Megérkeztem... JÓL VAGYOK!!!

Kint vagyok Haitin és a légkondicionált irodában ülök.
Az út, míg eljutottam idáig, hosszú volt. De talán nem is maga az utazás volt hosszú, hanem, míg a lehetőség beérett... de végre eljött, és a gyors intézkedést követően fel is szállhattam vasárnap délben a repülőre.

Soha nem utaztam még ennyit tenger felett. Csak a Kenyába való iutazás volt egyhuzamban ennyi idő, de ott nem volt időzóna-váltás. Ettől kicsit féltem. De nem volt igazán időm arra sem, hogy felfogjam agyilag, hogy megyek. Csak mikor elindultam, vagy megérkeztem, talán. Délben indultam NY felé, majd oda délután érkeztem. Pár óra tranzitot követően újabb utazás Miamiba. Késéssel indultunk, és a megérkezés is problémás volt. 21.15 helyett éjjel fél 11kor léptem ki a reptérre. Nagyon megcsapott a forróság. Kicsit nehéz volt eljutni a szállásra, de végül csak sikerült. A shuttle busszal pedig egy szép kis éjszakai városnézést tettem Miami belvárosában. Másnap reggel korán ébredtem és gondoltam, kihasználom a lehetőséget, egy kis sétára indultam. Végül lesétáltam a tengerpartra, és be is vetettem magam az óceánba. Annyira jól esett a víz felszinén lebegni...

Nagyon hosszasan lebegtem csak a viz felszinén. Eleinte gondolatok cikáztak a fejemben, hogy vajon mi is fog történni, kivel találkozom odakint. Majd azok is szépen eltűntek. S csak akkor vettem észre, hogy az elején olyan feszesen próbáltam fennmaradni a vizen, mig később csak élvezkedtem. Ráeszméltem, hogy pontosan ugyanezt kell tennem az életemben. Csak lebegni a víz felszínén és elfogadni, ami jön az életembe. És nem pedig erőszakoskodni.
Igaz, ezt követően a testemre kerülő kis fűdarabokat ledobáltam magamról... mintha csak a jót akarnám elfogadni... de ha kellemetlen dolgokat hoz is a sors elébünk, azt is el kell fogadni, azok is hozzátartoznak az élethez, anélkül nem is lehetne élvezni a mindennapi csodákat, talán.

Aztán indulni kellett, hogy elérjem a repülőt. Egy kellemes utazást követően megérkeztem Port-au-Princebe. A reptéri állapotok kenyára emlékeztettek. Igaz, ott a reptérnek legalább a benti része jobban nézett ki. Viszont ismét beigazolódtak a megérzéseim.

Pénteken este még mondtam Margitnak, hogy tutire kéne menni,h tényleg kijönnek-e elégm. Rossz érzésem volt. És valóban nem jött ki elém sofőr. Iszonyat meleg volt. Azt hittem, hogy megsülök az árnyékban is. A napon meg aztán pláne, mintha a sütőbe raktak volna be. Vártam egy ideig, elkezdtem intézkedni, hátha a unicef-esek elvinnének,h ne taxiba kelljen beszállnom. Nem a pénz miatt, safety reasons... de sajnos nem tudtuk megoldani. Úgyhogy kénytelen voltam taxiba szállni, s ezzel megszegni az első számú biztosnági szabályt. De megérkeztem a base campbe.

A bejáratnál pont ott volt a security-s srác, rögtön le is cseszett persze, de utána elismerte, hogy végülis a legjobbat tettem, amit adott körülmények között lehetett. Majd kiderült, hogy az admin egy hónappal későbbre foglalt nekem sofőrt.

Azóta eltelt már két nap. Mostanra már teljes mértékig sikerült akklimatizálódnom. Minden teljesen rendnben van. Sokkal jobbak a körülmények, mint gondoltam korábban.

Napköz ben légkondicionált irodában ülök és a pénzügyekkel foglalkozom. A szállásunk is nagyon jó. Én teljesen elégedett vagyok vele. Egy nagy sátorban van 6 kicsi privát, amelyből egy az enyém. Iszonyat meleg van napközben odabent, dehát napközben nem is nagyon megyek oda. Csak első nap úgy pakoltam ki, és még akkortájt mentem el zuhanyozni, stb.
Kaja közösen van a delegáltaknak. Nagyon finom kaja van, svédasztal naponta háromszor. Már első este tapasztaltam, hogy nagyon jófej emberek vannak itt... néhányat el lehetne vinni pestre... konditerem és leisure tent is van... kész luxus

Első este megkaptam a base camp managertől, hogy lehet, hogy most csak három hétre jöttem, de sokan jöttek már igy, aztán majd meghosszabbitják ezt a missiont, három hónap, félév... Azóta pedig sok más embertől hallottam már ezt. Soha nem tudhatjuk. Majd elválik, minek kell lennie... mondta Errol.

Furcsa egybeesés volt, hogy legalább öt ember azt hitte, hogy Genfből jöttem... Most ebédnél pedig az egyik kollega azt hitte,h az audit részlegen dolgozom... bár úgy lenne... Ami késik, nem múlik?

Na most csak ennyit. Megyek.