Vasárnap este tértem vissza egy valódi tündérországból. A tábornak még gyerekek nélkül is fantasztikus energiája volt. Nem csoda, hogy kihagytam a hétvégi sulit és inkább ottmaradtam még. And now back to real life.
Munkából hazafelé a Margit-hídon szembejött velünk úgy tíz enyhén italos állapotban lévő, szemmel láthatólag hajléktalan férfi, s az egyik agresszívabb, rendesen nekem is jött, s bele is könyökölt a mellembe.
"Helló Timike, ébresztő! Itt vagy újra Budapesten!" - Szinte hallottam a nekem szóló kiáltást. Aztán elmentem forró csokizni, ott irogattam kicsit. Záróra táján elkezdett kicsit szemerkélni az eső, mégis sétára adtam a fejem. Persze az ének az esőben nem maradhatott el :) Így az energiaszintem változatlanul magasan maradt. Ilyenkor olyan, mintha tovatűnne a megfázásom is. Csak az orromon lévő seb mutatja,h vmi nem stimmel.
Egyébként biztos,h ez a való világ? Lehet olyat mondani,h camino/kenya/tábor vs real life? Oké, kicsit mind olyan volt számomra, mint az élet leképezése. Ezekben a szituációkban könnyen megláthat az ember (ha nyitott szemmel figyel és van ideje integrálni) alapvető igazságokat. De ugyanez igaz egy meditációs állapotra is, a duna-parton reflektálva ugyanez történik velem. a sirályok reptéből, a kacsák úszásából is tanulhatunk. Vagy egy kosármeccsből, egy hegyi túrából, búvárkodásból… Az életben minden egyes dolog a mi tanulásunkat szolgálja. Nem is csoda, hiszen pontosan azért jöttünk a földre, azért vettünk fel fizikai formát,hogy részese legyünk az egyik legjobb iskolának. Az pedig, hogy az előttünk lévő dolgokból tényleg tanulunk-e vagy elsiklunk felettünk, csak a mi döntésünk.
És mi a valódi? A mindennapi dolgok vagy az ilyen élmények? A szürke hétköznapok vagy azok a hetek-hónapok, amik színt visznek az életünkbe? Mindegyik. És mindig az a valódi, ami éppen van. Csak a jelen valóságos, minden más csak viszonylagos és csak az elmében létezik. Mégis gyakran menekülünk előle, pedig az az igazi ajándék (present! - milyen kifejező is az angol?). Mégsem vagyunk mindig jelen a jelenben. Aggódunk a jövő miatt és búslakodunk a múlt elhalasztott lehetőségei s hibái felett. Ahelyett, hogy ÉLNÉNK!
No comments:
Post a Comment