Imádom a gyerekeket, ez tény. Ma is jól elvoltam egy kissráccal a metrón... De.
A wiwen ritkán nézelődöm, most vmiért megláttam,h egy újabb volt évfolyamtársamnak van már kisbabája. Ilyenkor kétségbeeséssel és egy kis irigykedéssel telik meg a szívem. Én is szeretnék kisbabát. De mondjuk ahhoz először meg kellene találnom a megfelelő férfit. JÓ,h nekik már sikerült. Édesek, meg minden. Lesz nekem valaha is babám? Ez hülye kérdés, persze h lesz. Annak az idjeén. Nem lehet semmit sem sürgetni, mint ahogy nagynéném is bármennyire is szeretné sürgetni a halálát, mert unatkozik, nekem sem lesz babám amikor még nem vagyok rá készen és a körülmények sem megfelelőek. Az én picikéim olyan családban fognak felnőni, ahol a szülők nem adják fel álmaikat értük,hanem már megvalósították addigra, mire összetalálkoztak és így tényleg tartóoszlopok tudnak lenni, melyen a gyermekek a templom homlokdíszei.
However, it takes time and effort. But it will be like that.
No comments:
Post a Comment