Az ELSŐ - avagy én is elvesztem a szüzességem

Eljött ez a pillanat is, és ezennel felteszem első blogbejegyzésem.
Nem is azért kezdem el, mert sok ismerősöm irogat már ilyet, csak mert hamarosan úgyis eljön az idő, amikor a blog lesz a legegyszerűbb módja annak,h szeretteimmel tudassam, hogy még élek...

Talán bele kéne kicsit rázódni a dologba, ezért ma elkezdem az internetes naplóírást.

Miről is beszélek én? Akik közel állnak hozzám, tudják,h nagy változások és jelentőségteljes lépések előtt állok. Ezek között az elsőről szólok itt: CAMINO. Ez sokaknak ismerős már, hiszen manapság nagyon divatos lett ez az ősrégi zarándokút, melyet én is végig fogok hamarosan járni. Leszögezném,h nem azért mert vmi hangzatos könyvet olvastam, ami vonzott. Valóban olvastam könyveket, érdekesnek találtam őket, de semmivel sem jobban, mint bármilyen más hasonló jellegű ezoterikus jellegű könyvet. Nem maga az út, hanem a felismerések és a gondolatok érdekeltek. Szal, engem nem a könyvek, hanem véletlenek vezettek ahhoz a döntéshez,h két hónap múlva már a spanyol hegyek és völgyek közt rójam utam. Tiltakoztam az ellen,h valóban az én utam is legyen ez: egy éve jött az első véletlen, de nem tettem semmit, majd egy ideig elfojtottam a sürgető érzést, mint már mást is az életemben korábban, de újabb és újabb véletlenek történtek és most már nem akarom tovább elfojtani azt, aminek meg kell történnie, már felszínre engedem az érzéseimet és igenis neki fogok vágni az útnak.

Az út? A zarándokút több mint 800 km, de nekem nem számít,ha nem jutok a végéig, az számít,h milyen utat teszek meg önmagamon belül, milyen mélységeket járok meg.

Ezt nem azért mondom, mert a fizikai nehézségeket lefitymáznám. Fel vagyok készülve a nehézségekre és tudom,h magammal fogok harcolni. A hétvégi biciklitúrán is előfordult,h a végállomásra koncentráltam ahelyett,h az éppen megtett út szépségeivel foglalkoztam volna. Hiába tudtam,h mindig is sokkal fontosabb az,h élvezd azt, amit csinálsz és ahogy csinálod, nem pedig az,h befejezd. Nehéz lesz, de az igazán fontos dolgok belül történnek majd. ;-) Hiszen mindig csak az számít,h hogyan éled meg az élet szépségeit, nem pedig az,h mennyire is szép az a naplemente vagy a szál rózsa, amit éppen látsz. Ami fontos, az benned történik.