I am sitting in the finance office for the haiti operations in port-au-prince. I was kind of buried deep under the documents, when the head of support services entered in order to introduce the team a new colleague.
When she got to me, she started to explain the complaints she had about me. Upon my arrival she started complaining to the finance coordinator about his choice. I got pale. completely pale. what could she say now? what problem she had with me? the whole fact that someone is coming to support them or what? i almost got heart attack...
Then she continued...
"How could you take here a woman so young and so beautiful? Now how shall i feel?"
i heard the rocks running down the hill...
Wednesday, June 15, 2011
Wednesday, March 30, 2011
itt a tavaszi nagytakarítás ideje!
Megérkezett a tavasz! Süt a nap! Ki lehet ülni a Duna-partra! Az Erzsébet téren elhaladva olybá tűnik, mintha a biciklik hada lecserélte volna a kerítést, a fűben csoportosan ücsörögnek a fiatalok. Valóban itt a tavasz! Édesanyáink pedig arra gondolnak, hogy a hétvégén jöhet a tavaszi nagytakarítás. Függönymosás, ablakpucolás, szellőztetés, autómosás. Ennél mégis sokkal többről kellene, hogy szóljon a tavaszi nagytakarítás. Testünkkel és lelkünkkel legalább annyit kellene foglalkoznunk, mint a lakásunkkal és az autónkkal.
Tavasz közeledtével lecseréljük a téli gumit, az első meleg napsütéses szombat délutánon szépen lesubickoljuk az autónkat és a lakás ablakait, kirámolunk és szellőztetünk, kiszortírozzuk a régi, már nem használatos dolgainkat. De arra már csak kevesebben gondolnak, hogy a testünket is meg kellene szabadítani a méreganyagoktól és a lelki tisztulásnak is helyet kellene teremteni.
Bizonyos időszakonként a testünknek is szüksége van egy jókora tisztításra, nem szennyezhetjük huzamosan mindenféle következmények nélkül. Nem véletlenül javasolták a különböző vallások a böjt időszakonkénti alkalmazását.
Rüdiger Dahlke szerint a böjt újraélesztése belátható időn belül szinte teljesen megszüntethetné az olyan betegségeket, mint a köszvény, a reuma, az időskori cukorbetegség és a magas vérnyomás.
A tulajdonainkon végzett fizikai nagytakarítás és a test méregtelenítése mellett ugyanilyen fontos, hogy a lelkünknek is lehetőséget adjunk a tisztulásra.
Az ágyneműnk mellett az agyunkat is ki kell szellőztetni, a gondolataink között is nagytakarítást kell tennünk.
Vegyük észre, milyen negatív sémák akadályozzák meg sikereinket, korlátozzák lehetőségeinket, és írjuk felül azokat pozitív gondolatokkal.
Ehhez elegendő kicsit tudatosan odafigyelned a gondolataidra. Vegyél egy papírlapot, és írd le ezeket a negatív gondolatokat, programokat. Majd a negatív ítéletek helyett fogalmazz pozitívan. Írd le azokat is, miközben áthúzod a negatívakat. Hogy növeld a hatékonyságot, égesd el azt a papírt, melyre a negatív gondolataidat írtad, ezáltal energia szinten is elengeded azokat. Ezt követően próbáld meg csak ezeket a pozitív gondolatokat használni.
Eleinte sok tudatosságot igényelhet, hogy felülírd pozitív gondolattal az esetlegesen megjelenő régi, negatív mintát. Amennyiben vizuális típus vagy, teleaggathatod a lakást ezekkel a pozitív gondolatokkal, mindenféle színekben pompázva, virágokkal díszítve, vagy a számítógép kijelzőjére postit-okat kiragasztva támadhatod a tudatalattid. Akár lejátszhatod magadnak őket, és a metrón ülve hallgathatod. A számodra leginkább megfelelő formában kell, hogy érjenek minél többször ezek a pozitív gondolatok.
Nagyon fontos, hogy ne egyszerűen az ellentétét írd le a negatív gondolatodnak, hanem valami olyanra cseréld át, amit elhiszel. Amennyiben nem így teszed, az egésznek nincsen értelme. Megpróbálhatod becsapni magad, de a belső tudatosságod majd fityiszt mutat a ráerőltetett és el nem hitt gondolatra.
Az által, hogy megjelentek a napsugarak és végre látszódik az ég kékje, az utcákon egyre több mosolygó arcot lehet látni. Valahogy pozitívabban látják az emberek a világot, mintha a napsugarak gombnyomására automatikusan átállt volna az agyunk. Minden afelé mutat, hogy pozitívabb a világ és az emberek gondolkodása, mint a szürke téli mindennapokban volt. Ilyenkor sokkal könnyebb elengedni a korábban beépült negatív gondolatokat.
Az elengedés belső fejlődésünkhöz járul hozzá.
Életünk átmeneti szakaszaiban el kell engednünk a régi, túlhaladott élethelyzeteket. Amint a gyermekkor elengedése nélkül, fel sem nőhetnénk.
Az életünk során számos alkalommal gyakorolhatjuk ezt a nagy témát: amikor egy volt kapcsolatot, egy volt munkahelyet és munkatársakat kell elengednünk.
Nagyon fontos, hogy ne úgy közelítsünk hozzá, hogy „El akarom engedni!!!” Ez pontosan olyan, mint amikor a kisgyermek két mancsával megragadja nagymamája kezét és úgy mondja neki, „de most már menj el!” Még ha el is akarna menni, nem tud, hiszen a ragaszkodó gyermek nem engedi.
Ha valamit erőszakkal el akarunk engedni, az nem működik. Pontosan az ellenkezőjét érjük el vele.
Eszünkkel eldöntjük, hogy legyen vége a nem működő kapcsolatunknak, mert abban nem vagyunk boldogok. De amíg kötődünk a másikhoz, míg a ragaszkodás nem szűnik meg létezni, bármit is mondhat az eszünk, bármivel is próbálkozhatunk, ismét visszatérünk, mert nem tudunk elszakadni.
Életünk nagy fordulópontjain sokáig ragaszkodunk a régi helyzetekhez, nem tudunk szabadulni tőlük, mert nem állunk készen a bizonytalanba vezető következő lépésre. És inkább ragaszkodunk a biztos rosszhoz.
Amíg energiánk (legyen az pozitív vagy negatív) egy adott tárgy felé fordul, nem tudunk attól szabadulni. Amint képesek vagyunk elfogadni a helyzetet teljes valójában, amennyiben semlegessé válik számunkra, megszűnik hatást gyakorolni ránk. Csak ebben az esetben tudunk felülemelkedni az adott problémán és tudjuk elengedni annak forrását.
A lakásunk kitakarítását rábízhatjuk másokra, de a testünk és a lelkünk más nem tudja rendbe rakni helyettünk, az csak a mi kezünkben van. Rajtunk múlik, hogy megtesszük-e azt a lépést, melyre a bensőnk vágyik ilyenkor, tavasszal, s neki kezdünk-e egy kis takarításnak.
Tavasz közeledtével lecseréljük a téli gumit, az első meleg napsütéses szombat délutánon szépen lesubickoljuk az autónkat és a lakás ablakait, kirámolunk és szellőztetünk, kiszortírozzuk a régi, már nem használatos dolgainkat. De arra már csak kevesebben gondolnak, hogy a testünket is meg kellene szabadítani a méreganyagoktól és a lelki tisztulásnak is helyet kellene teremteni.
Bizonyos időszakonként a testünknek is szüksége van egy jókora tisztításra, nem szennyezhetjük huzamosan mindenféle következmények nélkül. Nem véletlenül javasolták a különböző vallások a böjt időszakonkénti alkalmazását.
Rüdiger Dahlke szerint a böjt újraélesztése belátható időn belül szinte teljesen megszüntethetné az olyan betegségeket, mint a köszvény, a reuma, az időskori cukorbetegség és a magas vérnyomás.
A tulajdonainkon végzett fizikai nagytakarítás és a test méregtelenítése mellett ugyanilyen fontos, hogy a lelkünknek is lehetőséget adjunk a tisztulásra.
Az ágyneműnk mellett az agyunkat is ki kell szellőztetni, a gondolataink között is nagytakarítást kell tennünk.
Vegyük észre, milyen negatív sémák akadályozzák meg sikereinket, korlátozzák lehetőségeinket, és írjuk felül azokat pozitív gondolatokkal.
Ehhez elegendő kicsit tudatosan odafigyelned a gondolataidra. Vegyél egy papírlapot, és írd le ezeket a negatív gondolatokat, programokat. Majd a negatív ítéletek helyett fogalmazz pozitívan. Írd le azokat is, miközben áthúzod a negatívakat. Hogy növeld a hatékonyságot, égesd el azt a papírt, melyre a negatív gondolataidat írtad, ezáltal energia szinten is elengeded azokat. Ezt követően próbáld meg csak ezeket a pozitív gondolatokat használni.
Eleinte sok tudatosságot igényelhet, hogy felülírd pozitív gondolattal az esetlegesen megjelenő régi, negatív mintát. Amennyiben vizuális típus vagy, teleaggathatod a lakást ezekkel a pozitív gondolatokkal, mindenféle színekben pompázva, virágokkal díszítve, vagy a számítógép kijelzőjére postit-okat kiragasztva támadhatod a tudatalattid. Akár lejátszhatod magadnak őket, és a metrón ülve hallgathatod. A számodra leginkább megfelelő formában kell, hogy érjenek minél többször ezek a pozitív gondolatok.
Nagyon fontos, hogy ne egyszerűen az ellentétét írd le a negatív gondolatodnak, hanem valami olyanra cseréld át, amit elhiszel. Amennyiben nem így teszed, az egésznek nincsen értelme. Megpróbálhatod becsapni magad, de a belső tudatosságod majd fityiszt mutat a ráerőltetett és el nem hitt gondolatra.
Az által, hogy megjelentek a napsugarak és végre látszódik az ég kékje, az utcákon egyre több mosolygó arcot lehet látni. Valahogy pozitívabban látják az emberek a világot, mintha a napsugarak gombnyomására automatikusan átállt volna az agyunk. Minden afelé mutat, hogy pozitívabb a világ és az emberek gondolkodása, mint a szürke téli mindennapokban volt. Ilyenkor sokkal könnyebb elengedni a korábban beépült negatív gondolatokat.
Az elengedés belső fejlődésünkhöz járul hozzá.
Életünk átmeneti szakaszaiban el kell engednünk a régi, túlhaladott élethelyzeteket. Amint a gyermekkor elengedése nélkül, fel sem nőhetnénk.
Az életünk során számos alkalommal gyakorolhatjuk ezt a nagy témát: amikor egy volt kapcsolatot, egy volt munkahelyet és munkatársakat kell elengednünk.
Nagyon fontos, hogy ne úgy közelítsünk hozzá, hogy „El akarom engedni!!!” Ez pontosan olyan, mint amikor a kisgyermek két mancsával megragadja nagymamája kezét és úgy mondja neki, „de most már menj el!” Még ha el is akarna menni, nem tud, hiszen a ragaszkodó gyermek nem engedi.
Ha valamit erőszakkal el akarunk engedni, az nem működik. Pontosan az ellenkezőjét érjük el vele.
Eszünkkel eldöntjük, hogy legyen vége a nem működő kapcsolatunknak, mert abban nem vagyunk boldogok. De amíg kötődünk a másikhoz, míg a ragaszkodás nem szűnik meg létezni, bármit is mondhat az eszünk, bármivel is próbálkozhatunk, ismét visszatérünk, mert nem tudunk elszakadni.
Életünk nagy fordulópontjain sokáig ragaszkodunk a régi helyzetekhez, nem tudunk szabadulni tőlük, mert nem állunk készen a bizonytalanba vezető következő lépésre. És inkább ragaszkodunk a biztos rosszhoz.
Amíg energiánk (legyen az pozitív vagy negatív) egy adott tárgy felé fordul, nem tudunk attól szabadulni. Amint képesek vagyunk elfogadni a helyzetet teljes valójában, amennyiben semlegessé válik számunkra, megszűnik hatást gyakorolni ránk. Csak ebben az esetben tudunk felülemelkedni az adott problémán és tudjuk elengedni annak forrását.
A lakásunk kitakarítását rábízhatjuk másokra, de a testünk és a lelkünk más nem tudja rendbe rakni helyettünk, az csak a mi kezünkben van. Rajtunk múlik, hogy megtesszük-e azt a lépést, melyre a bensőnk vágyik ilyenkor, tavasszal, s neki kezdünk-e egy kis takarításnak.
Sunday, March 20, 2011
lebegj a vízben!
"Aki megtanulja, hogy jól érezze magát szabadon lebegve a vízben, az már megbékélt lelke nagy részével, és sokat tett az elengedésért," mondja Dahlke.
Mégis az ötcsillagos szálloda medencéjében a vizen feküdve sajnos nekem nem ez fordult meg a fejemben. inkább az a gondolat ugrott be úgy öt perc élvezkedés után,h ha még tovább maradok így, akkor tuti hülyének néznek. Úgyh elkezdtem úszni, pedig nem is volt hozzá kedvem, csak azért, h megfeleljek teljesen ismeretlen emberek elvárásainak. Akiket soha többet nem is látok! Ahelyett,h a saját belső hangomra figyeltem volna, aki csak lebegni szeretett volna...
Hiszen ez az, amit tenni szoktam. Bármikor víz közelében vagyok, bemegyek a vízbe, beúszom olyan részre, ahol már nincsenek sokan és nyugodt minden... felfekszem a víz felszínére és hosszú perceken keresztül csak ott fekszem, és élvezkedem. Hogy mit is? A víz morajlását, a madarak csiripelését, a szél zúgását, valamint a nap melegítő sugarait... A létezést!
Mégis, amikor zárt téren vagyok, nem ez fordul meg a fejemben. Meg akarok felelni ismeretlen emberek elvárásainak. Mint sok más helyzetben is... De mi az, amit jobban élvezek? Én a vízben a lebegést szeretem a legjobban. Előfordult,h úszás közben voltak flasheim, de mégis a lebegés a királyság!!! Ennek ellenére inkább azt csinálom, ami elvárt. Ha vki bemegy egy úszómedencébe, akkor úsznia kell...
De ha az okoz számomra igazi boldogságot, amit a bensőm sugall, akkor nem lehet,h inkább arra kéne hallgatni minden más helyzetben is?
Mégis az ötcsillagos szálloda medencéjében a vizen feküdve sajnos nekem nem ez fordult meg a fejemben. inkább az a gondolat ugrott be úgy öt perc élvezkedés után,h ha még tovább maradok így, akkor tuti hülyének néznek. Úgyh elkezdtem úszni, pedig nem is volt hozzá kedvem, csak azért, h megfeleljek teljesen ismeretlen emberek elvárásainak. Akiket soha többet nem is látok! Ahelyett,h a saját belső hangomra figyeltem volna, aki csak lebegni szeretett volna...
Hiszen ez az, amit tenni szoktam. Bármikor víz közelében vagyok, bemegyek a vízbe, beúszom olyan részre, ahol már nincsenek sokan és nyugodt minden... felfekszem a víz felszínére és hosszú perceken keresztül csak ott fekszem, és élvezkedem. Hogy mit is? A víz morajlását, a madarak csiripelését, a szél zúgását, valamint a nap melegítő sugarait... A létezést!
Mégis, amikor zárt téren vagyok, nem ez fordul meg a fejemben. Meg akarok felelni ismeretlen emberek elvárásainak. Mint sok más helyzetben is... De mi az, amit jobban élvezek? Én a vízben a lebegést szeretem a legjobban. Előfordult,h úszás közben voltak flasheim, de mégis a lebegés a királyság!!! Ennek ellenére inkább azt csinálom, ami elvárt. Ha vki bemegy egy úszómedencébe, akkor úsznia kell...
De ha az okoz számomra igazi boldogságot, amit a bensőm sugall, akkor nem lehet,h inkább arra kéne hallgatni minden más helyzetben is?
Monday, January 10, 2011
tejföl
A Margit-hídon áthaladva lettem csak figyelmes arra, hogy ismét tejfölbe burkolózott a város. Már jó ideje ezt a köd és szmog egyvelegét tapasztaljuk fővárosunkban. S nagyon is ismerősen festett a látvány.
Én is úgy éreztem,h ilyen tejfölbe került az életem. Mintha nem haladnék semerre. Félek megtenni lépéseket az ismeretlenbe. Inkább csak mozdulatlan maradok az állóvízben. Az biztonságosabb, mint bármit is lépni, nem?
De ha esik, ha fúj, ha köd, ha fagy, át kell kelnünk a Dunán és be kell jutnunk az irodába. még ilyen ködben is felszáll a repülőgép, s a pilótának el kell kormányoznia a gépet. Akkor is ha az orra hegyéig sem lát, neki kell vágnia az útnak. Vannak műszerei, amik segítségével a fizikai érzékelését ki tudja segíteni. S ugyanígy nekünk is van hatodik érzékünk. Vannak intuícióink és megérzéseink, amik ugyanúgy szolgálhatnának az életünkben, mint a repülőgép műszerfala tele mindenféle kütyükkel, mégse használjuk...
Én is úgy éreztem,h ilyen tejfölbe került az életem. Mintha nem haladnék semerre. Félek megtenni lépéseket az ismeretlenbe. Inkább csak mozdulatlan maradok az állóvízben. Az biztonságosabb, mint bármit is lépni, nem?
De ha esik, ha fúj, ha köd, ha fagy, át kell kelnünk a Dunán és be kell jutnunk az irodába. még ilyen ködben is felszáll a repülőgép, s a pilótának el kell kormányoznia a gépet. Akkor is ha az orra hegyéig sem lát, neki kell vágnia az útnak. Vannak műszerei, amik segítségével a fizikai érzékelését ki tudja segíteni. S ugyanígy nekünk is van hatodik érzékünk. Vannak intuícióink és megérzéseink, amik ugyanúgy szolgálhatnának az életünkben, mint a repülőgép műszerfala tele mindenféle kütyükkel, mégse használjuk...
Monday, December 20, 2010
Thursday, October 14, 2010
minek ütöm bele az orromat olyanba, amiben nem kértek segítséget?
Az imént főnököm erőteljesen kitört haragjában, mert segíteni akartam neki. Jó meglátásom volt, megoldottam a problémát, s mégis lecseszést kaptam.
Az volt az érzése,h sztem nem tudja megoldani a problémát. hogy nem képes rá,h kezelje a helyzetet... Kellett nekem jót akarni...
Először azt hittem,h nem kellene inkább gondolkodnom és segítenem neki soha. Aztán megláttam sértődése okát, de mégis lehúzott, elfogyott az energiám, nagyon zavart. Legszivesebben rögtön elhúztam volna, itthagytam volna őket... Tehát, van vele vmi dolgom... aztán rájöttem,h mi a lecke: meg kell még mindig tanulnom,h csak annak kell segíteni, aki azt kéri.
Ha kéretlenül segítesz, nem kapsz érte dícséretet, inkább csak szidalmat, és a másik sértve érzi magát. Még ha a végeredmény jó is. Ezért mindig csak akkor kell segítséget adni,ha azt kérik. Nem véletlenül mondja az öreg: Ne üsd bele az orrod más dolgába!
Az volt az érzése,h sztem nem tudja megoldani a problémát. hogy nem képes rá,h kezelje a helyzetet... Kellett nekem jót akarni...
Először azt hittem,h nem kellene inkább gondolkodnom és segítenem neki soha. Aztán megláttam sértődése okát, de mégis lehúzott, elfogyott az energiám, nagyon zavart. Legszivesebben rögtön elhúztam volna, itthagytam volna őket... Tehát, van vele vmi dolgom... aztán rájöttem,h mi a lecke: meg kell még mindig tanulnom,h csak annak kell segíteni, aki azt kéri.
Ha kéretlenül segítesz, nem kapsz érte dícséretet, inkább csak szidalmat, és a másik sértve érzi magát. Még ha a végeredmény jó is. Ezért mindig csak akkor kell segítséget adni,ha azt kérik. Nem véletlenül mondja az öreg: Ne üsd bele az orrod más dolgába!
Tuesday, October 12, 2010
A szeretet himnusza
Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zeng érc vagyok o vagy pengo cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek,
S vessem oda testemet, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gogösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltur, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszunik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Tudásunk csak töredékes,
Töredékes prófétálásunk is.
Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Véget ér az, ami töredékes.
Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek.
E amikor felnottem, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színrol színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük legnagyobb a szeretet.
Törekedjetek a szeretetre!
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zeng érc vagyok o vagy pengo cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek,
S vessem oda testemet, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gogösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltur, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszunik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Tudásunk csak töredékes,
Töredékes prófétálásunk is.
Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Véget ér az, ami töredékes.
Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek.
E amikor felnottem, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színrol színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük legnagyobb a szeretet.
Törekedjetek a szeretetre!
Subscribe to:
Posts (Atom)