It's always darkest before the dawn...

Something is deadly wrong. I feel like I'm dying inside...

I was so much energized, involved in many activities, planning on different things, organizing various trainings, doing this and that... But. How can it all disappear like that? Life can be mean...

In the darkest night is the sharpest the light of a small candle.

I guess you need to dig deep into the shit to be able to climb on the highest peaks afterwards. 

I rather explore both. I thought that it's enough to make a hard decision, but the road is still paved with stones. I am in the middle of heavy fog and don't know which way to go on, on which path I should put my feet first and start walking on. 

If i knew where this is all coming from, I could solve it. But this way there is no other option than to explore the feeling and let it all out... 

nyitott kézzel szeretni

"„Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabadítsa magát a bábból, segíteni akart neki. Nagyon gyengéden kitágította a szálakat, kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni. Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez az, hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük. Megrövidített életét a földön töltötte, sose ismerte meg a szabadságot, sose élt igazán.”

Én úgy mondom, nyitott kézzel szeretni. Ez olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében kovácsolódva. Azt tapasztalom, hogy muszáj felszabadítanom azt akit szeretek, mivel ha rákulcsolódok, rácsimpaszkodom, vagy megpróbálom irányítani, azt vesztem el, amit megtartani próbálok.

Ha én megpróbálok megváltoztatni valakit, akit szeretek, mivel úgy érzem, én tudom milyennek kellene lennie, akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg. A jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásaiért, létformájáért.

Valahányszor ráerőltetem a kívánságomat, akaratomat, vagy megpróbálok hatalmat gyakorolni felette, megfosztom a fejlődés, az érés lehetőségétől, a birtoklási vágyammal korlátozom, keresztezem, és teljesen mindegy milyen jó szándékkal tettem ezt.

Korlátozni és ártani tudok a legkedvesebb óvó cselekvésemmel, és védésem, túlzott figyelmem szavaknál ékesszólóbban tudja mondani a másik személynek: „Te képtelen vagy vigyázni magadra, nekem kell veled törődnöm, vigyáznom rád, mert Te az enyém vagy, én vagyok érted a felelős!”

Ahogy tanulom és gyakorlom, egyre inkább azt tudom mondani annak, akit szeretek:

„Szeretlek téged, értékellek téged, tisztellek, bízom benned, és bízom abban, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban olyan erőt, képességeket, hogy mindazzá válj, ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadban. Annyira szeretlek, hogy teljesen felszabadítalak, hogy egymás mellett sétáljunk örömben, bánatban. Együtt fogok veled érezni ha sírsz, de nem foglak kérni hogy ne sírj.

Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni.

Mindig készen fogok állni, hogy veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom azt elvenni tőled.

Igyekezni fogok, hogy figyeljek szavaidra, azok jelentésére, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok veled érteni.

Néha dühös leszek, és olyankor ezt olyan nyíltan fogom neked megmondani, hogy ne kelljen különbözőségeink miatt elutasítást, vagy elidegenedést éreznem.

Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom meg mindig amit mondasz, mert van, amikor magamra kell figyeljek, magammal kell törődjek, de ilyenkor is olyan őszinte leszek veled, amennyire csak tudok.”

Tanulom, hogy ki tudjam ezt fejezni azoknak, akiket szeretek, akikkel törődök. Akár szavakkal, akár azzal, ahogy létezem másokkal és magammal. Én ezt úgy hívom, hogy nyitott kézzel szeretni. Nem vagyok képes mindig távol tartani a kezem a bábtól, de már egyre jobban megy."

You will find all your treasures

All your dreams will come true.
You will find all your treasures.
Just need to be patient.
And maybe need to fight for a while.
But you will get all you want.

The right job.
The right flat.
The right woman.
The right church and the harp.

You will get it all.
In the right time.
In the right place.

There are things that are out of your control.
And you cannot do anything about it.
You either accept it or you suffer.

We have no other feasible option than accept the current situation.
And prepare ourselves for the expected change.
Once we are ready for that, the universe starts to manifest our dreams.

Once you accept your current position, you get the job you wanted.
Once you accept who you are and where you are, things start to change around you.
Once you are ready for the mature relationship you longed for, you meet your soulmate.
Once that reunion took place, the universe conspires to assist you, to make things happen step by step.

Until dreams become reality.

My heart is filled with fear
I found myself lost in the mountains
And a heavy fog arrived

How will I find my way back to where I do belong?
Im just standing hesitantly
Moving my weight from one leg to the other

Don't know where I am
I know where I want to be.
At the peak
But how will I get there?
Will I ever manage to get there?

Which path shall I take first?
Where should I put my feet?
Which way shall I start walking on?

Too many questions
And no one gives an answer
There is no one to comfort me
I am left alone
I feel lonelier than ever

Somebody please help me!!!
Hear my cry and come to help meeeee!!!
Pleeeaaasseeeee!!!

A lélek sötét éjszakája

Az elengedés annyit jelent, hogy a hátunk mögött hagyunk valamit, amit megszoktunk és elszakadunk megrögzött szokásainktól. Ez pedig félelemet vált ki. Az átalakulás fájdalommal jár. A fájdalom pedig energiát termel és mozgásra késztet.

Amikor eljutottam egy ilyen útelágazásig, akkor mindig egzisztenciális félelmekkel, testi tünetekkel és a magamra hagyatottság kétségbeejtő érzésével kellett megküzdenem. A régi megszokás már nem jelent kapaszkodót, de az újat még nem sajátítottuk el teljesen. Nem látjuk, merre vezet az út. Meg kell bíznunk önmagunkban, jobban, mint valaha. De az út végén erősebbek és magabiztosabbak leszünk, mint valaha.

A válság tetőpontján csak egyet tehetünk: felismerjük, hogy ki kell engedni a kezünkből az ellenőrzést és hagynunk kell, hogy az életünket a saját rendező erői alakítsák. Végre meg kell engednünk magunknak, hogy megérezzük, megtapasztaljuk és kifejezésre juttassuk mindazt, ami lejátszódik bennünk.

even a scratch has huge impact on both particles' path

Last week I had a chance to visit CERN and participated on a three-hour-guided tour. I am not at all particle physicist, therefore many things were like chinese for me. They accelerate the particles, generate collusion between them and analyze how they behave...

I was exhausted by the demanding week, so did not capture things in detail, but still part of the explanations captured my attention and somehow I connected with my life, my experience.

Two beams both consisting of a million particles are sent from opposite directions and only c twenty collusions happen. So there is only a little chance that a little particle would collude with another one. Oftentimes two particles' collusion means only a scratch. Still they have an impact on each other's path, and both particles differ from their original direction. The exact same thing happens on the larger scale. We each of us compound of millions of particles; we human beings are small particles in the universe.

Certain people may come into your life and be present only for a short period, still may have an enormous effect on your life. It is not the length of time you spend together that makes an encounter important. You may meet up in a bar, talk for 5min only, still click on each other and have a deep conversation, touching certain points that are important for you. A single encounter may even change your life 180.

But only those who are willing and are open enough can be an instrument of the universe in that sense. If you allow the information flow through yourself, you provide the information that the other person needs and if you keep your eyes wide open, you will realize the message that is provided to you. Each and every encounter lasts for a reason or a season or a lifetime. In certain cases messages are exchanged in five minutes, and people leave with the same speed as they approached your life. Whereas other people may surround us every day but fall short to deliver a message.

Sometimes its hard to let go people who became very closed friends in a short period of time. But this is the most normal thing in life. People come and people go. They bring a message to you and once it is delivered, they leave. You cannot do anything else than accept it. Well, sure you may cling on them and end up suffering. Both. the one who wishes to leave and the one who clings also. It is your decision whether you let go or suffer.

If you open your heart, love opens your mind

“Everything is made of light; everything is alive. The Great Mystery of life has little to do with intelligence. The universe is not an intellectual process. The intellect is helpful; but our hearts are the wiser part of ourselves.”

-- Mellen-Thomas Benedict

Heart is a word that refers to many different levels of our being. Essentially, it is the love aspect of soul, capable of making direct, intuitive contact. Soul love is not emotional; it is highly impersonal and intelligent, capable of grasping the essence of someone or something without any projection on our part.

Appreciation significantly turns on the heart. Appreciation is not an emotion that arises spontaneously, but a soul quality we can choose. The more often we choose to be appreciative, the easier this choice becomes and the more frequently our heart opens to give and receive love.

“If you open your heart, love opens your mind.”

-- Charles John Quarto