem az érzéseimet és igenis neki fogok vágni az útnak.
Az út? A zarándokút több mint 800 km, de nekem nem számít,ha nem jutok a végéig, az számít,h milyen utat teszek meg önmagamon belül, milyen mélységeket járok meg.
Ezt nem azért mondom, mert a fizikai nehézségeket lefitymáznám. Fel vagyok készülve a nehézségekre és tudom,h magammal fogok harcolni. A hétvégi biciklitúrán is előfordult,h a végállomásra koncentráltam ahelyett,h az éppen megtett út szépségeivel foglalkoztam volna. Hiába tudtam,h mindig is sokkal fontosabb az,h élvezd azt, amit csinálsz és ahogy csinálod, nem pedig az,h befejezd. Nehéz lesz, de az igazán fontos dolgok belül történnek majd. ;-) Hiszen mindig csak az számít,h hogyan éled meg az élet szépségeit, nem pedig az,h mennyire is szép az a naplemente vagy a szál rózsa, amit éppen látsz. Ami fontos, az benned történik.
Subscribe to:
Posts (Atom)