A hétvégén újabb dolgokat tudatosítottam magamban a főnökömmel kapcsolatban és sokkal jobb is lett a viszonyunk. Nagyon meglepett,h tényleg mennyire gyorsan átalakulnak a tapasztalt dolgok azáltal,h tudatos szintre emelsz néhány erőt,ami a háttérben búvik meg.
Rájöttem,h miből is építkezik az h olyan magas lóról beszél és állandóan harcolni akar. Előző kollegám volt mindig a fekete bárány a szemében, bármi is volt, ő volt a hibás, most pedig én lettem az,aki ha igaza is van, hülyeséget mond... Olyan érzésem volt,h mindig harcolnia kell valakivel. Rájöttem,h ez nem is csoda. Hatvan fölött van, be kell bizonyítani másoknak, de leginkább magának,h mennyire jó a szakmában, bármiben. Lehetséges,h fitt és rengeteg erő van benne,de mikor decemberben lejár a szerződése, akkor hova tud menni? Ki az, aki egy nyugdíj előtt járó embert venne fel? És itt vagyok én, fiatal, friss, jó tapasztalattal, előttem a világ és még okos is vagyok. Rájövök dolgokra, amire ő nem, megcsinálom rendesen a dolgom, persze,h vmi hibát kell találnia. Ha még nem is fogtam hozzá valamihez, már rávilágít,h ott gáz van,h magát fényezze. Ha kérdéssel fordulok hozzá, lefitymázza,még ha tényleges probléma, akkor is, és napokkal később tér rá vissza, és beszéli meg a főnökeivel azt,amit korábban felvetettem...
Nem jó menedzseri stílus a micro-management és a lefelé taposás, de ez van. Vagyis volt. Hétvégén anyával való beszélgetés alatt rájöttem néhány nagy igazságra, és hétfőn az irodába belépve, már nem az a jeges hangulat áradt felém főnökömtől. Tovatűnt az a fölényes stílus, már nem kioktató módon beszél velem. Mintha teljesen átváltozott volna. És mindehhez cska egy jó kis beszélgetés kellett :)
Bármennyire is javult a helyzet, mégis ma teljesen az az érzésem,h egy kriptában vagyok. Kolleganőm lekapcsoltatta a zenét is, mindketten fejhallgatóval a fejünkön hallgattunk zenét. Néha főnököm hozzám szólt egy probléma kapcsán (nagyon kedvesen! :)) Mégis vmi nem stimmel. érzés szinten. vmi nagyon gáz. de nem tudom mi lehet az.
Nagyon sok mindent tanultam magamról itt. Kolleganőmmel is nagyon jól megvagyunk, jófej emberek vannak, most már nem akarok menekülni, elvagyok, kigondoltam,h hogy is tudnám a legjobban építeni a jövőmet. Mégis itt van ez az érzés. azt nem tudom,h a pénzügy miatt v pedig azért mert ide kell bejönnöm és arról sincsen fogalmam,h miből építkezik, csak van. majd utánanézünk...
No comments:
Post a Comment