Csütörtökön hazaindul Réka és mivel mindenki visszalépett az utolsó pillanatban kapott lehetőségtől (hála a jó szervezésnek) egyedül maradok. Mindenki attól fél, hogy menni fog-e, nem fogok-e félni… az igazat megvallva örülök neki, hogy végre egyedül leszek. Néha már nem csak hogy zavart Réka jelenléte, de inkább idegesített. Kezdve azzal, hogy a Gyórgy családnál szinte büszkeségnek számító dolgokat nem csinálhatom kedvemre, hanem restelkednem kellene miatta, hogy akkor megy fogat mosni, mikor én indulok, és mindig sokat kell rá várni, mikor már nagyon wc-re kéne mennem… Tudom, valamit ebből is tanulnom kellene, de nincsen kedvem leszűrni a következtetést, inkább csak örülök, hogy egyedül maradok. Alkalmazkodnom kellett valakihez öt hétig (kivéve egyetlen estét, amit Tavetában töltöttünk), akit még a barátomnak se neveznék, ezt nem nekem találták ki. Kérem szépen, én nem laktam koliban, és ha még laktam is volna, az utóbbi két évben egyedül laktam az én szép kis lakásomban, a magam ura voltam minden téren. Most meg wcre se mehetek akkor, amikor akarok! Tudom, meg kellene tanulnom alkalmazkodni másokhoz. Meg kell??? Ez egy jó kérdés. Lehet, hogy nem is kell. Emlékezzünk csak a caminon tanultakra, a három szakasz:
1. Alkalmazkodni másokhoz, mások ritmusában haladni, akkor elindulni, mikor a másik is kész van, és nem mikor te magad útra készen állsz.
2. Egyedül haladni a te saját ritmusodban és élvezni, hogy a magad ura vagy, akármiről is legyen szó, csak azt, akkor és úgy csinálni, amihez neked kedved van.
3. Valakivel összeakadni, aki veled egy ritmusban megy anélkül, hogy bárminemű késztetés lenne egyszerűen szinte egyszerre lélegezni.
Ha ez mindenre igaz, akkor nekem sem kell megtanulnom újra alkalmazkodni másokhoz :D, mert miután kiélveztem teljesen a független élet örömét, találok valakit, aki nemcsak hogy úgy szeret, ahogy vagyok, hanem velem és az én életritmusommal, hozzáállásommal, értékrendemmel… teljesen összhangban éli életét, úgyhogy harmonikus párt tudunk alkotni. Hogy várnám-e ezt, nem mondhatnám őszinte szívvel. Tudom jól, hogy úgyis megtalál, mikor itt van annak az ideje. Jut eszembe: amikor valakivel nagyon össze akartam találkozni, sose sikerült, de mikor már elengedtem azt a gondolatot, hogy úristen bármelyik pillanatban megjelenhet, mindig akkor futottam bele :P
No comments:
Post a Comment