Mindennek megvan az oka. Minden egyes találkozás hordoz vmilyen üzenetet számodra. Ha sokat kell dolgoznod, az is csak alázatra tanít az élettel szemben, ahogy egy kedves kollegám mondta. Mindenből tanulhatsz, emberektől, könyvekből, tanároktól, de egy egyszerű kacsától is és a természet apró jeleiből. Csak rajtad múlik,h meglátod-e a tanulságot és megtanulod-e a leckét.
És az a fura,h mindig mindenki és minden a lehető legjobbkor jön. Amikor felkészültél rá, amikor megérettél arra a talákozásra. Lehetséges,h ésszel másképpen gondoltad, de nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan te azt tervezed.
Én is többször elhatároztam a Petivel való szakítást követően,h nekem legalább egy évig nem kell újabb kapcsolat. Ilyenkor persze besodort az élet az utamba vkit, olyan módon-helyen, ahogy nem is képzeltem volna,h találkozhatom számomra "érdekes", értékes emberrel. Persze nemcsak a korábbi elhatározás volt, hanem különböző ésszerű problémák is felmerültek mindig, ami miatt nem lett volna az egésznek semmi értelme.
Ilyenkor mit kell tenni? Hallgatni az ész szavára vagy engedni az érzésnek? Régen ilyen esetben mindig az ész szavát követtem. Igen, jól írtam, régen. Többször előfordult ilyen eset,h az eszem és a bensőm harcban álltak egymással, és mindig az észnek engedtem. De ha többször visszajött ugyanaz a helyzet, csak egyre zavaróbb szituációban, akkor lehetséges,h nem tanultam meg vmit. És ez a tanulság az lett volna,h ne nyomd el az érzéseid, inkább azt kövesd, semmint az eszedet. Nehéz ez akkor, amikor egész nap az eszedet használod, és az ego egyre erőteljesebben elfojtja a benső éned. Néha már nem is hallod meg a szavát. De akkor is érdemes rá hallgatni. Én ezért fogok elmenni a caminora, mert meghallottam a szavát. És a következő lépésben is a bensőm szavát követem. Ha most nem teszem meg ezt a lépést, akkor sohasem fogom. És mindig vissza-vissza fog térni a kép és a fájdalom,h nem valósítottam meg az álmomat, mert nem volt bennem elég bátorság, féltem lépni mások véleményével szemben felállni és megmondani,h de igenis én megyek és azt követem, amit érzek és nem az eszemre hallgatok. Nehéz ez, de már egyre jobban megy :)
A most aktuális szituban vajon ezt fogom tenni vagy ismételten az elfojtás hibájába esem?
No comments:
Post a Comment