p-éld-a-mutatás

Annyira kifejezőek tudnak lenni a nyelvek. Egy ujdonsült ismerősöm, akivel úgy érzem,még van mondanivalónk egymásnak világitott rá arra,h nem csak más nyelvekben vannak szépségek (ezoterikus értelemben), hanem a magyarban is. Miért is nem veszem ezt észre? talán mert túlségosan mindennapos.

Egy héten keresztül gyerekekkel voltunk, így a nevelés témája eléggé kézenfekvő volt. Alapjában véve a nevelés egy olyan készség, ami mindenkiben benne van, csak mélyen eltemettük magunkban, és talán már azon a szinten vagyunk,h legjobb lenne,ha a gyermeknevelést is oktatnák az iskolában, mint ahogy a kötelezők közé ezoterikus irodalmat is fel lehetne venni. Lehet,h nem jut el mindenkihez a megfelelő időpontban az információ, de legalább később, mikor kellően érettek az ilyen jellegű gondolatokra, akkor tudják,h hova is lehet fordulni. A csíráztatásról és a meditációról is lehet beszélni a 12 éves gyerekeknek. Egyébként sem szabad őket gyereknek tekinteni, ugyanúgy emberi lelkek, mint bármelyikünk, csak ebben az életükbe kicsit később születtek,mint a náluk idősebbek. Sokkal többre lehet menni velük, ha felnőttként kezeljük őket…

Honnan is indultam? Nevelni nem lehet szavakkal, csak is úgy ér valamit a nevelés, ha a nevelő is úgy él. Ezt fejezi ki nagyon sokat mondóan a "példamutatás" szavunk is. Ha levesszük a "p" betűt, megmarad,h "éld a mutatást". Anélkül, hogy te magad úgy élnél, nem várhatod el a másiktól,h kövesse a szavaidat, még ha egy gyermeklényről is van szó. Gyakran lenézzük a gyermekeket, pedig sokszor sokkal több mindent tudnak, mint amit mi feltételezünk.

Még olyan dolgokat is könnyen felidéznek, amire tudatosabb embertársaink csak vágynak, mások meg el se hisznek. Egyesek szt a gyermekek látják az aurát. Míg olyan történetet is hallottam,h az idősebb testvér kistestvérét kérte,h meséljen még neki arról a világról, ahonnan jöttek, mert ő már kezdi elfelejteni… ahogy egyre inkább integrálódunk a társadalomba, kezdjük elfelejteni az eredetünket és ez életbeli feladatunkat. Vajon ez csak azért van, mert a szülők nincsenek azon a szinten,h megértsék és ha nem vesznek a felnőttek tudomást az ilyen jellegű megjegyzésekről, akkor a gyermek el is felejti ezeket? Nem lehet,h csak azért vannak ma az ún indigó és gyémánt gyermekek, mert a szüleik is magasabb szinten vannak, és felfigyelnek a gyermekek elejtett mondataira, mig régebben hülyeségnek tekintették azokat?

Ehhez pedig kapcsolódik egy másik gondolat. Mi volt hamarabb… Tényleg egyre több ember van,aki érdeklődik a spirituális dolgok iránt vagy csak azért találkozom egyre több emberrel, akivel komolyan lehet beszélni ilyen dolgokról, mert én vonzom be őket az életembe? És mivel egyre mélyebben benne vagyok, egyre inkább vonzom őket és egyre több ilyen emberrel találkozom, bárhova is menjek? A vonzás törvénye egyértelműen működik, de azért bízom benne, hogy tényleg nő a tudatosodni vágyó emberek száma. és nem csak azoké, akik beállnak egy spirituális irányzat mögé és mint a birkák követik a szellemi vezetőt,aki csak anyagi előnyt kíván kicsikarni. Ez pedig egy másfajta vallásosságot szül csak. Nyitott szemmel és nyitott szivvel kell járni az úton és belülről értékeli, bárki bármit is mondjon és nem elhinni,amit mondanak. Ha csak beállsz követni egy utat, akkor ugyanolyan birkává vállsz, mint előtte, csak egy másik karámba kerülsz át. Egyik se jobb,mint a másik.