A blogon és egyébként a való világban is olyan vagyok, mint egy meztelen csiga. Teljes mértékig mindent megosztok másokkal, a gondolataimat közszemrére teszem.
Egy barátom megkérdezte,h nem félek-e emiatt. De miért kellene félnem? Kihasználhatják a megszerzett információt, a főnökeim megérezhetnek vmit abból,h mi zajlik bennem? De miért mutatnám másnak magam, mint amilyen vagyok?
Egy átlagos randin ez történik. Mindkét fél kicsit másnak akar mutatkozni, jobbnak-szebbnek, mint amilyen valójában. De mi értelme annak? A végén úgyis kiderül,h milyen vagy valójában, akkor miért ne tegyed egyértelművé a dolgokat rögtön az első pillanattól kezdve? Minek becsapni a másikat? Kevesebb fájdalmat okoz a végén, és ennyi.
Na én ilyet nem teszek. Ehelyett mindenkit engedek bepillantani az én kis valóságomba, aki ellátogat a blogomra.
Ha mindent megmutatok egyébként, ha minden látszik rajtam, ha minden véleményemet úgyis elmondom, akkor miért is ne mondjam meg vkinek,h bejön, miért ne hívjam fel, ha beszélni akarok vele, miért ne hívjam el,ha találkozni akarok vele. Hogy nyomulásnak látják ezt egyesek? De én már megtanultam,h nem szabad elnyomni a belsődet. Én már mindig csak azt akarom tenni, amit belülről érzek.
No comments:
Post a Comment