Sok áldozatot kell hozni az álmaidért. De sohase hagyd, hogy bármi letérítsen az útról. Mindig járd a saját utad, ne azt tedd, amit mások mondanak. senki sem élheti helyetted az életed, és nem is fogja, tanácsokat adnak arról,h hogyan kélne élned az életed, de a sajátjukban nem tudják meghozni a döntéseket, nem tudják, hogyan kéne élniük. Ne feledd,h ez a te utad.
Néha eltávolodtam már az utamtól, de rájöttem,h harcolni kell, meg kell hozni az áldozatokat. Ha elérted végül a célodat,akkor bőven kapsz majd minden jót, élvezni fogod az életet, jobban mint bármikor is gondoltad volna.
Jobb szenvedni az úton, melyen az álmod felé haladsz, mint az egyhangú mindennapokban szenvedni, lassan, folyamatosan meghalni. Nem hagyhatom,h a lelkem fuldokoljon, mint ahogy már néha éreztem bent az irodában. Nem fojthatom meg önmagam. Mert a végén már észre se fogom venni,h meghalt a lelkem, vagyis szenved, de már nem hangosan, nem ad több jelet. Odáig nem szabad eljutni.
Nem tudom pontosan,h mi is az én utam. de tudom,h vmi nagyon jót tartogat nekem az ég, csak még inkább el kell indulnom a számomra kijelölt úton. ha elkezdem követni a jeleket, akkor még egyértelműbb lesz az,h mit is kell tennem. Csak nem szabad elfelejteni cselekedni is.
No comments:
Post a Comment