Egy nagyon kedves kollegám felmondott múlt héten. Nem dolgozunk egy irodában, csak egy épületben, de mégis pár hónap alatt eljutott arra a szintre,h az egyik legközelibb barátomnak nevezhetem már a cégnél.
Tegnap már érdekes érzésekkel néztem be azon a kis ablakon, amin belátni hozzájuk a lift előterétől, és rálátni az asztalára. Már csak egy hetet töltünk el ugyanabban az irodában. Nagyon örülök neki,h elmegy, mert jobb helyre megy, de vhol mégis rossz,h itt maradok.
Olyan furcsa,h mindig azok az emberek hagyják el az irodát, akit a legjobban kedvelek. Zoli, Krisztián, Kriszta, Edina, és most Zsombor. Ki lesz a következő, akit a szívembe zárok, és mikor már elég szoros barátság alakul ki, itthagy engem?
De a még fontosabb kérdés: miért van ez így?? Mit akar ez jelenteni? Mit kellene ebből tanulnom?
No comments:
Post a Comment