Az utóbbi időben előfordult már,h olyan pasikért lelkesedtem, akik elérhetetlenek voltak számomra. Rájöttem arra,h azért volt mindez, mert szükségem volt az érzésre, de nem tudtam volna egy kapcsolat gúzsába kötni magam. Túlságosan megszoktam a független létet. És ahogy egy kedves ismerősöm megfogalmazta tükröt mutatva nekem: "kifejezetten érzékeny vagyok arra, ha valaki "ki szeretne menteni ebből az életből"
Néha már meg is fogalmaztam,h nem kell nekem pasi. Nem akartam semmit sem feladni a megszokott szép kis életemből. Nem is néztem rá a pasikra, és erre most jön egy pár kék szem és belerondít a felállított, független életelképzelésembe. Vagyis ez így nem igaz, mert nem rondított még bele, mert nem lép. Lehet,h épp azért, mert túlságosan félti-őrzi a függetlenségét.
Kérdés:
Lehet olyan,h párkapcsolatban vagy és mégis annyira harmonikus minden a pároddal,h nem érzed úgy egy idő után,h börtön lenne a számodra a kapcsolat? Megőrzöd a független saját életed, de mégis van egy társad?
No comments:
Post a Comment