extension?!

My current supervisor just asked me if i could stay a bit longer. Came out from the support service meeting and they would really like to clear things and my assistance would be essential in that.

wow, i said. this is what i "prayed for".

It is not yet settled as i am originally based in europe and they need to approve it... But they started actions to keep me here a little longer.

első napok a base campben

Mikor megérkeztem, azt hittem,h nem fogom bírni ezt a hőséget. Pont a legnagyobb melegben landoltam. És kint is kellett töltenem egy kis időt a napon. Majd a sátorba mentem pakolászni. Hiába van ventillátor odabent (pár hónapja vezették be ezt a luxust), iszonyat hőség volt, rögtön elkezdtem izzadni. Majd zuhanyozás. Az olyan kellemesen feltöltött, nagyon jól esett.

Ezt követően indultam is a pénzügyi irodába egy kis briefingre. Majd körbejárás. IT, mobile request, néhány koordinátornak is bemutatott. És lassan el is jött a vacsora ideje. Elvittem a cuccaimat a sátorba, majd a mosdónál belefutottam az egyik finance-s kollegába. Azt hiszem ez egy nagyon nagy szerencsémnek bizonyult. Leültem vele egy asztalhoz. Amiről később kiderült,h a happy table elnevezést kapta. Sose beszélnek munkáról, és mindig nagyon jó hangulat van. Ezt már első este tapasztaltam, és nagyon könnyen beilleszkedtem. Noreennal is nagyon egymásra találtunk, a fiúkat közösen szivattuk, egymásnak adogattuk a labdát. A fáradtság ellenére elememben voltam és csak azt mutattam, milyen is vagyok. És tetszett nekik. Nem véletlenül mondta Diego rögtön, “you will fit in very well”. És nagyon igy is éreztem, s érzem azóta is.

A minap megtudtam,h a legjobb megoldást választottam arra,h elkerüljem a hosszan tartó jet lag-t. Fennmaradtam úgy 11-ig, ami otthon hajnali hat. Addig beszélgettünk az IT-s kollegával, majd csatlakozott a PMER-s hölgy és egy olasz delegált. Jó kis társaság. Több ilyen ember kéne pestre is...

Az első munkában töltött napon security és health briefingen vettem részt, majd pedig belevetettem magam a munkába. Sajnos sok energiám nem volt. Nagyon fáradt voltam, vagy inkább kómás. Fájt a fejem is... De túléltem. Igen, leginkább túlélésre mentem aznap. Aztán este ismét szépen elbeszéltük az időt, és a vacsora végére vhogy már sokkal jobban voltam. Melynek az lett a vége, hogy még egy óra után is beszélgettünk Diegoval. A lelki dolgokról annyit tudok beszélni-kérdezni. De ő is.

Négy nagy konténersor készül közel a sátrakhoz, mely az igazi luxust hivatott elhozni a base camp életébe: légkondicionált kis szobák a delegáltak számára. 5-6 hét múlva el is készülnek. A majdnem teliholdat bámulván jött az az ötletem, hogy másszunk fel az egyikre. Diego próbált lebeszélni, és hogy inkább találjak ki más hülyeséget, mert hogy nagyon hangos és még a végén felébresztjük az alvó kollegákat, de nem túl nagy sikerrel. Mielőtt aludni mentünk volna, fogtam magam és felmásztam a létrán, ő tartotta lent – élvezvén a látványt (merthogy szoknyában voltam). Megálltam fent, majd léptem kettőt és megijedtem a nagy zsibalytól, melyet még az óvatos lépteim is tettek. Aztán csak élvezkedtem a látványban, mig utánam nem jött Diego, hogy most már le kéne mászni, mert még mindenkit felébresztek.

Reggel az otthoni szokásomnak megfelelően hatkor ébredtem, finom meleg zuhi és kiadós reggeli. S jött a munka. Ezúttal viszont már energiával telten. Teljesen elememben voltam. Mára pedig még inkább. Nagyon jól belerázódtam az itteni dolgokba. Igaz, néha még irogatom a furcsaságokat, illetve mindazt, amit tanulhatnánk abból, hogyan csinálják ezen a nagy operáción. Mindenki meg van lepődve azon, hogy mennyire jól alszom. Ma fél nyolckor keltem. A többiek általában ötnél-hatnál tovább nem bírják a meleg miatt. Ennyire jól elvagyok a trópusi hőségben. Csak mikor a légkondis irodából megyek ki délben a napra, hogy a toi-toi wc-ben elvégezhessem kisdolgomat, akkor csap meg iszonyat módon. Visszafelé meg a hideg ugyanúgy...

Az utóbbi két nap végig azt hittük, hogy esni fog. Rengeteg felhő volt az égen, iszonyat fújt a szél. Tegnap este pedig a mozi helyett az egyik dán kollegával inkább úgy döntöttünk, hogy az eget szemléljük. Órákon keresztül csak a szebbnél-szebb villámokat csodáltuk. Rengeteg energiával vannak itt feltöltve a felhők és a viharok. Egyszerre négy nagy víztömeg felől érkeznek, néha még a csendes óceánról is. Fényképet én nem készítettem, de talán elkérem majd Poul képeit-videóit. Fantasztikusan gyönyörűek voltak.
Az olasz delegációval fejeztem be az estét, akik vodkával kínáltak. Persze, hogy rögtön rákaptam  A bahai vallásból elindulva pedig egy érdekes beszélgetés kerekedett, spiritualitásról és vallásokról, tanitókról.

Ma délelőtt elment Franco. Mikor elköszönt, mondta, hogy ugyan mire visszajön, én már otthon leszek, de úgyis találkozunk még, olyan a federáció és még lehet,h hamarosan újra itt találom magam. Jó kezdet tőle. Pedig sokat nem kommunikáltunk.

Megérkeztem... JÓL VAGYOK!!!

Kint vagyok Haitin és a légkondicionált irodában ülök.
Az út, míg eljutottam idáig, hosszú volt. De talán nem is maga az utazás volt hosszú, hanem, míg a lehetőség beérett... de végre eljött, és a gyors intézkedést követően fel is szállhattam vasárnap délben a repülőre.

Soha nem utaztam még ennyit tenger felett. Csak a Kenyába való iutazás volt egyhuzamban ennyi idő, de ott nem volt időzóna-váltás. Ettől kicsit féltem. De nem volt igazán időm arra sem, hogy felfogjam agyilag, hogy megyek. Csak mikor elindultam, vagy megérkeztem, talán. Délben indultam NY felé, majd oda délután érkeztem. Pár óra tranzitot követően újabb utazás Miamiba. Késéssel indultunk, és a megérkezés is problémás volt. 21.15 helyett éjjel fél 11kor léptem ki a reptérre. Nagyon megcsapott a forróság. Kicsit nehéz volt eljutni a szállásra, de végül csak sikerült. A shuttle busszal pedig egy szép kis éjszakai városnézést tettem Miami belvárosában. Másnap reggel korán ébredtem és gondoltam, kihasználom a lehetőséget, egy kis sétára indultam. Végül lesétáltam a tengerpartra, és be is vetettem magam az óceánba. Annyira jól esett a víz felszinén lebegni...

Nagyon hosszasan lebegtem csak a viz felszinén. Eleinte gondolatok cikáztak a fejemben, hogy vajon mi is fog történni, kivel találkozom odakint. Majd azok is szépen eltűntek. S csak akkor vettem észre, hogy az elején olyan feszesen próbáltam fennmaradni a vizen, mig később csak élvezkedtem. Ráeszméltem, hogy pontosan ugyanezt kell tennem az életemben. Csak lebegni a víz felszínén és elfogadni, ami jön az életembe. És nem pedig erőszakoskodni.
Igaz, ezt követően a testemre kerülő kis fűdarabokat ledobáltam magamról... mintha csak a jót akarnám elfogadni... de ha kellemetlen dolgokat hoz is a sors elébünk, azt is el kell fogadni, azok is hozzátartoznak az élethez, anélkül nem is lehetne élvezni a mindennapi csodákat, talán.

Aztán indulni kellett, hogy elérjem a repülőt. Egy kellemes utazást követően megérkeztem Port-au-Princebe. A reptéri állapotok kenyára emlékeztettek. Igaz, ott a reptérnek legalább a benti része jobban nézett ki. Viszont ismét beigazolódtak a megérzéseim.

Pénteken este még mondtam Margitnak, hogy tutire kéne menni,h tényleg kijönnek-e elégm. Rossz érzésem volt. És valóban nem jött ki elém sofőr. Iszonyat meleg volt. Azt hittem, hogy megsülök az árnyékban is. A napon meg aztán pláne, mintha a sütőbe raktak volna be. Vártam egy ideig, elkezdtem intézkedni, hátha a unicef-esek elvinnének,h ne taxiba kelljen beszállnom. Nem a pénz miatt, safety reasons... de sajnos nem tudtuk megoldani. Úgyhogy kénytelen voltam taxiba szállni, s ezzel megszegni az első számú biztosnági szabályt. De megérkeztem a base campbe.

A bejáratnál pont ott volt a security-s srác, rögtön le is cseszett persze, de utána elismerte, hogy végülis a legjobbat tettem, amit adott körülmények között lehetett. Majd kiderült, hogy az admin egy hónappal későbbre foglalt nekem sofőrt.

Azóta eltelt már két nap. Mostanra már teljes mértékig sikerült akklimatizálódnom. Minden teljesen rendnben van. Sokkal jobbak a körülmények, mint gondoltam korábban.

Napköz ben légkondicionált irodában ülök és a pénzügyekkel foglalkozom. A szállásunk is nagyon jó. Én teljesen elégedett vagyok vele. Egy nagy sátorban van 6 kicsi privát, amelyből egy az enyém. Iszonyat meleg van napközben odabent, dehát napközben nem is nagyon megyek oda. Csak első nap úgy pakoltam ki, és még akkortájt mentem el zuhanyozni, stb.
Kaja közösen van a delegáltaknak. Nagyon finom kaja van, svédasztal naponta háromszor. Már első este tapasztaltam, hogy nagyon jófej emberek vannak itt... néhányat el lehetne vinni pestre... konditerem és leisure tent is van... kész luxus

Első este megkaptam a base camp managertől, hogy lehet, hogy most csak három hétre jöttem, de sokan jöttek már igy, aztán majd meghosszabbitják ezt a missiont, három hónap, félév... Azóta pedig sok más embertől hallottam már ezt. Soha nem tudhatjuk. Majd elválik, minek kell lennie... mondta Errol.

Furcsa egybeesés volt, hogy legalább öt ember azt hitte, hogy Genfből jöttem... Most ebédnél pedig az egyik kollega azt hitte,h az audit részlegen dolgozom... bár úgy lenne... Ami késik, nem múlik?

Na most csak ennyit. Megyek.

into the middle - in haiti

I am sitting in the finance office for the haiti operations in port-au-prince. I was kind of buried deep under the documents, when the head of support services entered in order to introduce the team a new colleague.
When she got to me, she started to explain the complaints she had about me. Upon my arrival she started complaining to the finance coordinator about his choice. I got pale. completely pale. what could she say now? what problem she had with me? the whole fact that someone is coming to support them or what? i almost got heart attack...
Then she continued...
"How could you take here a woman so young and so beautiful? Now how shall i feel?"
i heard the rocks running down the hill...

itt a tavaszi nagytakarítás ideje!

Megérkezett a tavasz! Süt a nap! Ki lehet ülni a Duna-partra! Az Erzsébet téren elhaladva olybá tűnik, mintha a biciklik hada lecserélte volna a kerítést, a fűben csoportosan ücsörögnek a fiatalok. Valóban itt a tavasz! Édesanyáink pedig arra gondolnak, hogy a hétvégén jöhet a tavaszi nagytakarítás. Függönymosás, ablakpucolás, szellőztetés, autómosás. Ennél mégis sokkal többről kellene, hogy szóljon a tavaszi nagytakarítás. Testünkkel és lelkünkkel legalább annyit kellene foglalkoznunk, mint a lakásunkkal és az autónkkal.

Tavasz közeledtével lecseréljük a téli gumit, az első meleg napsütéses szombat délutánon szépen lesubickoljuk az autónkat és a lakás ablakait, kirámolunk és szellőztetünk, kiszortírozzuk a régi, már nem használatos dolgainkat. De arra már csak kevesebben gondolnak, hogy a testünket is meg kellene szabadítani a méreganyagoktól és a lelki tisztulásnak is helyet kellene teremteni.

Bizonyos időszakonként a testünknek is szüksége van egy jókora tisztításra, nem szennyezhetjük huzamosan mindenféle következmények nélkül. Nem véletlenül javasolták a különböző vallások a böjt időszakonkénti alkalmazását.

Rüdiger Dahlke szerint a böjt újraélesztése belátható időn belül szinte teljesen megszüntethetné az olyan betegségeket, mint a köszvény, a reuma, az időskori cukorbetegség és a magas vérnyomás.

A tulajdonainkon végzett fizikai nagytakarítás és a test méregtelenítése mellett ugyanilyen fontos, hogy a lelkünknek is lehetőséget adjunk a tisztulásra.

Az ágyneműnk mellett az agyunkat is ki kell szellőztetni, a gondolataink között is nagytakarítást kell tennünk.

Vegyük észre, milyen negatív sémák akadályozzák meg sikereinket, korlátozzák lehetőségeinket, és írjuk felül azokat pozitív gondolatokkal.

Ehhez elegendő kicsit tudatosan odafigyelned a gondolataidra. Vegyél egy papírlapot, és írd le ezeket a negatív gondolatokat, programokat. Majd a negatív ítéletek helyett fogalmazz pozitívan. Írd le azokat is, miközben áthúzod a negatívakat. Hogy növeld a hatékonyságot, égesd el azt a papírt, melyre a negatív gondolataidat írtad, ezáltal energia szinten is elengeded azokat. Ezt követően próbáld meg csak ezeket a pozitív gondolatokat használni.

Eleinte sok tudatosságot igényelhet, hogy felülírd pozitív gondolattal az esetlegesen megjelenő régi, negatív mintát. Amennyiben vizuális típus vagy, teleaggathatod a lakást ezekkel a pozitív gondolatokkal, mindenféle színekben pompázva, virágokkal díszítve, vagy a számítógép kijelzőjére postit-okat kiragasztva támadhatod a tudatalattid. Akár lejátszhatod magadnak őket, és a metrón ülve hallgathatod. A számodra leginkább megfelelő formában kell, hogy érjenek minél többször ezek a pozitív gondolatok.

Nagyon fontos, hogy ne egyszerűen az ellentétét írd le a negatív gondolatodnak, hanem valami olyanra cseréld át, amit elhiszel. Amennyiben nem így teszed, az egésznek nincsen értelme. Megpróbálhatod becsapni magad, de a belső tudatosságod majd fityiszt mutat a ráerőltetett és el nem hitt gondolatra.

Az által, hogy megjelentek a napsugarak és végre látszódik az ég kékje, az utcákon egyre több mosolygó arcot lehet látni. Valahogy pozitívabban látják az emberek a világot, mintha a napsugarak gombnyomására automatikusan átállt volna az agyunk. Minden afelé mutat, hogy pozitívabb a világ és az emberek gondolkodása, mint a szürke téli mindennapokban volt. Ilyenkor sokkal könnyebb elengedni a korábban beépült negatív gondolatokat.

Az elengedés belső fejlődésünkhöz járul hozzá.

Életünk átmeneti szakaszaiban el kell engednünk a régi, túlhaladott élethelyzeteket. Amint a gyermekkor elengedése nélkül, fel sem nőhetnénk.

Az életünk során számos alkalommal gyakorolhatjuk ezt a nagy témát: amikor egy volt kapcsolatot, egy volt munkahelyet és munkatársakat kell elengednünk.

Nagyon fontos, hogy ne úgy közelítsünk hozzá, hogy „El akarom engedni!!!” Ez pontosan olyan, mint amikor a kisgyermek két mancsával megragadja nagymamája kezét és úgy mondja neki, „de most már menj el!” Még ha el is akarna menni, nem tud, hiszen a ragaszkodó gyermek nem engedi.

Ha valamit erőszakkal el akarunk engedni, az nem működik. Pontosan az ellenkezőjét érjük el vele.

Eszünkkel eldöntjük, hogy legyen vége a nem működő kapcsolatunknak, mert abban nem vagyunk boldogok. De amíg kötődünk a másikhoz, míg a ragaszkodás nem szűnik meg létezni, bármit is mondhat az eszünk, bármivel is próbálkozhatunk, ismét visszatérünk, mert nem tudunk elszakadni.

Életünk nagy fordulópontjain sokáig ragaszkodunk a régi helyzetekhez, nem tudunk szabadulni tőlük, mert nem állunk készen a bizonytalanba vezető következő lépésre. És inkább ragaszkodunk a biztos rosszhoz.

Amíg energiánk (legyen az pozitív vagy negatív) egy adott tárgy felé fordul, nem tudunk attól szabadulni. Amint képesek vagyunk elfogadni a helyzetet teljes valójában, amennyiben semlegessé válik számunkra, megszűnik hatást gyakorolni ránk. Csak ebben az esetben tudunk felülemelkedni az adott problémán és tudjuk elengedni annak forrását.

A lakásunk kitakarítását rábízhatjuk másokra, de a testünk és a lelkünk más nem tudja rendbe rakni helyettünk, az csak a mi kezünkben van. Rajtunk múlik, hogy megtesszük-e azt a lépést, melyre a bensőnk vágyik ilyenkor, tavasszal, s neki kezdünk-e egy kis takarításnak.

lebegj a vízben!

"Aki megtanulja, hogy jól érezze magát szabadon lebegve a vízben, az már megbékélt lelke nagy részével, és sokat tett az elengedésért," mondja Dahlke.

Mégis az ötcsillagos szálloda medencéjében a vizen feküdve sajnos nekem nem ez fordult meg a fejemben. inkább az a gondolat ugrott be úgy öt perc élvezkedés után,h ha még tovább maradok így, akkor tuti hülyének néznek. Úgyh elkezdtem úszni, pedig nem is volt hozzá kedvem, csak azért, h megfeleljek teljesen ismeretlen emberek elvárásainak. Akiket soha többet nem is látok! Ahelyett,h a saját belső hangomra figyeltem volna, aki csak lebegni szeretett volna...

Hiszen ez az, amit tenni szoktam. Bármikor víz közelében vagyok, bemegyek a vízbe, beúszom olyan részre, ahol már nincsenek sokan és nyugodt minden... felfekszem a víz felszínére és hosszú perceken keresztül csak ott fekszem, és élvezkedem. Hogy mit is? A víz morajlását, a madarak csiripelését, a szél zúgását, valamint a nap melegítő sugarait... A létezést!

Mégis, amikor zárt téren vagyok, nem ez fordul meg a fejemben. Meg akarok felelni ismeretlen emberek elvárásainak. Mint sok más helyzetben is... De mi az, amit jobban élvezek? Én a vízben a lebegést szeretem a legjobban. Előfordult,h úszás közben voltak flasheim, de mégis a lebegés a királyság!!! Ennek ellenére inkább azt csinálom, ami elvárt. Ha vki bemegy egy úszómedencébe, akkor úsznia kell...

De ha az okoz számomra igazi boldogságot, amit a bensőm sugall, akkor nem lehet,h inkább arra kéne hallgatni minden más helyzetben is?

tejföl

A Margit-hídon áthaladva lettem csak figyelmes arra, hogy ismét tejfölbe burkolózott a város. Már jó ideje ezt a köd és szmog egyvelegét tapasztaljuk fővárosunkban. S nagyon is ismerősen festett a látvány.

Én is úgy éreztem,h ilyen tejfölbe került az életem. Mintha nem haladnék semerre. Félek megtenni lépéseket az ismeretlenbe. Inkább csak mozdulatlan maradok az állóvízben. Az biztonságosabb, mint bármit is lépni, nem?

De ha esik, ha fúj, ha köd, ha fagy, át kell kelnünk a Dunán és be kell jutnunk az irodába. még ilyen ködben is felszáll a repülőgép, s a pilótának el kell kormányoznia a gépet. Akkor is ha az orra hegyéig sem lát, neki kell vágnia az útnak. Vannak műszerei, amik segítségével a fizikai érzékelését ki tudja segíteni. S ugyanígy nekünk is van hatodik érzékünk. Vannak intuícióink és megérzéseink, amik ugyanúgy szolgálhatnának az életünkben, mint a repülőgép műszerfala tele mindenféle kütyükkel, mégse használjuk...