Bori mondotta volt, hogy az első 100 km a testről szól. Nem akartam ezt akkor elhinni, de az első napok után be kellett látnom,h teljesen igaza van. Megadatott a szenvedés: fájt a sípcsontom, gázlóizmom begyulladt, vízhólyagok alakultak ki a lábamon már az első napon és még a térdem is fájt a lejtőn való haladástól. Tudtam nagyon jól, hogy az a feladatom, hogy még így is élvezni tudjam a természetet és minden egyes pillanatot, de néha nagyon nehéz volt, és esténként már nem nagyon tudtam másra koncentrálni, csak h lassan már megérkezünk :)
Ha már naponta sok-sok km-t haladsz, akkor az a cél, hogy élvezd minden egyes pillanatát.
Mellettünk morajlott az Arga patak, csicseregtek a madarak, a fákon keresztül pedig átszűrődött a napfény. Nem is kellett ennél több a boldogsághoz :) A fájdalom nem csak azért alakul ki, mert panaszkodni akarsz és ezáltal energiát szerezni a másiktól? Tehát, teljes mértékig egóból eredő valami lenne a fájdalom. De meg kell tanulni azt, hogy a természettől szerezzünk energiát és ne pedig más emberektől akarjuk leszívni a más mocskos energiát.
No comments:
Post a Comment