Május elején sor került az első búcsúzásokra, és hamarosan a végleges búcsúvétel ideje is eljön. Egy het es mar Magyarorszagon szivom magamba az elteto levegot. Vasárnap elindulunk Nairobiba, és pénteken hajnalban pedig Magyarország felé veszi az irányt egy gép velem a fedélzetén. Furcsa, most sem nem bánattal, sem nem örömmel teszem ezt a megállapítást, csak tárgyilagosan leírom. Mintha minden, amiért itt kellett lennem Kenyában bekövetkezett volna már, és igen, immáron annak van itt az ideje, hogy hazainduljak.
Egy hete ertem vissza az arvahazba, de most nem erzem ugy,h ott lenne a helyem, mintha mar vissza se kellett volna jonnom ide. Ha nincsenek itt a gyerekek, akkor tenyleg nincsen semmi helyem itt. Ha alszanak, elveszettnek erzem magam, nagyon nincs itt helyem mar.
No comments:
Post a Comment