Anyával elmentünk a bükkbe ma délután. ahogy sétálgattunk, ránk sötétedett, és már hideg is volt. mikor elindultunk, megláttam egy hölgyet a buszmegálóban állva, de a busz itt elég ritkán jár, úgyh gondoltam elvihetnénk a városba. anyát nem is volt annyira nehéz meggyőzni, mint gondoltam volna. hát, visszatolattam, és megkérdeztük az idős hölgyet,h ha gondolja, elvisszük. hát, ő nem gondolta. szomorú volt látni rajta,h hiába két nő ül a kocsiba és örülne neki,h gyorsabban hazajutna, de mégiscsak fél és inkább megvárja a buszt, fagyoskodik még sokáig és zötykölődik haza. inkább a biztos rosszat választja a bizonytalan jó helyett.
furcsa volt később belátni,h mennyire kapcsolódott ez a kis jelenet az anyuval előtte folytatott beszélgetésemhez.
az emberek annyira gyakran választják a biztos rosszat a talán kevésbé biztos,egy kis rizikót magában foglaló, de mindenképpen jobb dolog helyett. miért vagyunk ilyenek? miért gondolunk annyit a jövőre ahelyett,h csak azt tennénk, ami jól esik, amit szeretünk tenni??? lehetséges,h a holnapot már meg se éljük, akkor miért az alapján dönteni? miért mindig a jövőben bekövetköző lehetséges események irányítanak minket?
mi éri meg jobban? szenvedni csak azért mert az biztos, vagy elengedni vmi biztosat vmi jobbnak a reménye érdekében? ha jobban belegondolsz, életed több pontjára is igaz ez a kérdés. arra kérlek, gondolj bele egy kicsit. mit tettél eddig? a biztos jót vagy a bizonytalan jót választottad inkább a korábban bekövetkezett döntési helyzetekben? a döntés következtében jobban érezted magad vagy rosszabbul? megváltoztatnád a korábbi döntésed, ha visszamehetnél az időben?
No comments:
Post a Comment