Ma este megnéztem a revolutionary road-t és annyira kapcsolódott a mostanában átélt gondolataimhoz, érzéseimhez, beszélgetésekhez, melyek csak nemrégiben zajlottak le. PL ma is, forró csoki mellett vallotta meg nekem susy,h őket sem értették az emberek, amikor váltani akartak és létre hozták a kis kávézójukat. Kinevették kvázi őket,h ez gyerekes idealizmus és irreális - "álmodjál csak, majd felébredsz". Ehhez képest már hetedik éve megy az üzlet, imádják és őket is imádják :) Ma is kaptam a kedvenc bonbonomból szülinapomra fel :)
A filmnéző társamnak érdekes megjegyzése volt a filmet követően: ha elmentek volna párizsba, akkor biztos,h nem lett volna ugyanez a vége, csak kicsit időben eltolva?
És vhol igaza van. Ha csak elmenekülsz a "reménytelen üresség"-ből, és nem változtatsz az életed medrén, akkor ugyanabba a problémába ütközöl párizsban és new yorkban és sydneyben, vagy más esetben minden egyes újabb kapcsolatban. Lehet,h más lesz a hely, az ember, de a probléma nem változik, amíg te magad nem változol. De a főhősöknek az volt a célja,h változzanak is, csak könnyebbnek ítélték meg két álmukat összekapcsolva megvalósítani. Tudom idealista opTImista vagyok, de én hiszem azt,h ha elkezded megvalósítani az álmodat, akkor sokkal jobban érzed magad a bőrödben, boldog vagy, és ezt az emberek is látják rajtad. Magamon és a főhősökön is látszott,h már csak az,h látták az utat és elkezdték megvalósítani, egyfajta vágykielégülést jelentett. Erre jött a felelet,h mindig vannak újabb és újabb vágyak. ezt elismerem, a folyamatosan felmerülő vágyak motiválják az emberi fejlődést, anélkül nem jutnánk előrébb. Viszont ha az álmod megvalósítod, akkor annak újabb és újabb szegmensei jelennek meg.
De ha nem is tart mindörökké egy álom, és nem elégít ki olyan szinten, akkor is érdemes menni utána. Sőt, kell. Ha nem indulsz el a megvalósítás útján, akkor keserűvé válik az életed. És sajnos nincs menekvés.
hány álom fog leperegni halálod óráján, hogy ezeket nem valósítottad meg?
No comments:
Post a Comment