Az utóbbi időben sok minden történt velem és smsben sem sikerült sokat átadnom belőle, nem is lehetett célom, mivel az élményeket nekem kellett átélnem, és senki másra nem is lehetne olyan hatással azok leírt mása, úgyh inkább néhány képet adok ízelítőnek. Azért mégiscsak egy kis leírás is, anélkül mégsem lenne az én blogom, vagy mi.
Megtapasztaltam azt, hogy mennyire pontosan el vannak rendezve a dolgok, felülről irányítják a sakktáblán álló játékosokat, mi lépünk jobbra-balra, néha úgy ahogy irányítanak, néha nem, de ha nem is úgy lépünk, ahogy kéne, az érzéseink annyira felerősödnek, hogy végül úgyis az ő akarata győzedelmeskedik.
Na, aki ebből az igazi történést is kiveszi, annak csak gratulálni tudok. :P
Az iskolaszünet befejeztét követő szerdán útnak indultam. Nem is igazán tudtam hogy hova, csak mentem és rábíztam magam a sorsra.
a) Taveta két nap pihenő egy kis Kilimanjaro nézéssel és piacolással
b) Amboseli egy nap szafari valahogy, amennyiben egyáltalán eljutok oda
c) Amboseli három nap, ha sikerül találkoznom Seremonnal és a manyattájában töltenem egy kis időt.
Ehhez hozzá kell tennem, hogy
1) csak egy ember mondta és az sem biztosra, hogy van egy busz amely Tavetából Nairobiba a tanzán határ mentén halad.
2) Seremont nem sikerült elérnem.
De ismertek, én nem riadok meg a bizonytalanságtól, úgyhogy ilyen körülmények között is nekivágtam az útnak.
És mi lett a vége? Egy csodálatos kirándulás. Csak egy teljes héttel később értem vissza az árvaházba, mint ahogy a leghosszabb tervemben szerepelt. Egyedül utazni jó! Semmit sem tudtam előre, csak haladtam az árral, még jó, hogy anya nem tudta mindezeket előre, mert halálra idegeskedte volna magát az tuti :P
Tavetában kellett töltenem az első éjszakát, mert továbbmenő busz csak korareggel van. Így kénytelen voltam körülnézni a piacon. Itt persze rögtön barátra tettem szert. Egy helyi étteremben ettem, melynek vezetője lelkesen pletykálta később a szomszédoknak, hogy egy mzungu tért be hozzá :D Egyedül felkaptattam a Lake Challahoz, semmitől sem féltem, de újdonsült barátom kicsit féltett utólag. Nem hiába. Ő volt az első, aki megsebesítettek 2007 decemberében. 7 nap kóma, egy év lábadozás, egy hónapja kezdett újra dolgozni, de most már csak a teaárusítás maradt, politikába nem merészkedik.
A maszájok vendégszeretetének köszönhetően majd egy hetet egy manyattában töltöttem. Seremon nem volt elérhető, mikor Amboseli közelébe értem, így totál más irányba vettem az irányt, mint amerre ő volt. Késő este volt már, kb naplemente, mire az egyes számú manyattához értem, pont ekkor lett elérhető Seremon. Kiderült, hogy nagyon messze van, és aznap nem tudunk már találkozni, így megkérte a manyatta vezetőjét, hogy szerezzen nekem szállást. Ő felajánlotta, hogy aludjak a manyattában, én pedig kaptam az alkalmon. Az első este éjfélig beszélgettünk a chairman háza előtt, volt hogy csak négyen, de volt, hogy 15-n is. Nagyon meglepődtem, hogy milyen szinten tájékozottak, és mennyire jól beszélnek angolul, még azok is, akik nem jártak iskolába.
Másnap reggelre vártuk Seremont, de deffektje volt, majd pik-piket keresett, hogy valami hozzá közelebbi helyre vigyen engem, ami nem nagyon akart sikerrel járni, folyamatosan kudarcba fulladt és nagyon is örültem neki. Nem akartam elmenni a manyattából, nagyon jól éreztem magam ott. De végül megérkezett egy motoros és kiszakított az idillből. Annyira szomorú voltam és nem akartam menni, de hagytam magam sodródni az árral. Útközben folyamatos problémák (deffekt, végül belső nélkül haladtunk) tették világossá számomra, hogy hibát követek el és nem kellene elmennem, de a motoros csak eljuttatott a kívánt állomásra. Nagyon hamar éreztem, hogy ott nincsen semmi helyem, úgyhogy visszaindultam a manyattába. Az út során újabb barátokat szereztem, és újabb dolgokat tanultam. Majd nagy nehezen visszaértem a manyattába, ahol szinte elsőként üdvözölt az, aki miatt elsődlegesen visszatértem.
Eleinte a chairman házában aludtam. Innen már az első estét követően menekülni akartam, mert úgy éreztem, hogy be szeretne próbálkozni, de mivel hagyomány az hagyomány, (az idősebb szava megkérdőjelezhetetlen a maszájoknál), és ha a chairman azt mondja, hogy nála alszom, akkor nála alszom. Ezt később kicsit kellemetlen módon oldotta meg az ég, de megmenekültem; sok-sok bolhacsípés miatt végül az iskolába kellett költöznöm.
A nők alig beszélnek angolul, aki beszél is, nagyon félénk és eleinte letagadja, de idővel megnyílnak, és szó nélkül is barátoddá lesznek. Engem nagyon a szívükbe zártak és én is őket. Tündéri teremtések. Szegényeknek megállás nélküli munkából áll az életük, de olyan szeretet van bennük, amilyet ritkán látni.
Olyan volt mint a paradicsomban. Furcsa, ezt a kifejezést már írtam egyszer, de ez a másik paradicsom.
* Reggeli séta közvetlenül napfelkelte után, miközben gyönyörűen látszik a Kilimandzsaro (persze mikor a legszebb volt, sose volt nálam kamera és egyébként is sokkal több és jobb képet lehetett volna csinálni, de én inkább megélni szeretem a dolgokat, mint állóképre rögzíteni),
* 10 méterre tölünk gazellák vágtattak át, éjszaka hallottam az oroszlán dörömbölését, elefánt nyomában haladtunk,
* naplementét néztem az iskola előtt egy székről,
* gyerekekkel játszadoztam úgy, hogy észre se vettem, hogy mennyi idő telt el,
* a konyhában ücsörögtem az asszonyokkal és a gyerekekkel, míg teát készítettek és pihentek a rőzse-és fűgyűjtéstől meggyötörten,
* beülni az asszonyok órájára, ahol mindenki nagyban mosolygott rám, és utána hosszasan bent maradtunk és rögtönzött angolórát tartottam nekik, illetve beszélgettünk még egy sort, hála Faith-nek, aki bár írni-olvasni csak most tanul, angolul nagyon szépen beszél,
* hosszú túrát tettem egy értelmes, felelősségteljes vezetővel, akinek a közösség javítását célzó elképzelései kifinomult elmét mutatnak bár semmiféle iskolába nem járt és még smst sem tud olvasni,
* dicséretet kapni azért, hogy milyen erős nő vagyok, mert nem gondolták, hogy ennyit és ilyen jól képes vagyok sétálni,
* sétálni azzal, aki már első alkalommal megérintett, úgy belemerülni beszélgetésekbe, hogy észre se veszed, hogy mennyi idő telt el,
* leszo alá bújni hideg éjszakán, mikor még kint folyik a férfiak beszélgetése egyetlen Timi lány jelenlétében.
Nagyon jól éreztem magam. És ha a nővérek nem szólnak, hogy szükség lenne arra, hogy jöjjek mert venni kellene élelmet és mosóport, már alig van valami, akkor lehet, hogy még most is ott vagyok. Nagyon marasztaltak. És bármikor visszamehetek, egy hétre, egy hónapra, egy évre, helyet is kapok, ahol házat építhetek magamnak. Ott otthon érezhetem magam és visszavárnak. Hogy valóban visszatérek-e, ezt majd az ég megmutatja.
Ennyit szántam ízelítőnek, kicsit hosszú lett. Többet majd otthon és más formában kaphattok.
No comments:
Post a Comment