fekete pöttyös

A minap annyi bókot kaptam, h már belepirultam.
Felvettem a kis fekete pöttyös ruhám, amit az egyik kedves otthoni kolleganőmtől kaptam, és még azt se engedte,h fizessek érte. Hát, nagyon jó ajándéknak bizonyult  És nagyon jó gondolat volt,h beraktam.

Csak azért hoztam el magammal, hogy tudjak valamit az irodába felvenni, ha Genfbe kéne mennem direktbe. Egy kolleganőm azt mondta,h hosszú nadrágot vegyek fel mindenképpen, de szoknyában sokkal kényelmesebb nap közben, estére persze mindenképpen kell a hosszú nadrág a szúnyogok miatt. Napközben viszont elég a mosdóba elmennem a légkondicionált szobából és máris beizzadok a hosszú nadrágban, bármennyire is lenge.

Tehát felvettem a táska mélyén rejtegetett kis ruhácskámat, és mindenki megcsodált. Az olasz delegáltak beszélgetés közben is inkább csak engem néztek. És Francesco szóvá is tette,h mennyire jól nézek ki és bármikor lát engem, nem csak ma, csak ámul utánam.

Egyik alkalommal kiléptem a finance szobából, és jött egy kis fuvallat, felfelé fújva szoknyámat. Robert, a security guy pedig pont akkor ért a folyosó másik végére. Rögtön én lettem Marylin, és onnantól csak egy újabb fuvallatot várt. De én már óvatosabb voltam. Azóta eltelt pár nap és még mindig emlegeti.

Már el se akartam hinni,h tényleg ennyire jó lennék. Mondtam is Poulnak, de erre csak annyit mondott,h igazuk van és You have the figure to wear it. You should wear this kind of things more often... and stuff. Szte a base camp “lányai” nagyon irigyek rám. Nemcsak azért mert fiatalabb vagyok náluk, de inkább azért,h ilyen jól nézek ki. Ők is voltak fiatalok, de nem voltak olyan adottságaik, mint nekem.

Az ilyenek vhogy nagyot dobnak az önbecsülésemen. Én sose tartottam magam kimagaslóan szépnek. De az is lehet,h csak a mondás igazsága bizonyosult: a magyar lányok a legszebbek. S én ezt eddig nem láttam.

Este pedig a hangomat dícsérték,h olyan kellemes, jó hallgatni. És a fiatalember jó hosszasan hallgatta is...

visit to the field - shelters

Tegnap elmentünk a shelterekhez. nagyon durva volt. azt hittem,h sok mindent láttam már,h kenya felkészitett. de nem. nagyon durva körülmények között élnek az emberek. és az a durva,h még igy is csupa mosolygós arcot látok. a gyerekek annyira örültek neki,ha lefényképezték őket. én ugyan nem készitettem sok képet, de nagyon jól eljátszadoztam a gyerekekkel. a kollegák annyira édesek voltak, mindent részletesen elmagyaráztak nekünk,h mit csináltak eddig, milyen kihivások vannak, milyen terveik vannak a jövőre és milyen nehézségek jöhetnek... minden delegáltnak látnia kéne ezt -tette hozzá hugh. akkor esett le nekem,h nem mindenki gondolkodik úgy,mint én. h ha már itt van, akkor meg is nézze,h mi történik. számomra természetes volt,h mindenképpen ki akarok menni, még ha csak három hetet töltök is itt. de nagyon sok delegált ki se lép a base camp kapuján. max a strandra... érdekes.

azt hiszem,h a képek sokkal többet mondanak, mint az én hülye szövegem.

life is beautiful

Minden a lehető legjobban alakul. Elgondolsz dolgokat,h mit szeretnél elérni, és kis idő elteltével meg is kapod. Még ha racionálisan nézve,nem tűnik lehetségesnek, akkor is.

Nagyon úgy néz ki,h egy hónappal hosszabb lesz az itt tartózkodásom, mint az eredeti tervek jelezték. Még nem lett minden végigzongorázva, de még az otthoni főnököm is rábólintott, elsőre. Meglátjuk majd hétfőn,h mi lesz a végeredmény.

Lassan eltelt a 2. hét. És a hétvégéről még nem is irtam. Sok minden történt múlt hét péntek óta.

1. Hétvége.

Szombaton elmentünk a helyi piacra. Gyorsan beszereztem egy rövidnacit, merth azt nem hoztam magammal, mondván,h hol tudnék sportolni. Ehhez képest konditerem és kosárpálya is van a base camp területén. Tehát prioritássá lépett elő a rövidnaci. Rögtön este el is mentem játszani egyet, bár a labda kicsit lapos volt, de élveztem nagyon.

Mindennemű utazást csak sofőrrel kocsiban lehet lebonyolítani. nagyon szigorúak a biztonsági előirások a base campben. úgyh nagyon képet nem is készitettem. a zárt ablakok mögött a kocsiból nem igazán lehetett volna jó képet csinálni.
Elég legyen annyit mondanom a városról,h otthon éreztem magam. Mintha hosszú idő után hazaértem volna. több mint két éve voltam kenyában, és most az ismerős utcaképpel találkoztam mindenfelé. jó volt látni. csak hát legszivesebben sétálgattam volna az emberek között, vettem volna cukornádat... egy dolog volt igazán meglepő számomra: a "hentes". még durvább, mint kenyában. az utcán a többi árus között egy nő húst árul, az emésztő melegben és néha elhesegeti a legyeket a portékályáról.

Tehát, a piacra is elértünk. Gyönyörű hegyek közelében haladtunk. holnap közelebbről is megcsodálom őket, mert oda megyünk kirándulni.
Nagy zsibvásár. kinai cipő, képek, faragványok. néhány ajándéktárgyat én is vettem, de szépen alkudozva. Noreen néha szégyenlett is,úgyh olyankor abba is hagytam, de igy is spóroltam neki egy kis pénzt, meg magamnak, bár én kevesebbet vásároltam. Ha tovább maradnék és mondjuk túrabakancsra lenne szükségem, akkor is odamennék, vissza kellene jönni ide, de nem lesz mikor - gondoltam akkor, de azóta lehet,h köv hétvégén ki is látogathatok újra.

Vasárnap elmentünk a tengerpartra. Nagyon szép, gyorsan mélyülő, tiszta vize van, és nagyon sós. Sokat lebegtem a tetején, ami nagyon jót tett. Lazitós egy nap volt, végre el is engedtem ott a gondolataim,mert nagyon tele voltam velük. És mivel is? munka és pasi. ezek a pasik, mindig beleütik magukat az ember lányának fejébe és nem lehet kiverni őket onnan.
de a tenger partján töltött hat óra, még egy kis leégéssel is, nagyon jót tett.

2. Mindennapok:

Napközben megy a munka ezerrel. Rohangálnak be az emberek. Esténként kellemes kis beszélgetésekben van részem, melyek éjfélig is eltartanak. Munka után elkezdünk beszélgetni egy kellemes, árnyékos helyen - szerencsére fúj a szél és igy "már" hatkor is elviselhető a hőség. néha sörözünk v rumozunk. vacsi 7 körül, s zuhi után folytatjuk. 11ig simán eltart, de többször is volt h 1ig is.

a head of operation is velünk tartott tegnap este, nagyon bir engem. többször is odajött már hozzám beszélgetni, mellém ült le reggelizni, stb. a head is nagyon nyitott. vhogy a fejesek nem olyan távolságtartóak, mint otthon.

nem csak a kollegákat, a főnököket is magammal vinném haza. és hát, ki tudja. mondtam is hermannak,h most épp hoOps-t keresünk. jó lenne neki is, nekünk is... és nagyon is tetszett neki a gondolat. we'll see.
tegnap este a humanitarian diplomacy vezetőjével beszélgettem, spanyolul. nagyon jó volt, és mindent értettem, és csak pár szó volt, amit inkább angolul vetettem közbe :) vmiért ő is nagyon bír engem. mindig keres. ha meglát, odajön.

mi lehet az oka? az az energia, ami belőlem áramlik? poul azt mondta,h már rögtön
az elején beilleszkedtem,mintha már sokkal több ideje itt lennék... én is igy érzem. mindenki ismer már engem, szte. pedig sokan vagyunk. és a fontos embereket tényleg ismerem, és szeretnek mind.

anyway. life is beautiful. life for me even in the base camp is beautiful

extension?!

My current supervisor just asked me if i could stay a bit longer. Came out from the support service meeting and they would really like to clear things and my assistance would be essential in that.

wow, i said. this is what i "prayed for".

It is not yet settled as i am originally based in europe and they need to approve it... But they started actions to keep me here a little longer.

első napok a base campben

Mikor megérkeztem, azt hittem,h nem fogom bírni ezt a hőséget. Pont a legnagyobb melegben landoltam. És kint is kellett töltenem egy kis időt a napon. Majd a sátorba mentem pakolászni. Hiába van ventillátor odabent (pár hónapja vezették be ezt a luxust), iszonyat hőség volt, rögtön elkezdtem izzadni. Majd zuhanyozás. Az olyan kellemesen feltöltött, nagyon jól esett.

Ezt követően indultam is a pénzügyi irodába egy kis briefingre. Majd körbejárás. IT, mobile request, néhány koordinátornak is bemutatott. És lassan el is jött a vacsora ideje. Elvittem a cuccaimat a sátorba, majd a mosdónál belefutottam az egyik finance-s kollegába. Azt hiszem ez egy nagyon nagy szerencsémnek bizonyult. Leültem vele egy asztalhoz. Amiről később kiderült,h a happy table elnevezést kapta. Sose beszélnek munkáról, és mindig nagyon jó hangulat van. Ezt már első este tapasztaltam, és nagyon könnyen beilleszkedtem. Noreennal is nagyon egymásra találtunk, a fiúkat közösen szivattuk, egymásnak adogattuk a labdát. A fáradtság ellenére elememben voltam és csak azt mutattam, milyen is vagyok. És tetszett nekik. Nem véletlenül mondta Diego rögtön, “you will fit in very well”. És nagyon igy is éreztem, s érzem azóta is.

A minap megtudtam,h a legjobb megoldást választottam arra,h elkerüljem a hosszan tartó jet lag-t. Fennmaradtam úgy 11-ig, ami otthon hajnali hat. Addig beszélgettünk az IT-s kollegával, majd csatlakozott a PMER-s hölgy és egy olasz delegált. Jó kis társaság. Több ilyen ember kéne pestre is...

Az első munkában töltött napon security és health briefingen vettem részt, majd pedig belevetettem magam a munkába. Sajnos sok energiám nem volt. Nagyon fáradt voltam, vagy inkább kómás. Fájt a fejem is... De túléltem. Igen, leginkább túlélésre mentem aznap. Aztán este ismét szépen elbeszéltük az időt, és a vacsora végére vhogy már sokkal jobban voltam. Melynek az lett a vége, hogy még egy óra után is beszélgettünk Diegoval. A lelki dolgokról annyit tudok beszélni-kérdezni. De ő is.

Négy nagy konténersor készül közel a sátrakhoz, mely az igazi luxust hivatott elhozni a base camp életébe: légkondicionált kis szobák a delegáltak számára. 5-6 hét múlva el is készülnek. A majdnem teliholdat bámulván jött az az ötletem, hogy másszunk fel az egyikre. Diego próbált lebeszélni, és hogy inkább találjak ki más hülyeséget, mert hogy nagyon hangos és még a végén felébresztjük az alvó kollegákat, de nem túl nagy sikerrel. Mielőtt aludni mentünk volna, fogtam magam és felmásztam a létrán, ő tartotta lent – élvezvén a látványt (merthogy szoknyában voltam). Megálltam fent, majd léptem kettőt és megijedtem a nagy zsibalytól, melyet még az óvatos lépteim is tettek. Aztán csak élvezkedtem a látványban, mig utánam nem jött Diego, hogy most már le kéne mászni, mert még mindenkit felébresztek.

Reggel az otthoni szokásomnak megfelelően hatkor ébredtem, finom meleg zuhi és kiadós reggeli. S jött a munka. Ezúttal viszont már energiával telten. Teljesen elememben voltam. Mára pedig még inkább. Nagyon jól belerázódtam az itteni dolgokba. Igaz, néha még irogatom a furcsaságokat, illetve mindazt, amit tanulhatnánk abból, hogyan csinálják ezen a nagy operáción. Mindenki meg van lepődve azon, hogy mennyire jól alszom. Ma fél nyolckor keltem. A többiek általában ötnél-hatnál tovább nem bírják a meleg miatt. Ennyire jól elvagyok a trópusi hőségben. Csak mikor a légkondis irodából megyek ki délben a napra, hogy a toi-toi wc-ben elvégezhessem kisdolgomat, akkor csap meg iszonyat módon. Visszafelé meg a hideg ugyanúgy...

Az utóbbi két nap végig azt hittük, hogy esni fog. Rengeteg felhő volt az égen, iszonyat fújt a szél. Tegnap este pedig a mozi helyett az egyik dán kollegával inkább úgy döntöttünk, hogy az eget szemléljük. Órákon keresztül csak a szebbnél-szebb villámokat csodáltuk. Rengeteg energiával vannak itt feltöltve a felhők és a viharok. Egyszerre négy nagy víztömeg felől érkeznek, néha még a csendes óceánról is. Fényképet én nem készítettem, de talán elkérem majd Poul képeit-videóit. Fantasztikusan gyönyörűek voltak.
Az olasz delegációval fejeztem be az estét, akik vodkával kínáltak. Persze, hogy rögtön rákaptam  A bahai vallásból elindulva pedig egy érdekes beszélgetés kerekedett, spiritualitásról és vallásokról, tanitókról.

Ma délelőtt elment Franco. Mikor elköszönt, mondta, hogy ugyan mire visszajön, én már otthon leszek, de úgyis találkozunk még, olyan a federáció és még lehet,h hamarosan újra itt találom magam. Jó kezdet tőle. Pedig sokat nem kommunikáltunk.

Megérkeztem... JÓL VAGYOK!!!

Kint vagyok Haitin és a légkondicionált irodában ülök.
Az út, míg eljutottam idáig, hosszú volt. De talán nem is maga az utazás volt hosszú, hanem, míg a lehetőség beérett... de végre eljött, és a gyors intézkedést követően fel is szállhattam vasárnap délben a repülőre.

Soha nem utaztam még ennyit tenger felett. Csak a Kenyába való iutazás volt egyhuzamban ennyi idő, de ott nem volt időzóna-váltás. Ettől kicsit féltem. De nem volt igazán időm arra sem, hogy felfogjam agyilag, hogy megyek. Csak mikor elindultam, vagy megérkeztem, talán. Délben indultam NY felé, majd oda délután érkeztem. Pár óra tranzitot követően újabb utazás Miamiba. Késéssel indultunk, és a megérkezés is problémás volt. 21.15 helyett éjjel fél 11kor léptem ki a reptérre. Nagyon megcsapott a forróság. Kicsit nehéz volt eljutni a szállásra, de végül csak sikerült. A shuttle busszal pedig egy szép kis éjszakai városnézést tettem Miami belvárosában. Másnap reggel korán ébredtem és gondoltam, kihasználom a lehetőséget, egy kis sétára indultam. Végül lesétáltam a tengerpartra, és be is vetettem magam az óceánba. Annyira jól esett a víz felszinén lebegni...

Nagyon hosszasan lebegtem csak a viz felszinén. Eleinte gondolatok cikáztak a fejemben, hogy vajon mi is fog történni, kivel találkozom odakint. Majd azok is szépen eltűntek. S csak akkor vettem észre, hogy az elején olyan feszesen próbáltam fennmaradni a vizen, mig később csak élvezkedtem. Ráeszméltem, hogy pontosan ugyanezt kell tennem az életemben. Csak lebegni a víz felszínén és elfogadni, ami jön az életembe. És nem pedig erőszakoskodni.
Igaz, ezt követően a testemre kerülő kis fűdarabokat ledobáltam magamról... mintha csak a jót akarnám elfogadni... de ha kellemetlen dolgokat hoz is a sors elébünk, azt is el kell fogadni, azok is hozzátartoznak az élethez, anélkül nem is lehetne élvezni a mindennapi csodákat, talán.

Aztán indulni kellett, hogy elérjem a repülőt. Egy kellemes utazást követően megérkeztem Port-au-Princebe. A reptéri állapotok kenyára emlékeztettek. Igaz, ott a reptérnek legalább a benti része jobban nézett ki. Viszont ismét beigazolódtak a megérzéseim.

Pénteken este még mondtam Margitnak, hogy tutire kéne menni,h tényleg kijönnek-e elégm. Rossz érzésem volt. És valóban nem jött ki elém sofőr. Iszonyat meleg volt. Azt hittem, hogy megsülök az árnyékban is. A napon meg aztán pláne, mintha a sütőbe raktak volna be. Vártam egy ideig, elkezdtem intézkedni, hátha a unicef-esek elvinnének,h ne taxiba kelljen beszállnom. Nem a pénz miatt, safety reasons... de sajnos nem tudtuk megoldani. Úgyhogy kénytelen voltam taxiba szállni, s ezzel megszegni az első számú biztosnági szabályt. De megérkeztem a base campbe.

A bejáratnál pont ott volt a security-s srác, rögtön le is cseszett persze, de utána elismerte, hogy végülis a legjobbat tettem, amit adott körülmények között lehetett. Majd kiderült, hogy az admin egy hónappal későbbre foglalt nekem sofőrt.

Azóta eltelt már két nap. Mostanra már teljes mértékig sikerült akklimatizálódnom. Minden teljesen rendnben van. Sokkal jobbak a körülmények, mint gondoltam korábban.

Napköz ben légkondicionált irodában ülök és a pénzügyekkel foglalkozom. A szállásunk is nagyon jó. Én teljesen elégedett vagyok vele. Egy nagy sátorban van 6 kicsi privát, amelyből egy az enyém. Iszonyat meleg van napközben odabent, dehát napközben nem is nagyon megyek oda. Csak első nap úgy pakoltam ki, és még akkortájt mentem el zuhanyozni, stb.
Kaja közösen van a delegáltaknak. Nagyon finom kaja van, svédasztal naponta háromszor. Már első este tapasztaltam, hogy nagyon jófej emberek vannak itt... néhányat el lehetne vinni pestre... konditerem és leisure tent is van... kész luxus

Első este megkaptam a base camp managertől, hogy lehet, hogy most csak három hétre jöttem, de sokan jöttek már igy, aztán majd meghosszabbitják ezt a missiont, három hónap, félév... Azóta pedig sok más embertől hallottam már ezt. Soha nem tudhatjuk. Majd elválik, minek kell lennie... mondta Errol.

Furcsa egybeesés volt, hogy legalább öt ember azt hitte, hogy Genfből jöttem... Most ebédnél pedig az egyik kollega azt hitte,h az audit részlegen dolgozom... bár úgy lenne... Ami késik, nem múlik?

Na most csak ennyit. Megyek.

into the middle - in haiti

I am sitting in the finance office for the haiti operations in port-au-prince. I was kind of buried deep under the documents, when the head of support services entered in order to introduce the team a new colleague.
When she got to me, she started to explain the complaints she had about me. Upon my arrival she started complaining to the finance coordinator about his choice. I got pale. completely pale. what could she say now? what problem she had with me? the whole fact that someone is coming to support them or what? i almost got heart attack...
Then she continued...
"How could you take here a woman so young and so beautiful? Now how shall i feel?"
i heard the rocks running down the hill...