"Take the first step in faith! You do not have to see the whole staircase... just take the first step!"
/Martin Luther King/

minek ütöm bele az orromat olyanba, amiben nem kértek segítséget?

Az imént főnököm erőteljesen kitört haragjában, mert segíteni akartam neki. Jó meglátásom volt, megoldottam a problémát, s mégis lecseszést kaptam.
Az volt az érzése,h sztem nem tudja megoldani a problémát. hogy nem képes rá,h kezelje a helyzetet... Kellett nekem jót akarni...
Először azt hittem,h nem kellene inkább gondolkodnom és segítenem neki soha. Aztán megláttam sértődése okát, de mégis lehúzott, elfogyott az energiám, nagyon zavart. Legszivesebben rögtön elhúztam volna, itthagytam volna őket... Tehát, van vele vmi dolgom... aztán rájöttem,h mi a lecke: meg kell még mindig tanulnom,h csak annak kell segíteni, aki azt kéri.
Ha kéretlenül segítesz, nem kapsz érte dícséretet, inkább csak szidalmat, és a másik sértve érzi magát. Még ha a végeredmény jó is. Ezért mindig csak akkor kell segítséget adni,ha azt kérik. Nem véletlenül mondja az öreg: Ne üsd bele az orrod más dolgába!

A szeretet himnusza

Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zeng érc vagyok o vagy pengo cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.

Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek,
S vessem oda testemet, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gogösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltur, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszunik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Tudásunk csak töredékes,
Töredékes prófétálásunk is.
Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Véget ér az, ami töredékes.
Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek.
E amikor felnottem, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színrol színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük legnagyobb a szeretet.
Törekedjetek a szeretetre!

bátorság vs vakmerőség

Spirituális körökben gyakran hallom (és én is mondom),h "Isten a rét virágairól is gondoskodik, rólam miért ne gondoskodna..." Aztán ezt továbbgondolva hátradőlnek és nyugodtan felmondanak emberek... Majd bevonzom a megfelelő embereket, akik elhozzák nekem az álommunkát...

És mi következik ezután? Van,h nem történik semmi... nem találják a helyüket, nincsen állásuk, s elslisszan az életük... vannak persze kivételek, de ilyen is, olyan is történik.

Nagyon fontos,h meg tudd különböztetni,h mi a bátorság és a vakmerőség. Mondhatni hajszál választja el a kettőt egymástól. Mégis visszatekintve az életed különböző döntéseire, biztosan meg tudod állapitani,h melyik döntést hoztad meg bátorságból és melyik volt puszta vakmerőség. Az nagyon jó dolog,ha rábízzuk magunkat istenre és h majd minden jól alakul, de mégsem szabad ostobaságot elkövetnünk. Azért,h bizonyitsuk,h mindaz ami körülöttünk van, csak illúzió és isten mindig megsegit, nem kell még ejtőernyő nélkül kiugrani a repülőgépből,bízva abban,h Isten velem van és majd az angyalai megfogják a kezem mielőtt földet érnék...
A másik nagy probléma pedig, ha nem hallod meg a hangját. Egy történet jutott az eszembe, csak homályosan rémlett fel előttem, mégis jól idevág. ha lógsz a sziklafalon és sugallja a belsőd,h ugorj le, akkor meg kell tenni... mert ott vár rád egy kis kiszögellés, csak te nem látod... az isteni hang viszont a jót sugallja neked.

Épp ezért nagyon fontos,h meghalljuk az ő hangját. Ő hív minket telefonon és üzenetet akar átadni nekünk. hívna minket a mobilunkon... de nem is tudunk róla,h ott van nálunk egy másik telefon is... nem csörög ki... vajon miért nem tud elérni minket? oh, nincsen benne aksi... talán igy már elér... de nem... sim kártya is kéne, és talán be is kéne kapcsolni a telefont... aztán idővel csak bekapcsoljuk, meg van a pin-kód is, hálózatot is érünk, nyitottak is vagyunk,elrakjuk a zsebünkbe a telefont és csodálkozva vesszük észre,h nem hiv senki... aztán egyszer kiveszed és... upsz, nem fogadott hivások? le volt halkitva? vajon mit akart mondani? mi az, amire nem figyeltem fel???

van h nem vesszük észre a jeleket, nem halljuk meg a belső hangot. ez egyáltalán nem csoda, ebben a nyüzsgő világban. amikor már a gondolataink veszik át az irányitást felettünk és nem mi irányitjuk a gondolatainkat. igy nem csoda,h nem halljuk meg a belső hangot, nem halljuk meg Isten üzenetetét... adjál időt magadnak! csendesedj le és ne beszélj állandóan... "én nem is jártatom állandóan a számat!" - mondhatnád joggal... de gondolj csak bele. ha a szád nem is mozog, sokszor akkor is beszélsz magaddal, nem? vagy másokkal, akik nincsenek ott, akikkel beszélni szeretnél, akiknek meg akartad volna mondani a magadét...

tegyél róla,h fel legyen töltve a telefonod,h be legyen kapcsolva és még hang is legyen rajta,s vedd fel,ha hívnak. s nem utolsó sorban, cselekedj is annak megfelelően!

Ezért nagyon fontos,h a megfelelő pillanatban hagyjuk ott a munkahelyünket. Amikor belülről jön,h igen menni kell és nem pedig menekülni akarunk és a spiritualitásra már ráállt egónk mondja,h majd isten megsegit, hanem tényleg a belső hang suggalja,h most itt az idő,h lépj, s még ha nem is látod az utat, ha bizalommal elindulsz rajta, akkor megjelenik előtted az út. Ha elindulsz a ködben, akkor szépen fokozatosan meglátod merre is kell menned, szépen lépésről lépésre.

"Your journey has molded you for your greater good, and it was exactly what it needed to be. Don't think that you've lost time. There is no short-cutting to life. It took each and every situation you have encountered to bring you to the now. And now is right on time."

-- Asha Tyson

p-éld-a-mutatás

Annyira kifejezőek tudnak lenni a nyelvek. Egy ujdonsült ismerősöm, akivel úgy érzem,még van mondanivalónk egymásnak világitott rá arra,h nem csak más nyelvekben vannak szépségek (ezoterikus értelemben), hanem a magyarban is. Miért is nem veszem ezt észre? talán mert túlségosan mindennapos.

Egy héten keresztül gyerekekkel voltunk, így a nevelés témája eléggé kézenfekvő volt. Alapjában véve a nevelés egy olyan készség, ami mindenkiben benne van, csak mélyen eltemettük magunkban, és talán már azon a szinten vagyunk,h legjobb lenne,ha a gyermeknevelést is oktatnák az iskolában, mint ahogy a kötelezők közé ezoterikus irodalmat is fel lehetne venni. Lehet,h nem jut el mindenkihez a megfelelő időpontban az információ, de legalább később, mikor kellően érettek az ilyen jellegű gondolatokra, akkor tudják,h hova is lehet fordulni. A csíráztatásról és a meditációról is lehet beszélni a 12 éves gyerekeknek. Egyébként sem szabad őket gyereknek tekinteni, ugyanúgy emberi lelkek, mint bármelyikünk, csak ebben az életükbe kicsit később születtek,mint a náluk idősebbek. Sokkal többre lehet menni velük, ha felnőttként kezeljük őket…

Honnan is indultam? Nevelni nem lehet szavakkal, csak is úgy ér valamit a nevelés, ha a nevelő is úgy él. Ezt fejezi ki nagyon sokat mondóan a "példamutatás" szavunk is. Ha levesszük a "p" betűt, megmarad,h "éld a mutatást". Anélkül, hogy te magad úgy élnél, nem várhatod el a másiktól,h kövesse a szavaidat, még ha egy gyermeklényről is van szó. Gyakran lenézzük a gyermekeket, pedig sokszor sokkal több mindent tudnak, mint amit mi feltételezünk.

Még olyan dolgokat is könnyen felidéznek, amire tudatosabb embertársaink csak vágynak, mások meg el se hisznek. Egyesek szt a gyermekek látják az aurát. Míg olyan történetet is hallottam,h az idősebb testvér kistestvérét kérte,h meséljen még neki arról a világról, ahonnan jöttek, mert ő már kezdi elfelejteni… ahogy egyre inkább integrálódunk a társadalomba, kezdjük elfelejteni az eredetünket és ez életbeli feladatunkat. Vajon ez csak azért van, mert a szülők nincsenek azon a szinten,h megértsék és ha nem vesznek a felnőttek tudomást az ilyen jellegű megjegyzésekről, akkor a gyermek el is felejti ezeket? Nem lehet,h csak azért vannak ma az ún indigó és gyémánt gyermekek, mert a szüleik is magasabb szinten vannak, és felfigyelnek a gyermekek elejtett mondataira, mig régebben hülyeségnek tekintették azokat?

Ehhez pedig kapcsolódik egy másik gondolat. Mi volt hamarabb… Tényleg egyre több ember van,aki érdeklődik a spirituális dolgok iránt vagy csak azért találkozom egyre több emberrel, akivel komolyan lehet beszélni ilyen dolgokról, mert én vonzom be őket az életembe? És mivel egyre mélyebben benne vagyok, egyre inkább vonzom őket és egyre több ilyen emberrel találkozom, bárhova is menjek? A vonzás törvénye egyértelműen működik, de azért bízom benne, hogy tényleg nő a tudatosodni vágyó emberek száma. és nem csak azoké, akik beállnak egy spirituális irányzat mögé és mint a birkák követik a szellemi vezetőt,aki csak anyagi előnyt kíván kicsikarni. Ez pedig egy másfajta vallásosságot szül csak. Nyitott szemmel és nyitott szivvel kell járni az úton és belülről értékeli, bárki bármit is mondjon és nem elhinni,amit mondanak. Ha csak beállsz követni egy utat, akkor ugyanolyan birkává vállsz, mint előtte, csak egy másik karámba kerülsz át. Egyik se jobb,mint a másik.

nincs olyan h lehetetlen

Az egyik kis csöppségem (oké, 12 éves nagyfiú :)) mondta,h nincsen olyan,h lehetetlen. Nagyon igaza van. És az életet is így kellene élnünk.
Bármire képes vagy. S ha korlátokat látsz magad előtt, ne feledd, hogy azokat egyes egyedül Te magad építed fel a saját korlátaidat. Ha az életet úgy fogod fel, mint egy társasjátékot, ahol több életed van, és ha nem jutottál a játék végére és úgy estél ki, akkor talán könnyebben belemennél kockázatos döntésekbe. Viszont egy dolog biztos. Én nem akarok életem végén szembenézni álmok sokaságával, melyeket nem valósítottam meg. Ami a szívem mélyéről jön, azt igenis megvalósítom. Már láttam,h a legfőbb akadály,ami eddig visszatartott, nem is valós,hanem csak az én fejemben létezik (kicsit azért is mert beleültették). A szembetűnő akadályok csak bennem vannak. És egyedül a saját belső félelmemből táplálkoznak.