A farmer had a horse but one day, the horse ran away and so the farmer and his son had to plow their fields themselves. Their neighbors said, "Oh, what bad luck that your horse ran away!" But the farmer replied, "Bad luck, good luck, who knows?"
The next week, the horse returned to the farm, bringing a herd of wild horses with him. "What wonderful luck!" cried the neighbors, but the farmer responded, "Good luck, bad luck, who knows?"
Then, the farmer's son was thrown as he tried to ride one of the wild horses, and he broke his leg. "Ah, such bad luck," sympathized the neighbors. Once again, the farmer responded, "Bad luck, good luck, who knows?"
A short time later, the ruler of the country recruited all young men to join his army for battle. The son, with his broken leg, was left at home. "What good luck that your son was not forced into battle!" celebrated the neighbors. And the farmer remarked, "Good luck, bad luck, who knows?"
Wednesday, January 28, 2009
Monday, January 26, 2009
Friday, January 23, 2009
Ki az őrült?
Kit nevezünk őrültnek? És mi a normális viselkedés?
Normális az,ha feladod az álmaid és követed a társadalmi elvárásokat. Ha teherbe ejtesz egy lányt, elveszed, veszel házat szép környéken, elvállalsz egy állást és nap mint nap bejársz egy helyre, amit utálsz. És őrült az, aki ennek ellent mer állni és kiáll a saját álmaiért és elindul,h megvalósítsa azt. Elmondja az igaz dolgokat, még akkor is ha fáj a másiknak és durva, de elmondja az igazat, mert ez a dolga.
Te vagy olyan bátor,h ki merd mondani,h reménytelen ürességben élsz?
Normális az,ha feladod az álmaid és követed a társadalmi elvárásokat. Ha teherbe ejtesz egy lányt, elveszed, veszel házat szép környéken, elvállalsz egy állást és nap mint nap bejársz egy helyre, amit utálsz. És őrült az, aki ennek ellent mer állni és kiáll a saját álmaiért és elindul,h megvalósítsa azt. Elmondja az igaz dolgokat, még akkor is ha fáj a másiknak és durva, de elmondja az igazat, mert ez a dolga.
Te vagy olyan bátor,h ki merd mondani,h reménytelen ürességben élsz?
Mit szeretsz?
Ma este megnéztem a revolutionary road-t és annyira kapcsolódott a mostanában átélt gondolataimhoz, érzéseimhez, beszélgetésekhez, melyek csak nemrégiben zajlottak le. PL ma is, forró csoki mellett vallotta meg nekem susy,h őket sem értették az emberek, amikor váltani akartak és létre hozták a kis kávézójukat. Kinevették kvázi őket,h ez gyerekes idealizmus és irreális - "álmodjál csak, majd felébredsz". Ehhez képest már hetedik éve megy az üzlet, imádják és őket is imádják :) Ma is kaptam a kedvenc bonbonomból szülinapomra fel :)
A filmnéző társamnak érdekes megjegyzése volt a filmet követően: ha elmentek volna párizsba, akkor biztos,h nem lett volna ugyanez a vége, csak kicsit időben eltolva?
És vhol igaza van. Ha csak elmenekülsz a "reménytelen üresség"-ből, és nem változtatsz az életed medrén, akkor ugyanabba a problémába ütközöl párizsban és new yorkban és sydneyben, vagy más esetben minden egyes újabb kapcsolatban. Lehet,h más lesz a hely, az ember, de a probléma nem változik, amíg te magad nem változol. De a főhősöknek az volt a célja,h változzanak is, csak könnyebbnek ítélték meg két álmukat összekapcsolva megvalósítani. Tudom idealista opTImista vagyok, de én hiszem azt,h ha elkezded megvalósítani az álmodat, akkor sokkal jobban érzed magad a bőrödben, boldog vagy, és ezt az emberek is látják rajtad. Magamon és a főhősökön is látszott,h már csak az,h látták az utat és elkezdték megvalósítani, egyfajta vágykielégülést jelentett. Erre jött a felelet,h mindig vannak újabb és újabb vágyak. ezt elismerem, a folyamatosan felmerülő vágyak motiválják az emberi fejlődést, anélkül nem jutnánk előrébb. Viszont ha az álmod megvalósítod, akkor annak újabb és újabb szegmensei jelennek meg.
De ha nem is tart mindörökké egy álom, és nem elégít ki olyan szinten, akkor is érdemes menni utána. Sőt, kell. Ha nem indulsz el a megvalósítás útján, akkor keserűvé válik az életed. És sajnos nincs menekvés.
hány álom fog leperegni halálod óráján, hogy ezeket nem valósítottad meg?
A filmnéző társamnak érdekes megjegyzése volt a filmet követően: ha elmentek volna párizsba, akkor biztos,h nem lett volna ugyanez a vége, csak kicsit időben eltolva?
És vhol igaza van. Ha csak elmenekülsz a "reménytelen üresség"-ből, és nem változtatsz az életed medrén, akkor ugyanabba a problémába ütközöl párizsban és new yorkban és sydneyben, vagy más esetben minden egyes újabb kapcsolatban. Lehet,h más lesz a hely, az ember, de a probléma nem változik, amíg te magad nem változol. De a főhősöknek az volt a célja,h változzanak is, csak könnyebbnek ítélték meg két álmukat összekapcsolva megvalósítani. Tudom idealista opTImista vagyok, de én hiszem azt,h ha elkezded megvalósítani az álmodat, akkor sokkal jobban érzed magad a bőrödben, boldog vagy, és ezt az emberek is látják rajtad. Magamon és a főhősökön is látszott,h már csak az,h látták az utat és elkezdték megvalósítani, egyfajta vágykielégülést jelentett. Erre jött a felelet,h mindig vannak újabb és újabb vágyak. ezt elismerem, a folyamatosan felmerülő vágyak motiválják az emberi fejlődést, anélkül nem jutnánk előrébb. Viszont ha az álmod megvalósítod, akkor annak újabb és újabb szegmensei jelennek meg.
De ha nem is tart mindörökké egy álom, és nem elégít ki olyan szinten, akkor is érdemes menni utána. Sőt, kell. Ha nem indulsz el a megvalósítás útján, akkor keserűvé válik az életed. És sajnos nincs menekvés.
hány álom fog leperegni halálod óráján, hogy ezeket nem valósítottad meg?
Wednesday, January 21, 2009
The mind WILL be free, or it will be dead
Young children possess what Zen calls ‘beginner’s mind.’ They are awed and fascinated with the wonder of the world, open to discovering and experiencing new things. Anything is possible. Life is a great adventure.
For almost all of us, the systems that ‘educate’ us to be adults stifle our natural joy and curiosity. We lose touch with our innate appreciation of life. We forget how to dream.
The blessing is that with attention, patience and love, we can reawaken our sense of wonder. We can again dance with life.
--------------------
I always try to keep this blessing and then i dance with life. Even today i was singing and almost dancing as i was walking on the street to a friend of mine to have dinner together. It is great to wonder on every beautiful moment of life and enjoy all of them. Please try to do it yourself as well.
For almost all of us, the systems that ‘educate’ us to be adults stifle our natural joy and curiosity. We lose touch with our innate appreciation of life. We forget how to dream.
The blessing is that with attention, patience and love, we can reawaken our sense of wonder. We can again dance with life.
--------------------
I always try to keep this blessing and then i dance with life. Even today i was singing and almost dancing as i was walking on the street to a friend of mine to have dinner together. It is great to wonder on every beautiful moment of life and enjoy all of them. Please try to do it yourself as well.
Give me space to reflect on myself
We all need space -- free from demands, deadlines, expectations and judgments -- to explore who we are and what life is all about. Free time, with absolutely no agenda, is rich with potential. How can we grow if we have no space and freedom to dream?
"Deny children -- or anyone else -- the chance to do ‘nothing,’ and we may be denying them the chance to do ‘something’ -- to find and do any work that is truly important to themselves or to someone else."
-- John Holt
"Deny children -- or anyone else -- the chance to do ‘nothing,’ and we may be denying them the chance to do ‘something’ -- to find and do any work that is truly important to themselves or to someone else."
-- John Holt
Saturday, January 17, 2009
Go for what you want
"Follow your bliss."
-- Joseph Campbell
It’s hard for some of us to believe that the world is served when we seek our own happiness. We’ve been taught that this is selfish.
If we stop to reflect on how we are in the world when we are happy, we can see how this serves. We have more vitality. We’re more loving and generous to others when our own needs are met.
What activities bring you greatest joy? Your unique gift to the world will be found in those pastimes you love the most.
How can you live your joy each day?
"Spiritual growth is not made in reaction against, for all striving against imposed restrictions is imaginary. Spiritual growth is accomplished by inclination toward. We grow like the sunflower, following the light."
-- Joy Houghton
-- Joseph Campbell
It’s hard for some of us to believe that the world is served when we seek our own happiness. We’ve been taught that this is selfish.
If we stop to reflect on how we are in the world when we are happy, we can see how this serves. We have more vitality. We’re more loving and generous to others when our own needs are met.
What activities bring you greatest joy? Your unique gift to the world will be found in those pastimes you love the most.
How can you live your joy each day?
"Spiritual growth is not made in reaction against, for all striving against imposed restrictions is imaginary. Spiritual growth is accomplished by inclination toward. We grow like the sunflower, following the light."
-- Joy Houghton
gyerekek?!
Imádom a gyerekeket, ez tény. Ma is jól elvoltam egy kissráccal a metrón... De.
A wiwen ritkán nézelődöm, most vmiért megláttam,h egy újabb volt évfolyamtársamnak van már kisbabája. Ilyenkor kétségbeeséssel és egy kis irigykedéssel telik meg a szívem. Én is szeretnék kisbabát. De mondjuk ahhoz először meg kellene találnom a megfelelő férfit. JÓ,h nekik már sikerült. Édesek, meg minden. Lesz nekem valaha is babám? Ez hülye kérdés, persze h lesz. Annak az idjeén. Nem lehet semmit sem sürgetni, mint ahogy nagynéném is bármennyire is szeretné sürgetni a halálát, mert unatkozik, nekem sem lesz babám amikor még nem vagyok rá készen és a körülmények sem megfelelőek. Az én picikéim olyan családban fognak felnőni, ahol a szülők nem adják fel álmaikat értük,hanem már megvalósították addigra, mire összetalálkoztak és így tényleg tartóoszlopok tudnak lenni, melyen a gyermekek a templom homlokdíszei.
However, it takes time and effort. But it will be like that.
A wiwen ritkán nézelődöm, most vmiért megláttam,h egy újabb volt évfolyamtársamnak van már kisbabája. Ilyenkor kétségbeeséssel és egy kis irigykedéssel telik meg a szívem. Én is szeretnék kisbabát. De mondjuk ahhoz először meg kellene találnom a megfelelő férfit. JÓ,h nekik már sikerült. Édesek, meg minden. Lesz nekem valaha is babám? Ez hülye kérdés, persze h lesz. Annak az idjeén. Nem lehet semmit sem sürgetni, mint ahogy nagynéném is bármennyire is szeretné sürgetni a halálát, mert unatkozik, nekem sem lesz babám amikor még nem vagyok rá készen és a körülmények sem megfelelőek. Az én picikéim olyan családban fognak felnőni, ahol a szülők nem adják fel álmaikat értük,hanem már megvalósították addigra, mire összetalálkoztak és így tényleg tartóoszlopok tudnak lenni, melyen a gyermekek a templom homlokdíszei.
However, it takes time and effort. But it will be like that.
Monday, January 12, 2009
dont make urself a victim
Nothing and no one can make us a victim. We do it to ourselves when we allow external circumstances to hold power over us.
Although we have no control over what happens to us, we ALWAYS have a choice in how we respond. We hold our power when we accept complete responsibility for our thoughts, feelings and actions.
"A man may fall many times but he won't be a failure until he says someone pushed him."
-- Elmer G. Letterman
Although we have no control over what happens to us, we ALWAYS have a choice in how we respond. We hold our power when we accept complete responsibility for our thoughts, feelings and actions.
"A man may fall many times but he won't be a failure until he says someone pushed him."
-- Elmer G. Letterman
where did it all go wrong
You know that feeling you get
You feel you're older than time
You ain't exactly sure
If you've been away a while
Do you keep the receipts
For the friends that you buy
And ain't it bittersweet
You were only just getting by
But I hope you know
That it won't let go
It sticks around with you until the day you die
And I hope you know that it's touch and go
I hope the tears don't stain the world that waits outside
Where did it all go wrong?
And until you've repaid
The dreams you bought for your lies
You'll be cast away
Alone under the stormy skies
But I hope you know
That it won't let go
It sticks around with you until the day you die
And I hope you know that it's touch and go
I hope the tears don't stain the world that waits outside
Where did it all go wrong?
You feel you're older than time
You ain't exactly sure
If you've been away a while
Do you keep the receipts
For the friends that you buy
And ain't it bittersweet
You were only just getting by
But I hope you know
That it won't let go
It sticks around with you until the day you die
And I hope you know that it's touch and go
I hope the tears don't stain the world that waits outside
Where did it all go wrong?
And until you've repaid
The dreams you bought for your lies
You'll be cast away
Alone under the stormy skies
But I hope you know
That it won't let go
It sticks around with you until the day you die
And I hope you know that it's touch and go
I hope the tears don't stain the world that waits outside
Where did it all go wrong?
miért ér véget minden, ami jó???
Ha vmi tök jó, akkor miért kell annak véget érnie?
Ezt legutóbb a camino kapcsán éreztem, mert nagyon jó volt az egész és nagyon sajnáltam,h megérkeztem santiagoba. Most kicsit visszább mentem. Ha van egy kapcsolat, ahol harmóniában tudtok lenni egymással, akkor az miért múlik el? Mi okozza?
Az h bármennyire is jó, nem vagytok teljesen felkészülve egy kapcsolatra. Másképpen kell még fejlődnötök, egy darabig együtt vezet az utotok,de később külön utakat jártok. Ez teljesesn természeetes, nem kell meglepődni rajta, ez az élet rendje, emberek jönnek, emberek mennek és örülni kell annak,h megtapasztalhattál vmi jót. és utána csak arra kell törekedni,h újra tapasztalj olyat v még jobbat és azt minél tovább megőrizd. és örülj,ha találtál újra ilyet. tedd össze a két kezed, adj hálát az úrnak. és ha szerencséd van, megszán téged és sokáig megáld azzal a kapcsolattal,melyre vártál.
Ezt legutóbb a camino kapcsán éreztem, mert nagyon jó volt az egész és nagyon sajnáltam,h megérkeztem santiagoba. Most kicsit visszább mentem. Ha van egy kapcsolat, ahol harmóniában tudtok lenni egymással, akkor az miért múlik el? Mi okozza?
Az h bármennyire is jó, nem vagytok teljesen felkészülve egy kapcsolatra. Másképpen kell még fejlődnötök, egy darabig együtt vezet az utotok,de később külön utakat jártok. Ez teljesesn természeetes, nem kell meglepődni rajta, ez az élet rendje, emberek jönnek, emberek mennek és örülni kell annak,h megtapasztalhattál vmi jót. és utána csak arra kell törekedni,h újra tapasztalj olyat v még jobbat és azt minél tovább megőrizd. és örülj,ha találtál újra ilyet. tedd össze a két kezed, adj hálát az úrnak. és ha szerencséd van, megszán téged és sokáig megáld azzal a kapcsolattal,melyre vártál.
vihar előtti csend
nagy a csend idebent az irodában, kevesen vagyunk, de feszültséget érzékelek az embereken. mikor jókedvű mindenki, akkor megy a duma, de most nem. csak egy kis pletyka volt egyik kollegánk felmondásával kapcsolatosan. nagyon úgy érzem,h további események fognak még itt történni, nem is kell nagyon sokat várni. látom a többieken, még ha nem is tudják,h tele van a tökük,vhogy érzem, még ha nem is beszélek velük, mert külön utakat járok. igen,járom a saját utam, melynek a camino egy állomása volt csak.
jeges víz
Ebédszünetben lesétáltam a Duna-partra. nincsenek már fodrok, olyan részek, melyek az áramlattal szemben szeretnének menni, csak egyetlen erőteljes folyam úszik lefelé és a víz viszi magával a jeget is. Annyira erős a sodrása, bármit megmozgatna úgy látom.
Eddig is a saját lelkem kivetülésének láttam a dunát, most is. Ahogy én megerősödtem és már nem küszködöm a sorsom ellen, és elindultam, teljes bizonyossággal az álmom megvalósítása felé, úgy megy a duna is erőteljesen a tenger irányába. Mikor másoknak mesélek a tervemről, látom rajtuk (nem mindenkin, csak azokon, akik már kicsit megértek erre),h megérintette őket az én lelkesedésem. nem olyan értelemben,h ugyanazt szeretnék csinálni, amit én, de h ők is hamarosan el fognak indulni abba az irányba, amelyet a selfük és nem az egójuk mond. és az óriási lépés a fejlődés irányában. ha mindenki azt tenné, és nem azt amit a szülői-társadalmi elvárásokból érez, akkor egy sokkal jobb világot teremtünk meg. én hiszem,h tényleg elindulunk egy ilyen világ felé. lehet,h kicsit naív vagyok (a horoszkópom is megmondta), de azért lets imagine.
én nem akarok rabszolga lenni, nem akarok a saját magam rabszolgája lenni,hanem szabadon azt akarom tenni, amit belülről érzek. és az szuper. sokan beszélnek arról,h mi mindent szeretnének, de soha nem mernek megtenni egy lépést sem. akkor meg akarod valósítani az álmodat v sem? senki mást nem hibáztathatsz,ha nem indulsz el,csak és egyedül önmagadat.
nem gondolhatod,h végtelen idő áll rendelkezésedre. az idő igenis VÉGES, melyet itt a földön töltesz el. ezért nem mindegy,h mivel töltöd. mire áldozod az időt és mivel élvezed az idő múlását? melyikkel érdemes akkor tölteni az időd????
Eddig is a saját lelkem kivetülésének láttam a dunát, most is. Ahogy én megerősödtem és már nem küszködöm a sorsom ellen, és elindultam, teljes bizonyossággal az álmom megvalósítása felé, úgy megy a duna is erőteljesen a tenger irányába. Mikor másoknak mesélek a tervemről, látom rajtuk (nem mindenkin, csak azokon, akik már kicsit megértek erre),h megérintette őket az én lelkesedésem. nem olyan értelemben,h ugyanazt szeretnék csinálni, amit én, de h ők is hamarosan el fognak indulni abba az irányba, amelyet a selfük és nem az egójuk mond. és az óriási lépés a fejlődés irányában. ha mindenki azt tenné, és nem azt amit a szülői-társadalmi elvárásokból érez, akkor egy sokkal jobb világot teremtünk meg. én hiszem,h tényleg elindulunk egy ilyen világ felé. lehet,h kicsit naív vagyok (a horoszkópom is megmondta), de azért lets imagine.
én nem akarok rabszolga lenni, nem akarok a saját magam rabszolgája lenni,hanem szabadon azt akarom tenni, amit belülről érzek. és az szuper. sokan beszélnek arról,h mi mindent szeretnének, de soha nem mernek megtenni egy lépést sem. akkor meg akarod valósítani az álmodat v sem? senki mást nem hibáztathatsz,ha nem indulsz el,csak és egyedül önmagadat.
nem gondolhatod,h végtelen idő áll rendelkezésedre. az idő igenis VÉGES, melyet itt a földön töltesz el. ezért nem mindegy,h mivel töltöd. mire áldozod az időt és mivel élvezed az idő múlását? melyikkel érdemes akkor tölteni az időd????
Saturday, January 10, 2009
come here
http://www.youtube.com/watch?v=nQpYHiB0k6k
There's wind that blows in from the north.
And it says that loving takes this course.
Come here. Come here.
No I'm not impossible to touch I have never wanted you so much.
Come here. Come here.
Have I never laid down by your side.
Baby, let's forget about this pride.
Come here. Come here.
Well I'm in no hurry. Don't have to run away this time.
I know you're timid.
But it's gonna be all right this time.
There's wind that blows in from the north.
And it says that loving takes this course.
Come here. Come here.
No I'm not impossible to touch I have never wanted you so much.
Come here. Come here.
Have I never laid down by your side.
Baby, let's forget about this pride.
Come here. Come here.
Well I'm in no hurry. Don't have to run away this time.
I know you're timid.
But it's gonna be all right this time.
Thursday, January 8, 2009
Value the moment, the NOW
People tend to complain about the fact that they never have time for what they really want in life. Isnt it only upto you what you spend your hours and days and all your moments with? If you want to do something dont delay it for tomorrow just do it TODAY as tomorrow might never come.
You cannot live your life always for the future. The moment when you live is the NOW. So lets start living NOW.
"... the only time you ever have in which to learn anything or see anything or feel anything, or express any feeling or emotion, or respond to an event, or grow, or heal, is this moment, because this is the only moment any of us ever gets. You’re only here now; you’re only alive in this moment."
-- Jon Kabat-Zinn
You cannot live your life always for the future. The moment when you live is the NOW. So lets start living NOW.
"... the only time you ever have in which to learn anything or see anything or feel anything, or express any feeling or emotion, or respond to an event, or grow, or heal, is this moment, because this is the only moment any of us ever gets. You’re only here now; you’re only alive in this moment."
-- Jon Kabat-Zinn
Wednesday, January 7, 2009
Bátor vagyok?!
Mostanság sokan mondták,h bátor vagyok. Én ilyenkor csak hülyén nézek, mert egyáltalán nem érzem úgy,h az lennék. én csak csinálom a dolgaimat.
ha belegondolok, elmenni az ismeretlenbe, csak azért mert úgy érzem,h mennem kell, semmiféle épeszű ember nem tenné. Mégis olyan csodálatot látok az emberek szemében. Mintha azt akarnák mondani,h igen, ezt kell csinálni. És igazuk van, valóban csak azt kell követni, ami belülről jön. És amikor már a telefonom elhasználódott részében is afrika körvonalait látom, akkor az már jelent valamit. Nem jelet, nem arról beszélek,h mindenben jelet akarnék látni,h mindenbe belemagyaráznám, csak azt,h nagyon szeretnék menni belül. Nagyon felerősödött ez bennem, és már nicnsen semminemű kétség bennem, nem úgy mint pár hónapja,mikor az egóm elkezdett harcolni,h ez hülyeség, és nem is akarok menni, hajtogatta. De már eljutottam arra a szintre,h ha még minden bizonytalan is, egy dolog biztos, és az bennem van. a körülmények változhatnak, de az tuti,h én kint leszek már márciusban. Lehet,h korábban is :) Nem tudom még milyen szervezettel, hogyan és mit fogok csinálni, de én ott leszek, ez az egy tuti fix. És ez az, ami számít. Meglehetne a fix helyem, de ha belül bizonytalankodom, akkor lemondhatom az utolsó pillanatban, de én nem ezt fogom tenni. Már olyan szinten biztosra megyek,h megkaptam minden oltást, ha szükséges, akkor még mumpsz és bárányhimlő az, amit kapni fogok, de még annak az eredményét meg kell várni. 27,500Ft volt az öt oltás a két karomba. Malária gyógyszert még ki kell váltanom, de lehet,h sokkal hosszabb időre, mint eredetileg gondoltam, és mint ahogy meg is kaptma már a receptet. A helyzet az,h tegnap oltás után jött egy email az amerikaiaktól. Kicsit bebonyolította a dolgokat bennem, zavar lett kicsit a fejemben. Kérdés,h azért,h megzavarjon v azért h ha már vettem a próbákat, akkor jöjjön az, amivel foglalkoznom kell, ahova mennem kell? Mondjuk az tény,h nem hiába nem akartam lakást venni. Az nem 2-3 hónap miatt lehetett,hanem tuti hosszabb idő miatt. Meg az is,h ez vhogy jobban tetszik, jobban feldobott ez a mail, mint a vasárnapi. Nyáron mikor először megtaláltam, éreztem,h nekem ez kell, itt a helyem. Csak meg kellett érnem rá, fel kellett nőnöm.
ha belegondolok, elmenni az ismeretlenbe, csak azért mert úgy érzem,h mennem kell, semmiféle épeszű ember nem tenné. Mégis olyan csodálatot látok az emberek szemében. Mintha azt akarnák mondani,h igen, ezt kell csinálni. És igazuk van, valóban csak azt kell követni, ami belülről jön. És amikor már a telefonom elhasználódott részében is afrika körvonalait látom, akkor az már jelent valamit. Nem jelet, nem arról beszélek,h mindenben jelet akarnék látni,h mindenbe belemagyaráznám, csak azt,h nagyon szeretnék menni belül. Nagyon felerősödött ez bennem, és már nicnsen semminemű kétség bennem, nem úgy mint pár hónapja,mikor az egóm elkezdett harcolni,h ez hülyeség, és nem is akarok menni, hajtogatta. De már eljutottam arra a szintre,h ha még minden bizonytalan is, egy dolog biztos, és az bennem van. a körülmények változhatnak, de az tuti,h én kint leszek már márciusban. Lehet,h korábban is :) Nem tudom még milyen szervezettel, hogyan és mit fogok csinálni, de én ott leszek, ez az egy tuti fix. És ez az, ami számít. Meglehetne a fix helyem, de ha belül bizonytalankodom, akkor lemondhatom az utolsó pillanatban, de én nem ezt fogom tenni. Már olyan szinten biztosra megyek,h megkaptam minden oltást, ha szükséges, akkor még mumpsz és bárányhimlő az, amit kapni fogok, de még annak az eredményét meg kell várni. 27,500Ft volt az öt oltás a két karomba. Malária gyógyszert még ki kell váltanom, de lehet,h sokkal hosszabb időre, mint eredetileg gondoltam, és mint ahogy meg is kaptma már a receptet. A helyzet az,h tegnap oltás után jött egy email az amerikaiaktól. Kicsit bebonyolította a dolgokat bennem, zavar lett kicsit a fejemben. Kérdés,h azért,h megzavarjon v azért h ha már vettem a próbákat, akkor jöjjön az, amivel foglalkoznom kell, ahova mennem kell? Mondjuk az tény,h nem hiába nem akartam lakást venni. Az nem 2-3 hónap miatt lehetett,hanem tuti hosszabb idő miatt. Meg az is,h ez vhogy jobban tetszik, jobban feldobott ez a mail, mint a vasárnapi. Nyáron mikor először megtaláltam, éreztem,h nekem ez kell, itt a helyem. Csak meg kellett érnem rá, fel kellett nőnöm.
Inventory of normality
Coelho conducted a survey among his friends about what society considers to be normal behavior. I thought that some of the items in the list to be interesting to start some consideration in your mind. So find below some of the absurd situations we face in day-to-day life, just because society sees them as normal:
1] Anything that makes us forget our true identity and our dreams and makes us only work to produce and reproduce.
2] Making rules for a war (the Geneva Convention).
3] Spending years at university and then not being able to find a job.
4] Working from nine in the morning to five in the afternoon at something that does not give us the least pleasure, so that we can retire after 30 years.
5] Retiring only to discover that we have no more energy to enjoy life, and then dying of boredom after a few years.
7] Trying to be financially successful instead of seeking happiness.
8] Ridiculing those who seek happiness instead of money by calling them “people with no ambition”.
9] Comparing objects like cars, houses and clothes, and defining life according to these comparisons instead of really trying to find out the true reason for being alive.
10] Not talking to strangers. Saying nasty things about our neighbors.
11] Thinking that parents are always right.
12] Getting married, having children and staying together even though the love has gone, claiming that it’s for the sake of the children (who do not seem to be listening to the constant arguments).
12ª] Criticizing everybody who tries to be different.
17] Never asking direct questions, even though the other person understands what you want to know.
18] Keeping a smile on your face when you really want to cry. And feeling sorry for those who show their own feelings.
23] Investing a lot in exterior beauty and paying little attention to interior beauty.
24] Using all possible means to show that even though you are a normal person, you are infinitely superior to other human beings.
25] In any kind of public transport, never looking straight into the eyes of the other passengers, as this may be taken for attempting to seduce them.
26] When you enter an elevator, looking straight at the door and pretending you are the only person inside, however crowded it may be.
27] Never laughing out loud in a restaurant, no matter how funny the story is.
32] Eating three times a day, even if you’re not hungry.
33] Believing that the others are always better at everything: they are better-looking, more resourceful, richer and more intelligent. Since it’s very risky to venture beyond your own limits, it’s better to do nothing.
39] Putting off doing the most interesting things in life until you no longer have the strength to do them.
40] Avoiding depression with massive daily doses of television programs
1] Anything that makes us forget our true identity and our dreams and makes us only work to produce and reproduce.
2] Making rules for a war (the Geneva Convention).
3] Spending years at university and then not being able to find a job.
4] Working from nine in the morning to five in the afternoon at something that does not give us the least pleasure, so that we can retire after 30 years.
5] Retiring only to discover that we have no more energy to enjoy life, and then dying of boredom after a few years.
7] Trying to be financially successful instead of seeking happiness.
8] Ridiculing those who seek happiness instead of money by calling them “people with no ambition”.
9] Comparing objects like cars, houses and clothes, and defining life according to these comparisons instead of really trying to find out the true reason for being alive.
10] Not talking to strangers. Saying nasty things about our neighbors.
11] Thinking that parents are always right.
12] Getting married, having children and staying together even though the love has gone, claiming that it’s for the sake of the children (who do not seem to be listening to the constant arguments).
12ª] Criticizing everybody who tries to be different.
17] Never asking direct questions, even though the other person understands what you want to know.
18] Keeping a smile on your face when you really want to cry. And feeling sorry for those who show their own feelings.
23] Investing a lot in exterior beauty and paying little attention to interior beauty.
24] Using all possible means to show that even though you are a normal person, you are infinitely superior to other human beings.
25] In any kind of public transport, never looking straight into the eyes of the other passengers, as this may be taken for attempting to seduce them.
26] When you enter an elevator, looking straight at the door and pretending you are the only person inside, however crowded it may be.
27] Never laughing out loud in a restaurant, no matter how funny the story is.
32] Eating three times a day, even if you’re not hungry.
33] Believing that the others are always better at everything: they are better-looking, more resourceful, richer and more intelligent. Since it’s very risky to venture beyond your own limits, it’s better to do nothing.
39] Putting off doing the most interesting things in life until you no longer have the strength to do them.
40] Avoiding depression with massive daily doses of television programs
Monday, January 5, 2009
Vitriol or bitterness by Coelho
In my book “Veronika decides to die”, which takes place in a psychiatric hospital, the director develops a theory about an undetectable poison which contaminates the organism over the years: vitriol.
Like the libido – the sexual liquid that Dr. Freud had recognized, but no laboratory had ever been able to isolate, vitriol is distilled by the organisms of human beings who are in a state of fear. Most of the people affected identify its taste, which is neither sweet nor salty, but bitter. – that is why depressions are intrinsically associated to the word Bitterness.
All beings have Bitterness in their organism – to a greater or lesser degree. However, certain people, in their anxiety to build a world where no outside threat could penetrate, increase exaggeratedly their defenses against the outside – strangers, new places, different experiences – and leave the inside unprotected. It is then that Bitterness begins to cause irreversible harm.
The biggest target of Bitterness (or Vitriol, as the doctor of my book preferred) is desire. People attacked by this evil begin losing their desire for everything and in a few years are unable to go outside their world – because they have used up enormous energy reserves building high walls for the reality to be what they wanted it to be.
When avoiding outside attack, they also limit internal growth. They continue going to work, watching television, complaining about the traffic and having children, but all that happens automatically, without really understanding why they are behaving like that – after all, everything is under control.
The great problem of poisoning by Bitterness lies in the fact that passions – hate, love, despair, enthusiasm and curiosity – also don’t appear any more. After some time, the bitter person has no more desire. They had no more will even to live, or to die; that was the problem.
The chronically bitter person only notices his disease once a week: on Sunday afternoons. Then, as he has no work or routine to relieve the symptoms, he realizes that something is very wrong.
Like the libido – the sexual liquid that Dr. Freud had recognized, but no laboratory had ever been able to isolate, vitriol is distilled by the organisms of human beings who are in a state of fear. Most of the people affected identify its taste, which is neither sweet nor salty, but bitter. – that is why depressions are intrinsically associated to the word Bitterness.
All beings have Bitterness in their organism – to a greater or lesser degree. However, certain people, in their anxiety to build a world where no outside threat could penetrate, increase exaggeratedly their defenses against the outside – strangers, new places, different experiences – and leave the inside unprotected. It is then that Bitterness begins to cause irreversible harm.
The biggest target of Bitterness (or Vitriol, as the doctor of my book preferred) is desire. People attacked by this evil begin losing their desire for everything and in a few years are unable to go outside their world – because they have used up enormous energy reserves building high walls for the reality to be what they wanted it to be.
When avoiding outside attack, they also limit internal growth. They continue going to work, watching television, complaining about the traffic and having children, but all that happens automatically, without really understanding why they are behaving like that – after all, everything is under control.
The great problem of poisoning by Bitterness lies in the fact that passions – hate, love, despair, enthusiasm and curiosity – also don’t appear any more. After some time, the bitter person has no more desire. They had no more will even to live, or to die; that was the problem.
The chronically bitter person only notices his disease once a week: on Sunday afternoons. Then, as he has no work or routine to relieve the symptoms, he realizes that something is very wrong.
Sunday, January 4, 2009
látom az utam?
Még a suliban is egy jópáran nagyon irigykednek rám,azért mert tudom,h mit akarok, vagyis pontosabban látom az utam,h merre kell mennem. Még viszonylag tudatosnak nevezhető társaságban is ez a helyzet. Sajnos nagyon kevesen latjak és még kevesebben járják aszámukra megfelelő utat.
Az ego világát éljük, az embereket az ego irányítja (a freud,jung és assagioli értelemben) és nem állították még az egot a self vagy selbst szolgálatába és ezáltal inkább csak vmi külső megfelelési kényszer alapján teszünk dolgokat és a földön nagyon kevesen veszik észre a mélyén hangját, vagy jeleket vagy ahogy értelmezni akarod a dolgokat.
Az ego világát éljük, az embereket az ego irányítja (a freud,jung és assagioli értelemben) és nem állították még az egot a self vagy selbst szolgálatába és ezáltal inkább csak vmi külső megfelelési kényszer alapján teszünk dolgokat és a földön nagyon kevesen veszik észre a mélyén hangját, vagy jeleket vagy ahogy értelmezni akarod a dolgokat.
Saturday, January 3, 2009
Az idő nem erőforrás.
Az idő nem erőforrás. Az idő nem elkölthető mértékegység. Az idő felett nem uralkodhatunk, bármit is teszünk, az idő múlását nem kontrollálhatjuk.
Ezért is nem mindegy,h hogyan használjuk fel a rendelkezésre álló időt. Itt vagy a jelen pillanatban? Teljesen itt vagy v vhol máshol kalandozol? Azt csinálod,amit szeretnél v csak azt,amit mások,a környezeted és az elvárásoknak való megfelelési kényszered ráderőszakol? Nem vehetünk később magunknak időt. A jelen pillanatba nem jöhetsz vissza újra, nincsen olyan lehetőség, ezért úgy éld,ahogyan élni szeretnéd. Ahogyan TE szeretnéd leélni.
Ezért is nem mindegy,h hogyan használjuk fel a rendelkezésre álló időt. Itt vagy a jelen pillanatban? Teljesen itt vagy v vhol máshol kalandozol? Azt csinálod,amit szeretnél v csak azt,amit mások,a környezeted és az elvárásoknak való megfelelési kényszered ráderőszakol? Nem vehetünk később magunknak időt. A jelen pillanatba nem jöhetsz vissza újra, nincsen olyan lehetőség, ezért úgy éld,ahogyan élni szeretnéd. Ahogyan TE szeretnéd leélni.
Thursday, January 1, 2009
tagadás
De hol is jártam. Annyi tagadás és a hazugság. Még önmagunkat is becsapjuk. Miért nem tudunk csak úgy egyszerűen őszinték lenni, legalább önmagunkhoz,de inkább mindenki máshoz is. Hazudunk, nem akarjuk meglátni a jeleket, elnyomjuk a testi tüneteket is, ahelyett,h megértenénk annak jelentését, és egészként kezelnénk az embert, önmagunkat. Tagadjuk az érzéseinket, ami csak egy ideig tartó elhárítási mechanizmus, egyszer úgyis kisül. Ahogy a kuktában a gőzölgő víz sem marad bent a végtelenségig, egyszer csak meg kell engedni. A hárított érzés, fájdalom, vagyis trauma is kitör egyszer, akár neurózis, akár betegség formájában. És az kinek jó? Pedig csak annyi kellene,h őszinték legyünk önmagunkhoz és ne játsszuk meg magunkat, se magunknak, se másoknak, csak azért mert úgy érezzük,h elvárnak tőlünk vmit. Nem sokkal fontosabb,h ebben a rövid életben, ami adatott nekünk, azt tegyünk,amit belül jónak látunk. Senki másnak nem vagyunk felelősek, csak és egyedül magunknak.
pszichológia ma
Ha körbenézel, mit látsz? Annyi tagadás és a hazugság. Még önmagunkat is becsapjuk. Miért nem tudunk csak úgy egyszerűen őszinték lenni, legalább önmagunkhoz,de inkább mindenki máshoz is. Annyival egyszerűbb lenne. De ezáltal legalább munkát adunk a pszichológusoknak :)
Már aki egyszer is elmegy terápiára. De sajnos még abban a világban élünk (legalábbis Mo.n), ahol őrültnek nézik azt az embert,aki elmegy pszichológushoz. Pedig a pszichológia tudománya már régen túllépett azon,h csak az elzárt osztályt jelentse. Híres írók, festők, költők jártak pszichológushoz már az előző század elején is, és nem azért mert elmebetegek voltak (kivéve Csáth Gézát :))
A pszichológia nem a betegekből akar normális embert csinálni, vagyis nem csak erről szól. A humanisztikus szemlélet megjelenése óta túlléptünk ezen a szinten. Ma már a normális embereknek segít teljesebb életet élni, megszabadulni a bennük élő mintáktól (pl szülői), megélt traumáktól (pl születés), és még spirituális világbeli magunkra találásban is asszisztál. Ugye ez már nem is annyira beteges?
Már aki egyszer is elmegy terápiára. De sajnos még abban a világban élünk (legalábbis Mo.n), ahol őrültnek nézik azt az embert,aki elmegy pszichológushoz. Pedig a pszichológia tudománya már régen túllépett azon,h csak az elzárt osztályt jelentse. Híres írók, festők, költők jártak pszichológushoz már az előző század elején is, és nem azért mert elmebetegek voltak (kivéve Csáth Gézát :))
A pszichológia nem a betegekből akar normális embert csinálni, vagyis nem csak erről szól. A humanisztikus szemlélet megjelenése óta túlléptünk ezen a szinten. Ma már a normális embereknek segít teljesebb életet élni, megszabadulni a bennük élő mintáktól (pl szülői), megélt traumáktól (pl születés), és még spirituális világbeli magunkra találásban is asszisztál. Ugye ez már nem is annyira beteges?
Subscribe to:
Posts (Atom)