Aki korabban nem is hitt benne, mint en,h minden embernek van vmi uzenete a szamodra, az a caminon megtanulja. En is most szembesultem igazan azzal,h mennyire nagyon igaz. Ha meg csak ot percig haladok is egyutt vkivel, megtalalom az uzenetet, itt es most annyira egyszeru, otthon sajnos nem.
Mindenki annyival nyitottabb itt, es ezert gyorsan megnyilik a masiknak es atadja az uzenetet. amint ez megtortent, megy is tovabb es soha tobbet nem is latod mar. De ez igy van a valo vilagban is. csak itt konnyebben, gyorsabban megy. otthon furcsan neznek neha meg a turazok is ram,ha rauk koszonok a budai hegysegben jarkalva (bezzed a bukkben ez termeszetes :P) itt viszont mindenki mosolyog, kedves, radkoszon,h buen camino! ha ugy latja,h vmi baj van, megall, megkerdezi mi van, vagz ha eppen olyan hangulatban van, akkor meg el is kezd veled beszelgetni es abbol mindig kijon vmi, amit tanulhatsz. ettol igazan gazdag a camino. az emberek. neha ugyan nem szeretem,h megzavar vki, aki mogottem jon a beszelgetesevel, gyors tempojaval, de ezek is csak ujabb tanulsagot szolgaltatnak. felveszed az o gyors tempojat v tartod a sajat tempodat? merth mindenkinek mindent a maga modjan kell tennie, a sajat tempojaban. megzavar a beszelgetes? de te magadban nem ugyanezt teszed? csak nem hangosan, de ugyanugy beszelgetsz? ahelyett,h csak elvezned a termeszet isteni szepseget...
Annyira egyszeru itt minden, leegyszerusodik a vilag az ember szemeben. csak az szamit,h legyen nalad folyadek, etel, es este eljuss egy helyre, ahol le tudod hajtani a fejed. semmi mas nem fontos. De hat ez az ut oyan, mint maga az elet, csak kicsiben. Az elet is nagyon egyszeru, csak mi emberek bonyolitjuk tul a dolgokat. Es most johetne a pszichologia,h tul sok kondicionalt gondolatunk van, es a felelem iranyitja a cselekedeteink jelentos reszet. De mitol felunk? Annyiszor fordult elo most az ut soran velem,h nem tudtam,h merre haladok, hogyan jutok el leonba es lesz-e szallasom... es megis mindig tortent vmi, es nagyon jol megoldodott minden. Az orangyalom vigyaz ram, es mindig kuld vmi kis jelet,ha rossz iranyba mennenk (nem csak fizikai sikon).
Egy beszelgetes soran jott egy impulzus,h be kellene mennem a templomba, a burgosi katedralison kivul, csak eybe latogattam be, es ponferradaban bementem egy kis kapolnaba. Olyan ahitat vett erot rajtam, sirva fakadtam. a termeszetben is ott van isten barmerre is nezek, es epp ezert ott hodoltam neki, mint az emberi epitmenyben, de az feledhetetlen elmeny volt. Megtanitott arra,h igazan halaval kell adozni mindenert, amit kapsz. En eddig nem igazan tettem, tudtam,h sok mindent neki koszonhetek, de ott abban a kis kapolnaban mondhatni ujra visszanyertem a hitem. ez igy furan hangzik, mert mindig is hittem benne, de vmi visszajott. Nem mondom,h azota minden templomba beterek, mert szamomra nem errol szol a camino, nem a tenyleges zarandoklat miatt vagyok itt, de vmi olyat tanultam, amire egyaltalan nem gondoltam korabban.
Es a mai gyonyoru reggel, napfelkelte, madarcsicserges, tehenboges a gyonyoru galiciai hegyekben... azt hiszem kepek majd csak otthon kerulnek fel, itt olyan nehez megoldani, es sajnos a kepen nem is jott at,h mennyire gyonyoru. kepzeljetek el a rozsaszin (pedig azt nem is szeretem :P) -kek-zold kulonbozo arnyalatait :P
No comments:
Post a Comment