Sunday, November 13, 2011

Könnycseppek áztatják naplóm lapjait,
mint hűsítő nyári zápor, úgy potyognak könnyeim.
Pedig ősz van, hideg őszi este,
S nincs mellettem senki,
hogy azt megmelegítse.

Tuesday, July 5, 2011

in the camp





at furcy - in the mountains




Múlt hétvégén elmentünk a PoP-hoz közeli hegyekbe. Nagyon hűvös volt ott, mintha egy másik ország lenne... tettünk egy kis kirándulást is.

mivel mostanáig nem is jutottam odáig,h irjak róla,inkább cska a képek jönnek

fantasztikus hétvége :)

ma reggel érkeztünk vissza a fővárosba egy fantasztikus hétvégét követően.

szombaton reggel bevetettük magunkat az autóba és neki indultunk a sziget egy másik felének, a dél-keleti partot vettük célba. az út eleinte a part mentén haladt, majd egyszercsak egy éles kanyar és csak hegyeket láttam magam előtt. felkaptattunk a hegy tetejére, ahonnan csodálatos kilátás tárult elénk. hegy, erdők, és a tenger... majd egy órával később és sok-sok kanyar megtétele után ereszkedtünk ismét lefelé és már egy teljesen más tenger felé közeledtünk. fent a hegyekben azt éreztem,h újra kenyában vagyok, olyan utak, kisvárosok voltak, mint a taita hills hegyei között.
mi más? talán annyi,h itt rendesen aszfalt van. de ugyanazok a szinek, ugyanaz az építkezés, már ha lehet annak nevezni, és ugyanúgy piszok mindenfelé. tehát semmi meglepetés.

majd megérkeztünk úticélunkhoz. jacmel városa egy nyugodtabb kisváros. persze itt is sok motoros, autós, és mindegyik folyamatosan dudál. egyszer azért h megköszönje,h elengedted, egyszer azért,h leszidjon,... mindig dudálnak.
az épületek? csupa rom. de valaha szépek lehettek. még a századelőről megmaradt patrícius villák,s nagyrészüket réges-régen nem laknak.
nem tudnám azt modnani,h mindez csak a földrengés eredménye, sőt. nagyvalószínűséggel réges-régen olyan szar állapotban vannak a valaha szép épületek, mint amilyenben most láttuk. a lakosok nem tesznek semmit sem azért,h jobb körülmények között éljenek. másfél évvel a földrengés után se takaritották el még a maradványokat.

tegnap láttunk egy itteni focipályát. a pálya negyedét szemét borította, de a játékosokat absz nem izgatta a dolog. játék közben egy srác elkezdte söpörni a szemetet, de nem sokat javítva a helyzeten. a lányok pedig a tengerparton mindenfelé szétdobált szemét közepén ültek v feküdtek. ők tényleg ehhez vannak hozzászokva, ebben nőttek fel. sztem nem sokat rontott a haiti ember életén a földrengés. inkább csak javított. rengeteget tud dobni a gazdaságon az aid workers-k által generált összegek és a burjánzó katasztrófa turizmus.

elmentünk egy szinte érintetlen tengerpartra. gyönyörű volt. és persze. elfelejtettem vinni magammal a fényképezőgépet...
egy kedves házaspár említette nekünk,h van egy kis vizesés, ahova érdemes ellátogatni. hát vasárnap reggel célba is vettük. egy kis séta a hegyen, csúszós szandálkában. absz nem erre készültem, kérem szépen. de esés nélkül megúsztam :) megérkeztünk az első swimming poolhoz. már ekkor elkezdtem ámulni. a guide pedig csak hajtogatta,h ez még semmi... majd haladtunk tovább és egy annál is szebb kis tavacskához értünk. egy kis kötélmászás és a sziklák közt megbúvó tavacskához értünk, melynek legtávolabbi részében egy csodálatos vízesés várt ránk. roberttel fogtuk is magunkat és rögtön bementünk a vízbe. a tó közepén kis szigetecske volt, felmásztam rá, míg ő felmászott egy sziklára a vizesés mellett. mikor felért és integetett nekem, egy férfi megkérdezte,h a férjem-e, és hova valósiak vagyunk... nagyon jó érzéssel fülentettem kicsit,s mondtam,h igen. bonyolult lett volna elmagyarázni a helyzetet... vagy nem is annyira...

a szálloda hallja a pesti romkocsmákra emlékeztetett engem. de nagyon bejött mindkettőnknek. csak a szúnyogok ne csíptek volna agyon bennünket egész éjszaka, és ne kellett volna visszatérni egy ilyen fantasztikus hétvége után...
dehát, dolgozni jöttem én ide, s nem szórakozni. de azt is kell.

sokan irigykedtek rám,h itt vagyok három hetet és a legjobb helyeken már jártam is. hát. bele kell sűríteni, amit lehet.
nem gondoltam volna,h egy háromhetes mission ennyi mindent tartogathat. igaz, egy ember életét feje tetejére tudja fordítani egyetlen pillanat is.

Friday, June 24, 2011

fekete pöttyös

A minap annyi bókot kaptam, h már belepirultam.
Felvettem a kis fekete pöttyös ruhám, amit az egyik kedves otthoni kolleganőmtől kaptam, és még azt se engedte,h fizessek érte. Hát, nagyon jó ajándéknak bizonyult  És nagyon jó gondolat volt,h beraktam.

Csak azért hoztam el magammal, hogy tudjak valamit az irodába felvenni, ha Genfbe kéne mennem direktbe. Egy kolleganőm azt mondta,h hosszú nadrágot vegyek fel mindenképpen, de szoknyában sokkal kényelmesebb nap közben, estére persze mindenképpen kell a hosszú nadrág a szúnyogok miatt. Napközben viszont elég a mosdóba elmennem a légkondicionált szobából és máris beizzadok a hosszú nadrágban, bármennyire is lenge.

Tehát felvettem a táska mélyén rejtegetett kis ruhácskámat, és mindenki megcsodált. Az olasz delegáltak beszélgetés közben is inkább csak engem néztek. És Francesco szóvá is tette,h mennyire jól nézek ki és bármikor lát engem, nem csak ma, csak ámul utánam.

Egyik alkalommal kiléptem a finance szobából, és jött egy kis fuvallat, felfelé fújva szoknyámat. Robert, a security guy pedig pont akkor ért a folyosó másik végére. Rögtön én lettem Marylin, és onnantól csak egy újabb fuvallatot várt. De én már óvatosabb voltam. Azóta eltelt pár nap és még mindig emlegeti.

Már el se akartam hinni,h tényleg ennyire jó lennék. Mondtam is Poulnak, de erre csak annyit mondott,h igazuk van és You have the figure to wear it. You should wear this kind of things more often... and stuff. Szte a base camp “lányai” nagyon irigyek rám. Nemcsak azért mert fiatalabb vagyok náluk, de inkább azért,h ilyen jól nézek ki. Ők is voltak fiatalok, de nem voltak olyan adottságaik, mint nekem.

Az ilyenek vhogy nagyot dobnak az önbecsülésemen. Én sose tartottam magam kimagaslóan szépnek. De az is lehet,h csak a mondás igazsága bizonyosult: a magyar lányok a legszebbek. S én ezt eddig nem láttam.

Este pedig a hangomat dícsérték,h olyan kellemes, jó hallgatni. És a fiatalember jó hosszasan hallgatta is...

visit to the field - shelters




Tegnap elmentünk a shelterekhez. nagyon durva volt. azt hittem,h sok mindent láttam már,h kenya felkészitett. de nem. nagyon durva körülmények között élnek az emberek. és az a durva,h még igy is csupa mosolygós arcot látok. a gyerekek annyira örültek neki,ha lefényképezték őket. én ugyan nem készitettem sok képet, de nagyon jól eljátszadoztam a gyerekekkel. a kollegák annyira édesek voltak, mindent részletesen elmagyaráztak nekünk,h mit csináltak eddig, milyen kihivások vannak, milyen terveik vannak a jövőre és milyen nehézségek jöhetnek... minden delegáltnak látnia kéne ezt -tette hozzá hugh. akkor esett le nekem,h nem mindenki gondolkodik úgy,mint én. h ha már itt van, akkor meg is nézze,h mi történik. számomra természetes volt,h mindenképpen ki akarok menni, még ha csak három hetet töltök is itt. de nagyon sok delegált ki se lép a base camp kapuján. max a strandra... érdekes.

azt hiszem,h a képek sokkal többet mondanak, mint az én hülye szövegem.

life is beautiful

Minden a lehető legjobban alakul. Elgondolsz dolgokat,h mit szeretnél elérni, és kis idő elteltével meg is kapod. Még ha racionálisan nézve,nem tűnik lehetségesnek, akkor is.

Nagyon úgy néz ki,h egy hónappal hosszabb lesz az itt tartózkodásom, mint az eredeti tervek jelezték. Még nem lett minden végigzongorázva, de még az otthoni főnököm is rábólintott, elsőre. Meglátjuk majd hétfőn,h mi lesz a végeredmény.

Lassan eltelt a 2. hét. És a hétvégéről még nem is irtam. Sok minden történt múlt hét péntek óta.

1. Hétvége.

Szombaton elmentünk a helyi piacra. Gyorsan beszereztem egy rövidnacit, merth azt nem hoztam magammal, mondván,h hol tudnék sportolni. Ehhez képest konditerem és kosárpálya is van a base camp területén. Tehát prioritássá lépett elő a rövidnaci. Rögtön este el is mentem játszani egyet, bár a labda kicsit lapos volt, de élveztem nagyon.

Mindennemű utazást csak sofőrrel kocsiban lehet lebonyolítani. nagyon szigorúak a biztonsági előirások a base campben. úgyh nagyon képet nem is készitettem. a zárt ablakok mögött a kocsiból nem igazán lehetett volna jó képet csinálni.
Elég legyen annyit mondanom a városról,h otthon éreztem magam. Mintha hosszú idő után hazaértem volna. több mint két éve voltam kenyában, és most az ismerős utcaképpel találkoztam mindenfelé. jó volt látni. csak hát legszivesebben sétálgattam volna az emberek között, vettem volna cukornádat... egy dolog volt igazán meglepő számomra: a "hentes". még durvább, mint kenyában. az utcán a többi árus között egy nő húst árul, az emésztő melegben és néha elhesegeti a legyeket a portékályáról.

Tehát, a piacra is elértünk. Gyönyörű hegyek közelében haladtunk. holnap közelebbről is megcsodálom őket, mert oda megyünk kirándulni.
Nagy zsibvásár. kinai cipő, képek, faragványok. néhány ajándéktárgyat én is vettem, de szépen alkudozva. Noreen néha szégyenlett is,úgyh olyankor abba is hagytam, de igy is spóroltam neki egy kis pénzt, meg magamnak, bár én kevesebbet vásároltam. Ha tovább maradnék és mondjuk túrabakancsra lenne szükségem, akkor is odamennék, vissza kellene jönni ide, de nem lesz mikor - gondoltam akkor, de azóta lehet,h köv hétvégén ki is látogathatok újra.

Vasárnap elmentünk a tengerpartra. Nagyon szép, gyorsan mélyülő, tiszta vize van, és nagyon sós. Sokat lebegtem a tetején, ami nagyon jót tett. Lazitós egy nap volt, végre el is engedtem ott a gondolataim,mert nagyon tele voltam velük. És mivel is? munka és pasi. ezek a pasik, mindig beleütik magukat az ember lányának fejébe és nem lehet kiverni őket onnan.
de a tenger partján töltött hat óra, még egy kis leégéssel is, nagyon jót tett.

2. Mindennapok:

Napközben megy a munka ezerrel. Rohangálnak be az emberek. Esténként kellemes kis beszélgetésekben van részem, melyek éjfélig is eltartanak. Munka után elkezdünk beszélgetni egy kellemes, árnyékos helyen - szerencsére fúj a szél és igy "már" hatkor is elviselhető a hőség. néha sörözünk v rumozunk. vacsi 7 körül, s zuhi után folytatjuk. 11ig simán eltart, de többször is volt h 1ig is.

a head of operation is velünk tartott tegnap este, nagyon bir engem. többször is odajött már hozzám beszélgetni, mellém ült le reggelizni, stb. a head is nagyon nyitott. vhogy a fejesek nem olyan távolságtartóak, mint otthon.

nem csak a kollegákat, a főnököket is magammal vinném haza. és hát, ki tudja. mondtam is hermannak,h most épp hoOps-t keresünk. jó lenne neki is, nekünk is... és nagyon is tetszett neki a gondolat. we'll see.
tegnap este a humanitarian diplomacy vezetőjével beszélgettem, spanyolul. nagyon jó volt, és mindent értettem, és csak pár szó volt, amit inkább angolul vetettem közbe :) vmiért ő is nagyon bír engem. mindig keres. ha meglát, odajön.

mi lehet az oka? az az energia, ami belőlem áramlik? poul azt mondta,h már rögtön
az elején beilleszkedtem,mintha már sokkal több ideje itt lennék... én is igy érzem. mindenki ismer már engem, szte. pedig sokan vagyunk. és a fontos embereket tényleg ismerem, és szeretnek mind.

anyway. life is beautiful. life for me even in the base camp is beautiful