első napok a base campben

Mikor megérkeztem, azt hittem,h nem fogom bírni ezt a hőséget. Pont a legnagyobb melegben landoltam. És kint is kellett töltenem egy kis időt a napon. Majd a sátorba mentem pakolászni. Hiába van ventillátor odabent (pár hónapja vezették be ezt a luxust), iszonyat hőség volt, rögtön elkezdtem izzadni. Majd zuhanyozás. Az olyan kellemesen feltöltött, nagyon jól esett.

Ezt követően indultam is a pénzügyi irodába egy kis briefingre. Majd körbejárás. IT, mobile request, néhány koordinátornak is bemutatott. És lassan el is jött a vacsora ideje. Elvittem a cuccaimat a sátorba, majd a mosdónál belefutottam az egyik finance-s kollegába. Azt hiszem ez egy nagyon nagy szerencsémnek bizonyult. Leültem vele egy asztalhoz. Amiről később kiderült,h a happy table elnevezést kapta. Sose beszélnek munkáról, és mindig nagyon jó hangulat van. Ezt már első este tapasztaltam, és nagyon könnyen beilleszkedtem. Noreennal is nagyon egymásra találtunk, a fiúkat közösen szivattuk, egymásnak adogattuk a labdát. A fáradtság ellenére elememben voltam és csak azt mutattam, milyen is vagyok. És tetszett nekik. Nem véletlenül mondta Diego rögtön, “you will fit in very well”. És nagyon igy is éreztem, s érzem azóta is.

A minap megtudtam,h a legjobb megoldást választottam arra,h elkerüljem a hosszan tartó jet lag-t. Fennmaradtam úgy 11-ig, ami otthon hajnali hat. Addig beszélgettünk az IT-s kollegával, majd csatlakozott a PMER-s hölgy és egy olasz delegált. Jó kis társaság. Több ilyen ember kéne pestre is...

Az első munkában töltött napon security és health briefingen vettem részt, majd pedig belevetettem magam a munkába. Sajnos sok energiám nem volt. Nagyon fáradt voltam, vagy inkább kómás. Fájt a fejem is... De túléltem. Igen, leginkább túlélésre mentem aznap. Aztán este ismét szépen elbeszéltük az időt, és a vacsora végére vhogy már sokkal jobban voltam. Melynek az lett a vége, hogy még egy óra után is beszélgettünk Diegoval. A lelki dolgokról annyit tudok beszélni-kérdezni. De ő is.

Négy nagy konténersor készül közel a sátrakhoz, mely az igazi luxust hivatott elhozni a base camp életébe: légkondicionált kis szobák a delegáltak számára. 5-6 hét múlva el is készülnek. A majdnem teliholdat bámulván jött az az ötletem, hogy másszunk fel az egyikre. Diego próbált lebeszélni, és hogy inkább találjak ki más hülyeséget, mert hogy nagyon hangos és még a végén felébresztjük az alvó kollegákat, de nem túl nagy sikerrel. Mielőtt aludni mentünk volna, fogtam magam és felmásztam a létrán, ő tartotta lent – élvezvén a látványt (merthogy szoknyában voltam). Megálltam fent, majd léptem kettőt és megijedtem a nagy zsibalytól, melyet még az óvatos lépteim is tettek. Aztán csak élvezkedtem a látványban, mig utánam nem jött Diego, hogy most már le kéne mászni, mert még mindenkit felébresztek.

Reggel az otthoni szokásomnak megfelelően hatkor ébredtem, finom meleg zuhi és kiadós reggeli. S jött a munka. Ezúttal viszont már energiával telten. Teljesen elememben voltam. Mára pedig még inkább. Nagyon jól belerázódtam az itteni dolgokba. Igaz, néha még irogatom a furcsaságokat, illetve mindazt, amit tanulhatnánk abból, hogyan csinálják ezen a nagy operáción. Mindenki meg van lepődve azon, hogy mennyire jól alszom. Ma fél nyolckor keltem. A többiek általában ötnél-hatnál tovább nem bírják a meleg miatt. Ennyire jól elvagyok a trópusi hőségben. Csak mikor a légkondis irodából megyek ki délben a napra, hogy a toi-toi wc-ben elvégezhessem kisdolgomat, akkor csap meg iszonyat módon. Visszafelé meg a hideg ugyanúgy...

Az utóbbi két nap végig azt hittük, hogy esni fog. Rengeteg felhő volt az égen, iszonyat fújt a szél. Tegnap este pedig a mozi helyett az egyik dán kollegával inkább úgy döntöttünk, hogy az eget szemléljük. Órákon keresztül csak a szebbnél-szebb villámokat csodáltuk. Rengeteg energiával vannak itt feltöltve a felhők és a viharok. Egyszerre négy nagy víztömeg felől érkeznek, néha még a csendes óceánról is. Fényképet én nem készítettem, de talán elkérem majd Poul képeit-videóit. Fantasztikusan gyönyörűek voltak.
Az olasz delegációval fejeztem be az estét, akik vodkával kínáltak. Persze, hogy rögtön rákaptam  A bahai vallásból elindulva pedig egy érdekes beszélgetés kerekedett, spiritualitásról és vallásokról, tanitókról.

Ma délelőtt elment Franco. Mikor elköszönt, mondta, hogy ugyan mire visszajön, én már otthon leszek, de úgyis találkozunk még, olyan a federáció és még lehet,h hamarosan újra itt találom magam. Jó kezdet tőle. Pedig sokat nem kommunikáltunk.