Gondolatok kintről - gitár

Nagy nehezen összeszedtem a bátorságom és ki mertem vinni a gitáromat a kicsikhez és eljátszottam nekik pár darabot. Úgy próbáltam időzíteni, hogy csak a bébik legyenek ott, de persze amint meglátták-hallották, mindenki odasereglett, még kintről a nagyok is. Levette őket a lábukról a börtön ablakában és a ha én rózsa volnék. De többet nem is tudtam hirtelen eljátszani, mert persze el is állították a húrokat. Mindenhez odanyúlkálnak, nem lehet nyugton maradniuk. Jövő héttől a picikhez viszem majd ki reggelente, tőlük kevésbé kell félteni. Pláne pici Teresia, aki még magától felülni sem tud :D

A legjobb hangulat akkor volt, mikor este vittem ki a gitárt, vacsi után. Leültek körülöttem, és ami magyar dalt már megtanultak, azt énekelték a nagyobb lányok körülöttem, a kicsik is próbálkoztak (persze a szöveg nem ment teljesen, de azért a dallam ment szépen.) A nagyobb fiúk el is kérték a gitáromat. John-nak nagyon jól ment. Nagyon jó a ritmusérzéke, csak félénk kicsit. Mindig ő dobol, de énekelni nem mer, csak ha más nem hallja, és a gitárt, mintha neki találták volna ki.
Ellentétben a lányokkal, a fiúk távolságtartóak kicsit. A lányok meg is érintenek, még simogatni is mernek, de a fiúk eddig nagyon távol maradtak, csak néha mutatták be, hogy mennyire ügyesek a fejenállásban és hasonló mutatványokban. A nagyobbaknak kicsit oda is adtam a fényképezőgépem, az nagyon bejön nekik. De persze onnantól kezdve mindig fényképeznének :D