Már félidőnél járok? Annyira durva ebbe belegondolni, úgy elrepült ez a hat hét. Mondjuk ezen az is sokat segített, hogy 10 napig nyaraltunk :D Abból kezdtem el rájönni, hogy már nagyon repül az idő, hogy Réka készülődik és egyre többet beszél a hazautazásról és hogy tegnap hajnalban honvágyra ébredtem… hiányoztok. Nem gondoltam, hogy ilyet fogok mondani, de most ez jött. Ezt dobta a gép.
Erre most az indiai filmben amit nézek, Budapestet mutatják, nem egyszer egy pillanatra, hanem körös-körbe, felülről még a Széchenyi fürdőt is… Villamos… Amennyire nem akartam Budapestre menni, annyira megszerettem a helyet.
Vessünk egy kicsit számot, mit is akartam elérni, ha volt olyan, amit terveztem.
* Szuahéli nyelv: megértem, hogy ha vizet akarnak a kicsik vagy pisilni, de beszélgetni nem vagyok képes és nem is leszek. Nem érzek hozzá nagy késztetést. Végső soron nem állt szándékomban, Kenyában letelepedni. Igaz az utóbbi időben megfordult a fejemben ennek az ellentéte is.
* Gitár: mióta visszajöttünk, elő se vettem a gitárt, de amint az enyém marad a szoba… Annyi idő van még. Mennyi is?
* Miért is jöttem ki? Erről fogalmam sincsen. Többször is jött az, hogy könyvet kell írnom, néha különböző események közben teljesen az volt az érzésem, hogy ez nem is az én életem, hanem egy regény főhőse lépett a helyemre.
* Tanulni: igen, tanultam. Sokat. Magamról, az emberekről, életekről, hogyan lehet és hogyan érdemes élni mindennapjainkat, a szeretetről. Az a legfontosabb, a szeretet!
No comments:
Post a Comment