Tegnap elmentünk a shelterekhez. nagyon durva volt. azt hittem,h sok mindent láttam már,h kenya felkészitett. de nem. nagyon durva körülmények között élnek az emberek. és az a durva,h még igy is csupa mosolygós arcot látok. a gyerekek annyira örültek neki,ha lefényképezték őket. én ugyan nem készitettem sok képet, de nagyon jól eljátszadoztam a gyerekekkel. a kollegák annyira édesek voltak, mindent részletesen elmagyaráztak nekünk,h mit csináltak eddig, milyen kihivások vannak, milyen terveik vannak a jövőre és milyen nehézségek jöhetnek... minden delegáltnak látnia kéne ezt -tette hozzá hugh. akkor esett le nekem,h nem mindenki gondolkodik úgy,mint én. h ha már itt van, akkor meg is nézze,h mi történik. számomra természetes volt,h mindenképpen ki akarok menni, még ha csak három hetet töltök is itt. de nagyon sok delegált ki se lép a base camp kapuján. max a strandra... érdekes.
azt hiszem,h a képek sokkal többet mondanak, mint az én hülye szövegem.
No comments:
Post a Comment