Dhow-ról gondolatok

Lamuban mikor elmentünk egy jó kis hajó-túrára (amit itt dhow-nak neveznek – szuahéli egyárbócos hajó), jött pár gondolat, és elkallódott a papíros.
A hajóúton két párocska tartott velünk: egy idősebb (40 körüli), dél-afrikai férfipár (ahogy kivettük nem csak barátok voltak) és egy 35 körüli baráti pár. Az egyik dél-afrikai, Zaki 30 évesen mondott fel (elege lett az üzleti világból), elment utazgatni, hogy rájöjjön, mit szeretne csinálni, és akkor kezdett el tanítani. Mikor mondtam neki, hogy nem nagyon akarok vissza menni az irodába, hanem el akarok indulni a tanítás felé, akkor csak mosolygott, elmesélte a saját történetét, és hozzátette, hogy ne aggódjak, én még fiatal vagyok. Közben meg közel annyi idős vagyok, mint ő volt akkor, mikor váltott :O

Nem akarom, hogy sok idő menjen el azzal, hogy rabszolgasorban tengetem napjaimat. Valami hasznosat szeretnék csinálni. Tudom, Csíkszentmihályi is megmondta, hogy nem az számít, hogy mit csinálsz, hanem hogy hogyan éled meg azt. A tökéletes élményt a szalag mellett állva is meg lehet élni, és én is megéltem a multikultiban egy ideig, de valami megtört, megszakadt. Jó pénzt keresek viszonylag, de nem az igazi. Ha teljesen ráhagyatkozom az útra, akkor válik igazán láthatóvá. A köd sem száll fel magától, először el kell indulnod ahhoz, hogy egy kicsit tovább láss, majd ismét. De ha csak egyhelyben toporogva állsz, semmi sem történik, csak vesztegeted az idődet anélkül, hogy egy lépéssel is előrébb jutnál.