elfojtás

A múltkor egy beszélgetés során rájöttem arra,h újabb elfojtásaim vannak. Magvas gondolatok jöttek, melyeket érdemes megtartani máshol is, nemcsak a chat jegyzékében. Könnyezni kezdtem mikor elkezdtünk bezsélgetni egy adott dologról. És rögtön jött,h ha más lenne a helyzet, bennem is más dolgok lennének felszínen. épp ezért is elfojtás valsz, bár nem lehetek benne biztos.

mennyi mindent fojtunk el? miért jó az, ahelyett,h kiélnénk az érzéseinket, a fájdalmainkat, a boldogságunkat?
miért van az,h már a gyerekeket is arra tanítják,h az alapvető érzéseiket is elfojtsák?
ha boldog a kicsi, akkor leszidják,h ne nevessen annyira. ha pedig vmi fájdalom éri és elkezd sírni, akkor rögtön jön a csitítás,és h 'Ne sírj, ne legyél már ilyen gyenge!'
Ez máris elhinti a gyermekben, tudatalatt,h ha sír, akkor gyenge, nem igazi férfi, és a nőnek sem szabad sírnia, mert erősnek kell mutatkoznia.

egy idő után pedig az ilyen dolgok teljesen rögződnek és automatikusan működnek tudatalatt.
elnyomjuk érzéseinket tudatosan és vannak dolgok, amiket nem tudatosan nyomunk el, de tudattalanul elfojtjuk

és mindenki ezt teszi. a fájdalomtól való félelem erre késztet minket. de ha el akarjuk kerülni a fájdalmat, akkor a boldogságot is elkerüljük.

elfojtás miatt nem gondolsz egy általad szeretett emberre sokáig. néha azt veszed néha észre,h szinte emlékezteted magad arra,h rá is kéne gondolkodni.
amikor ott vagy az adott pillanatban, aminek ő nem része, akkor miért is gondolnál rá? hiszen az a feladatod,h élvezd az adott pillanatot, úgy tudod átérezni a létet igazán...

két dolgot kell megtanulnunk: (i) az elhárító mechanizmusokat észrevenni és tudatosítani az okát; és (ii) élvezni az adott pillanatot.